Egy motoros baleset egyes szám első személyben: ilyen, amikor veled történik meg

Aki nem bukott vagy élt át hasonlót, az feltehetőleg bele sem gondol, milyen érzés egy ilyen baleset személyes átélése. Mivel velem a napokban történt az alábbi szomorú eset, elmondom: baromi gyors és baromi rossz. Ezt már csak tetézi, ha önhibádon kívül történik a baj, ahogy az én esetemben is.

Szomorú látvány

Rosszkor, rossz helyen

A betervezett táv utolsó öt kilométerén ütött be a krach, mert mikor máskor, ha nem a cél előtt. Messziről láttam a kerékpárost az út jobb szélén haladni, gondoltam megelőzöm, ahogy már nagyjából százszor tettem. Index ki, kerülés megfelelő oldaltávolsággal megkezd, utána pedig olyan rémültséget éreztem, mint még előtte soha: az úriember ugyanabban a pillanatban akart balra bekanyarodni, ahogy mellé értem. Csakhogy ezt elfelejtette jelezni, és a manővert az úttest jobb széléről indította… Egy pillanat alatt előttem volt. A fékre talán még rányúltam és fékezhettem is egy keveset, aztán csattanás, egy kis csend miközben repültem, majd még egy tompa puffanás ahogy földet értem. Közben pedig hallgattam azt a roppant kellemetlen műanyag súrlódó hangot, ahogy a motor továbbcsúszott mellettem az aszfalton. A következő kép már az volt, hogy ülök az út közepén és nehezemre esik felfogni: igen, ez most velem történt meg.

A betoncsatornát legalább ügyesen kikerülte a motor

Ezt most megúsztam

Felkeltem, a térdemben éreztem némi fájdalmat, de hajlott, rá tudtam állni így nagy bajom nem esett. A tenyerem égett még kicsit, a kesztyűm ki is lyukadt. Nagy szerencse, hogy nem jött szembe senki: a motor szépen leparkolt a szembe sávban, az út szélén. Odasiettem a kerékpároshoz megkérdezni, hogy jól van-e. Feltűnően jól volt ahhoz képest, hogy fél perce ütöttem el (erről mindjárt bővebben). Telefon elő, hívom is a 112-őt, elmondom mi történt. Rendben, kapcsolják a mentőket. Ott ugyanazt elmondom még egyszer. Amíg várok, összeszedem az útról a műanyag darabokat meg a visszapillantókat, leveszem a gyújtást, kiveszem a kulcsot. Kiérkeznek a rendőrök és a mentősök. Feltűnt, hogy a két rendőr már messziről felismerte bicajos barátunkat. Mentősök átnéznek, ok, tényleg nem tört semmim. Mondjuk a térdem még most is fáj. Kötelező szonda fújás, nekem nulla, biciklis barátunk viszont egy elég szép értéket lehelt a cuccba. Mondhatjuk úgy is, hogy teljesen be volt állva. Vétkességét a rendőrök előtt is elismerte, jelentős büntetésre számíthat, plusz talán még a bokáját is eltörte a baleset közben.

Fejidom kuka

A második oldalon a baleset következményei jönnek, mert az sem olyan vidám dolog. Lapozz!