Héja a rendszerváltás után

- Macko

Megosztás
Hirdetés

A legenda


/static/artpic/400/s53 gal1.1.jpg
Egyértelműen megkülönböztethető a nagy elődtől, az S51-től


/static/artpic/400/s53 gal1.2.jpg
A madár-sorozat tagja volt a Habicht, azaz a Héja


/static/artpic/400/s53 gal1.3.jpg
A maga korában modernnek számított a lámpa- és a lámpaidom formája

A Simson márka 1856-ban született Németországban, azonban a legendás motorokat „csak” 1896-ban kezdték gyártani. A KGST rendszerének köszönhetően hazánkban is rendkívüli népszerűségnek örvendtek az S50 és S51 modellek a nyolcvanas években, ezek mind a mai napig futkároznak boldog gazdáikkal a hátukon. A német egyesítés és a berlini fal leomlása után a gyár életében is új korszak következett. Újraindult a „madár széria” (Spatz – veréb, Star – seregély, Sperber – karvaly, Habicht – héja). Új prototípusok készültek, ami pedig a cikk szempontjából a legfontosabb, továbbfejlesztették az S51-est, így megszületett a cikk főhőse, az S53-as modell. A „simsonozás” egy életérzés, nyilván senki sem az óriási teljesítmény vagy a sebesség hajhászása miatt vesz Simsont, no meg a mai motoros társadalom egy igen jelentős része ezzel a márkával kezdte benzingőzös kétkerekű pályafutását. Nézzük hát ezt a régi világból érkező, ám modern dizájn alá bújtatott modellt.

Hát ez meg mi?

Igazi terepe a háttérben látható városi környezet, nem az erdő-mező

Zavarodott pillantások után nyilvánvalóvá válik a motor kettőssége. A külcsín nagyon is tudatosan, néha már-már túlzottan is azt harsogja, hogy egy, a régi S51-nél sokkal modernebb járgánnyal van dolgunk. Viszont ha a belső értékeket, úgymint a menetteljesítményt, a motort és alkatrészeit nézzük, már nem találunk oly sok, vagy jelentős különbséget a nagy öreghez képest. A külsőt tekintve a legszembetűnőbb az új, szögletes lámpabúra. Amikor először megpillantottam, meg kell hogy valljam, én is elbizonytalanodtam és csúnyának gondoltam. Talán a ’90-es évek krosszmotorjaihoz lehet hasonlítani, és idővel meg lehet szokni, sőt én már teljesen bele is szerettem. A szögletesség a benzintanknál is utolérhető, egyszer egy benzinkutas meg is kérdezte, hogy honnan szereztem rá ilyet, mert annyira nem hasonlít a régi S51-eséhez. Az új idők szele érezhető az akkumulátor-tartó fedelén is: ez fém helyett már műanyagból készült. A kilométeróra azonban a régi, sőt néha felbukkan egy-egy fordulatszámmérős példány is, noha ez nem az alapfelszereltség része. Az enyémen – miként az S53-asok nagy részénél – egy márkajelzés és a keverék megfelelő aránya tündököl ennek helyén.

Érdemes szót ejteni még a nyeregről, amely szerintem kifejezetten kényelmes, de legalábbis jól bírja a gyűrődést. A bácsi, akitől a motort vettem, csak arra használta, hogy a faluból egy héten egyszer bejöjjön a városba (ez körülbelül 60 kilométer oda-vissza). Én azonban már mentem vele öt emberrel a fedélzeten is, mégis príma állapotnak örvend. Ha pár lépésnyit hátrálunk a motor mellől és az egész látványt befogadjuk, akkor alapvetően egy konszolidált, modern kis városi cruisert látunk.

Indulástól megállásig


/static/artpic/400/s53 gal2.1.jpg
Nekem nagyon bejön ez a forma


/static/artpic/400/s53 gal2.2.jpg
A váltó itt már 4 sebességes


/static/artpic/400/s53 gal2.3.jpg
Az ülésen szükség esetén fizikailag akár 3-4 ember is elfér

A simsonosok ismerik a beindítás szent rituáléját (benzincsap-szívató-rúg-rúg-rúg-gyújtás-rúg) és már pöcörög is az 50-es kis motorka. Nagy brummogást ne várjunk, igazi szívhez szóló kis kétütemű hangot hallat a paripánk. Fontos azonban, hogy immár sokkal pontosabban, zabolázottabban, kiszámíthatóbban, egyenletesebben jár az erőmű, mint a régi modellekben. Kuplung behúz, aztán a négysebességes váltót (a régiek csak háromgangosak voltak) berakjuk egyesbe, és indulhatunk is. Ledobni nem fog magáról, de kellemes kis húzóereje a fordulatszám növekedésével együtt szépen nő. Kettő, három, négy, és hamar el is érjük a végsebességet. Ami hozzávetőleg 70 kilométer/óra, de ilyenkor barátunk már igen szenved, úgyhogy érdemes visszavenni a tempót a főtengely-kímélő 60-ra, amivel aztán a világ végéig is elmehetnénk. Ennek csupán a tank kifogyása szabhat határt, noha a 8+1 literes tartály tartalmával akár még 250-nél is több kilométert tehetünk meg.

Mivel pedig a világ végéig nem juthatunk el a tankolási kényszer miatt sem, megállni biztosan meg kell majd. Ekkor találkozunk a Simsonok leggyengébb részegységeivel, a fékekkel. Bizony ezek a régi dobfékek nem teljesítenek valami fényesen. Még az első fék is eléggé vajpuhán fog, a hátsó pedig még ezt is alulmúlja. Egy városra tervezett motornak pedig rendkívül jó fékekre lenne szüksége, a sok kiguruló labda, lelépő néni, motorost nem észrevevő, lenéző autós miatt. Érdemes tehát a fékek karbantartására pénzt és időt fordítani. A tompított, és a fényszóró fényereje a kivilágított városba megfelelő, hosszabb utat éjszaka azonban ne tervezzünk vidékre.

Ennek az ösvénynek éjjel már nem a legbölcsebb nekivágni

Azért a szív az úr

A motort leállítva, elgondolkodhatunk ezen az ellentmondásos vasparipán. Városba tökéletes, csak szürcsöli a benzint, a forgalom tempóját tartja, elfér bárhol. De miben lett jobb és több a nagy öreghez, a klasszikus S51-eshez képest? Érdemes-e egy S53-ast venni a nagyapja helyett? Egyáltalán van-e létjogosultsága a mai japán, és nyugati robogókkal teletűzdelt világban egy NDK-s alapokkal rendelkező motornak? Ha racionálisan nézzük, akkor nem igazán, maximum az árát tudjuk felhozni a robogókhoz képest előnynek, minden más ellene szól. De akkor hogyan találhatunk ma is ennyit belőle az utakon? Úgy, hogy az emberek ritkán gondolkodnak racionálisan, a szív nagyobb úr, sokan vesznek egyet, hogy újraélhessék gyermekkorukat. Sőt, ma is rengeteg apuka adja át féltett kincsét serdűlő fiának, hogy ő is felfedezhesse azt a szabadságot, amit csak egy motor nyújthat. Látni persze rengeteg szép felújított darabot is, és tuning gépekkel is gazdagodik a körkép. Én miért vettem ezt a típust? Nos, az első pár pillantás után nagyon is meg lehet szeretni ezt a vasat, és a tény, hogy sokkal megbízhatóbb a felmenőjénél is, az S53-as felé húz. Aki érez magában némi vonzalmat a retró kismotorozás iránt, de emellett nem akar a szerelőhöz járni túl gyakran, annak tökéletes választás egy Simson S53 Habicht.


Műszaki adatok


/static/artpic/400/s53 gal3.1.jpg
Simson S53 Habicht


/static/artpic/400/s53 gal3.2.jpg
A műszerfal is teljesen gyári


MŰSZAKI ADATOK

Simson S53 Habicht

Motortípus

Egyhengeres, léghűtéses, résvezérlésű kétütemű motor (M531 ill. M541 KF típus)

Hengerűrtartalom (cm3)

50

Teljesítmény (kW(LE)/min)

2,72/3,75/5500

Forgatónyomaték (Nm/min)

5/4800

Tengelykapcsoló

többtárcsás, olajfürdős

Sebességváltó

3 illetve 4 sebességes, vonóékes

Szekunderhajtás

lánc

Első felfüggesztés

Teleszkópvilla-pár, 130 mm rugóút

Hátsó felfüggesztés

Himba rugóslábakkal, 85 mm rugóút

Első fék

Dobfék

Hátsó fék

Dobfék

Gumiabroncsok

2.75 – 16R K30, K32 vagy K35

Hosszúság/szélesség/magasság (mm)

1890/880/1195

Tengelytáv (mm)

1210

Száraz tömeg (kg)

75

Megengedett legnagyobb össztömeg (kg)

260

Üzemanyagtartály térfogata (l)

8,7 (ebből 0,8 tartalék)

Beillesztések:

KÉPALÁ

SZÖVEG

Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?