Az utak örök királya: Harley-Davidson Road King Classic 2017 teszt

Bizonyos értelemben nehéz dolgom van most, bizonyos értelemben pedig éppen hogy nagyon könnyű. Egy olyan motort szeretnék bemutatni nektek, amelyről már jóformán nem tudok újat mondani azon olvasóknak, akik követik az Onroad.hu írott és mozgóképes tesztjeit. A Road King Classic számos részlete ugyanis teljesen megegyezik a korábban megismert vasakkal. Mégis önálló arculattal rendelkezik, sőt akár igazi egyéniségnek is mondhatjuk.

Az egész Road King Classic eleganciát és időtlenséget sugároz

Örökkévalóság

Éppen ezért nem is a műszaki háttérrel és a technikai megoldásokkal kezdem. Azok nagyrészt ismétlések lennének. Ami viszont nem lesz az, és amitől a Road King minden pátosz nélkül megérdemli az örökkévaló jelzőt, az a stílusa. A Classic változat fehér oldalfalú abroncsai, sárvédője, krómozott alkatrészei és bőrrel burkolt oldaltáskái olyan megjelenést kölcsönöznek neki, amik toronymagasan kiemelik az átlagmotorok tömegéből.

A fekete bőr is gyönyörűen illik az összképbe

Ahogy szemből közelítünk hozzá, azonnal feltűnik a lámpacsoport, amelyhez hasonlót egykor még otthon értek el az utólag felszerelt kiegészítő fényszórókkal – de ma már gyárilag így kapjuk a motort. A minden négyzetmilliméteren lekrómozott együttes igazi mestermunka – ennek megfelelően még nevet is kapott. A Hiawatha jelző a hatvanas években született, amikor az otthon motorjukat barkácsoló rájderek igyekeztek minél több alkatrészt rommá krómoztatni bringájukon. Mindenesetre a projektoros főfényszóró, a kiegészítő lámpák és az önmagukban is gyönyörű indexek így egyben egy roppant látványos csoportot alkotnak.

A Hiawatha stílusú lámpák full krómborításúak és még halogének

A tankon trónoló egyetlen sebességmérő műszer megszokott a Harley-Davidson modelljein, de ehhez a motorhoz elengedhetetlen is. A hatalmas lábtartó trepnik, a sarokváltó, a teherautónyi fékpedál, a bőrrel bevont ülés és méretes oldaldobozok és az alattuk csillogó, szintén krómozott kipufogók, amelyek hátul ki is lógnak – ezek mind-mind kellenek ahhoz, hogy a motor ilyen időtlenül elegáns legyen. A küllős felnik is ezt a régi korszakot idézik, és bár a motor négyféle fényezéssel kapható, szerintem ez a gyöngyházfehér emeli ki legjobban a csodálatos megjelenését.

Nem a fülön fordulásról szól, de nagyon kellemesen lehet vele kanyarogni is

Múlt és jelen

Na de mégis 2017-et írunk, a Harley-Davidson pedig csak a típusait nem ismerők szerint egy elmaradott műszaki megoldásain ülő márka. Úgyhogy nyilván a legmodernebb technika van ebbe a régies – vagy annak tűnni akaró – köntösbe becsomagolva. Idén a nagy túramotorokhoz hasonlóan a Road King Classic is megkapta az új Milwaukee Eight™ 107 motorblokkot és a minden porcikájában átdolgozott futóművet. Lássuk hát, milyen lett mint motor!

Videónkban részletesen bemutatjuk a Road King Classic külsejét és belső tulajdonságait is

Ultramodern V2

A márka modelljeinek szíve a 45 fokos V2-es erőforrás, amely nélkül ma igazából elképzelhetetlen egy Harley-Davidson túramotor. Sajnos jómagam az igazi régi vonalas vasakat nem ismerem igazán, de amikor először ültem amerikai gépen, azonnal megfogott az egész fíling. Amelyhez elengedhetetlen a blokk vázból kiszakadni akarása minden egyes beindításkor és a folyamatos vibráció, amit menet közben is érzel – függetlenül az éppen aktuális fordulatszámtól.

Az 1’745 köbcentis V2-es nagyon kulturáltan jár és bőségesen elegendő az ereje

Persze ez a vibráció egyáltalán nem volt zavaró már az általam ismert régebbi modelleknél sem – nem véletlenül mondják rá a hívők, hogy ez a „good vibration”. Nos, az új 107 köbinches, vagyis 1’745 köbcentiméteres változat ebből a szempontból nagyon sokat finomodott. Bár szeretem a modern technikát, de most én is azt gondolom: túl sokat. Már éppen csak megrázza magát beinduláskor, és közvetlen 103-as elődjéhez képest is jelentősen kevesebb a menet közbeni rezonancia.

Hengerenként 2 gyújtógyertya adja a szikrát a tökéletes égéshez

Az ereje persze vitán felül áll. A gyár teljesítményt soha nem ad meg, mert szerintük elég a nyomatékról beszélni. A Milwaukee Eight™ pedig több mint 150 newtonmétert ad le nem túl veszélyes, 3’250-es fordulatszámon. Így a motort nem kell különösebben pörgetni – bár a két komoly kübli ellenére elég szomjasan veszi a fordulatot -, hogy nagyon megindítsa a vezető nélkül is közel 380 kilót. Menetdinamikával soha nem lesz bajunk – ha pedig nagyon akarjuk tudni, mennyit pörög alattunk a főtengely, a műszerünk alján levő pici folyadékkristályos kijelzőre lekérhetjük ezt is digitálisan, ráadásul a használt váltófokozattal együtt.

A lábtartótrepni fölött trónoló sarokváltó használata nagyon kényelmes

Észrevehetetlen zsenialitás

Szóval az új blokk jelentősen eltér az előző generációtól – mégsem ezen a téren lépett legnagyobbat előrefelé a Road King Classic (sem). 2017-re a túramotorok kapták meg elsőként a Harley-Davidson új futóművét. Elöl a teljesen burkolt teleszkópszárak belsejében Showa^® Double Bending Valve rendszerű rugós tagokat találunk. Semmilyen paraméterük nem állítható. Hátul az oldaldobozok takarásában két, szintén teljesen új, emulziós rendszerű rugózó elem kapott helyet, amelyek közül a bal oldalin a doboz levétele után (ez szerencsére gyorsan és szerszám nélkül megy) kézzel tudunk előfeszítést állítani.

Minden elegáns és klasszikus. Kifelé semmi modern nem látszik, befelé minden az. Az első futómű pedig zseniális

A második oldalon még nagyon fontos dolgok derülnek ki az utak klasszikus királyáról. Lapozz!