A Yamaha modellpalettája roppant dinamikus változáson esett át az elmúlt években – és ez a folyamat még koránt sem ért véget. Elsőként megjelentek az MT névre keresztelt masinák – pontosabban szólva voltak már ilyen néven régebben is mindenféle motorok, de azok még nem egy adott koncepció és határozott marketing-stratégia mentén születtek, hanem csak úgy össze-vissza. A gazdasági válság okozta gyomros majd az azt követő mély gödör fenekéről azonban egy nagyon átgondolt úton indultak meg kifelé: 2013-ban bemutatkozott az MT-09 (tesztje ide kattintva olvasható), amely azonnal hatalmas siker lett. Így logikusan követte egy kisebb családtag, az MT-07 (itt találjátok az első tesztjét), majd mindenféle egyéb verziók, amelyek inkább optikájukban tértek el a bázismodellektől. Azután szintén előre eltökélt módon a pucér motorokat besorolták a Hyper naked kategóriába (amelynek ugye azóta királya is lett az MT-10 “személyében”), a közúti túrázásra szánt gépeket pedig elnevezték Tracer-nek. Közülük elsőként tavaly örvendeztettek meg minket az MT-09 Tracer-rel (amelyet természetesen alapos tesztre is befogtunk), 2016-ra pedig bekopogtatott kistestvére, amely immáron hivatalosan csak a Tracer 700 nevet kapta a keresztségben.

Fontos pozicionálni: ez egy félig burkolt sport-túra motor

Igen lényeges, hogy pontosan legyünk tisztában az ismerkedés megkezdése előtt, kiknek és milyen felhasználásra szánja a gyár a Tracer modelleket. Ezek semmi szín alatt nem túraendurok, hiszen első kerekük még a 19 colos méretet sem éri el, hanem rendes utcai géphez méltó módon csak 17-es. A Yamaha szerint a sporttúra szegmensbe tartoznak, de már közel sem az egykori csutkakormányos módon, hanem annál sokkal kényelmesebb stílusban: a felsőtest egyenes, a kormány széles, és valóban nem fogsz elfáradni hosszú úton sem. Az MT-09 Tracer tudta ezt, így nincs más hátra mint megnézni, mennyire hozza az elvárásokat a Tracer 700!

Videónkban igyekeztünk igen alaposan bemutatni a várva várt középkategóriás újdonságot

Csak következetesen!

Amint megpillantjuk a gépet, teljesen egyértelmű a rokonság közte és sorhármas felmenője (vagy elődje – ahogy tetszik) között. Az alapként szolgáló MT modell és a Tracer változat hasonlósága könnyen felfedezhető, a túragép azonban magasabb építésű lett. Elsőre úgy fest, hogy az egész masina megnőtt függőleges irányban. Az ember rápillantva örömmel állapítja meg, hogy bizony itt hosszabbak a rugóutak is, tehát tuti nagyon kényelmes lesz rossz utakon is a motor. Amire még visszatérünk.

A sziluett igen tömör, de nagyon egységes

Megjelenik a szélvédő, a fejidom és némi oldalsó burkolat is. Amiért pedig nincs a fentieknél megemlítve hogy most a kisebb vagy nagyobb Tracerről van szó, annak egyszerű az oka: tökéletesen igaz minden tulajdonság mindkettőre. A Tracer 700 ugyanis hiba nélkül hozza mindazt, amiért a tavalyi nagyobb változatot imádni lehetett: sportos, mégis kényelmes üléshelyzet, remekül használható de mégis takarékos blokk, sportos hangolású, ám közepesen rossz utakon is elviselhető futómű (legalábbis egy régies gondolkozásmód szerinti sporttúra motorhoz képest).

Kimondottan jól mutat, bármilyen szögből nézzük

Akkor mi a különbség a 900-as és a 700-as változat között? Minden kicsit kisebb és egyszerűbb lett. Három helyett két henger, optikailag kisebb az egész jármű, normál halogén első fényszórók, picit szegényesebb felszereltség (például hiányzik a szivargyújtó – csak előkészítése van), és persze egy még barátságosabb ár. Alapvetően azonban teljesen egyértelmű, hogy ez a két motor egy tőről fakad és ugyanarra a célra készült.

Mind formatervileg, mind hatását tekintve zseniális az irányjelzővel egybeépített kézvédő-szélterelő

Pont a minimum

Az erőforrás semmit nem változott, így aki akár az első, akár a második, Moto Cage változatot bemutató tesztünket olvasta, az nem fog sokkot kapni. Soros két hengeres a blokk hengerenként négy szeleppel és DOHC vezérléssel, maradt a 75 lóerő és a 68 Newtonméter – ráadásul valóban már viszonylag alacsony fordulatszámtól kellően nyomatékos a blokk. Persze aki esetleg vezetett már nagyobbik Tracert, az semmiképpen ne várja ugyanazt az állatiasságot. Itt sem elektromos gáz, sem motorkarakterisztikák nincsenek. Csupán egy kiszámítható blokk, amely annyit még éppen lead, hogy a motor ténylegesen (értsd: szenvedés nélkül) képes egy ésszerűen dinamikus közúti motorozásra. Akár két személlyel is. De nem szabad többet várni tőle, mint amit a számok alapján bárki elképzel.

Az MT-07 erőforrása változatlan maradt. Nincs is semmi baja!

Jogosan merül fel a kérdés: akkor milyen alapon nevezi a Yamaha sporttúrának? Hiszen vérbeli sportmotor ezzel a blokkal mégsem lehet! Vagy mégis? Természetesen lehet, hiszen a 125-ös sportmotor is sportmotor, ha a helyén kezeljük a vele kapcsolatos elvárásokat. Nem szabad velőtrázó gyorsulásra és brutális végsebességre számítani – de a tőle elvárható dinamikát a Tracer 700 is simán hozza. A sportosság záloga sokkal inkább a jó futómű – így nézzük is gyorsan meg, hogy azzal mi a helyzet.

Kellemesen feszes

Az első futómű minden változás nélkül került át az MT-07-ből a Tracer 700-ba

Akkor eljött a pillanat, hogy visszakanyarodjunk a futóműre. Az első rész teljes mértékben megegyezik az MT-07 hasonló egységével: két teleszkóp 130 milliméter rugóúttal, pontosan ugyanannyi villaszöggel és utánfutással. A gumiméret és a fékek sem változtak – tehát ez itt egy MT-07, csak más a ruha rajta! Ami – tegyük hozzá – nem egy nagy baj, csak akkor ez a motor mitől lesz kényelmesebb? A helyzet az, hogy semmitől – és nincs is mit reklamálni, mert a Yamaha megmondta, hogy sporttúra.

Az egyik legkomolyabb változás az MT-07-hez képest: 50 milliméterrel hosszabb lett a lengővilla

Hátul már komolyabb módosulások történtek. Elsősorban a lengővilla lett hosszabb 50 milliméterrel, ami pont ugyanennyivel megtoldotta a tengelytávot is. (Csak érdekesség: bár nagyobb gépnek tűnik az MT-09 Tracer, mégis egy centivel közelebb van egymáshoz a két tengelye, mint a 700-asnak…) Itt viszont a központi rugóstag is változott: 130 helyett 142 milliméteres mozgásra képes. Vagyis a hátsó traktus megemelkedett – részben ez is okolható a magasabb üléspozícióért.

A központi rugóstag útja is 12 milliméterrel nőtt

Ami a száraz adatoknál azonban lényegesen fontosabb, az az úton mutatott viselkedés. Ez pedig pont azt hozza, amit várunk tőle. Aki alaposan ismeri az MT-09 Tracert, az bekötött szemmel a hátsó ülésen utazva is meg fogja mondani, hogy ez itt ugyanaz a család. Feszes hangolás és határozott úttartás jellemzik. Könnyen dől be a kanyarba, nem nagyon kell birkózni hozzá a kormánnyal. A kijelölt ívet egészen jól tartja – érezni, ha hibás az út, de ilyenkor sem kell megvívni a masinával, hogy ne akarjon mindenáron odébb vándorolni – ez finom beavatkozással is elérhető. Az egyetlen kritika a felállítónyomaték miatt érheti: amennyiben ledöntött gépnél picit is erősebben hozzáérünk az első fékhez, a Tracer 700 azonnal elkezd egyenesedni és kifelé indulni a kanyarból.

Feszes, sportos a futómű még bőven kielégítő komfortszinttel

A feszességnek persze vitán felül van negatívuma is. Amikor tényleg rossz aszfaltra tévedünk (villámgyorsan fejlődő és mindenkinél jobban teljesítő országunkban azért ez még nem különösebben nagy művészet), akkor bizony sziszegünk párat a fogaink között. Nagyon nagy keresztbordákon még jajgatást is hallunk néha a sisakban, és az sem kintről jön ám. Aztán a feszességnek megvan az óriási előnye is: a Tracer 700 annyira élvezetesen vezethető jobb minőségű burkolaton, hogy azt így leírni elég nehéz. A menetkészen mindössze 196 kilós tömegével hihetetlen könnyen dobálható ívről ívre. Még a körforgalmak is kiváló örömforrások a nyergében! Alig várom az augusztusi Onroad túrát, mert annak az útvonalában kicsit több kanyar lesz, mint amit a mostani gyors teszt során ki tudtam pipálni. Egy szó mint száz: az első szerpentin után nem marad kétséged: hiába nem 150 lóerős és nincs csutkakormánya, de ez sporttúra a javából!

Mekkora túra?

Plexi alsó …

… és felső állásban

Fontos kérdés még, hogy az eddig szinte minden szempontból kellemes Tracer 700 mennyire alkalmas valójában a hosszabb menetekre? Ennek több összetevője van – kezdjük a testhelyzettel és a kényelemmel. Akinek hosszúak a lábai – mint nekem -, annak az alsó végtagjai eléggé össze lesznek hajtva: a lábtartók magasan és viszonylag hátul vannak. Ez azonban fontos záloga a kellően agresszív testhelyzetnek – akinek rövidebbek a csülkei, annak a zsugorodottsággal nem lesznek bajai. Az egyetlen rossz érzésem, hogy amikor már elegendő a lábtér a helyes vezetői testhelyzetben, akkor nem fog leérni a talajra a 835 milliméteres ülésről…

Rövidebb lábúaknak kimondottan kényelmes lesz a térdszög. Nekem nem az

A felsőtest helyzete maga a paradicsom: egyenes hát, teljesen függőleges fej, a széles kormány miatt pedig briliánsan könnyű irányíthatóság. Amikor ilyen peckesen ülve kell hosszasan utazni, akkor persze nem mindegy, mennyi menetszél tolja hátrafelé a törzsünket és a fejünket. A Tracer 700 kapott egy amúgy nem annyira kicsi plexit, amit ráadásul a nyeregből le sem kászálódva, minden szerszám nélkül hatalmas tartományban tudunk állítani. Legfelül azonban nekem annyira zajos volt, hogy inkább legalul használtam – persze tegyük hozzá, hogy már a gyári felszerelések között is ott kukucskál a túraplexi, amit a hasonló gonddal küzdők bármikor megvehetnek.

Elképesztően könnyen vezethető motor!

Csomagokat is kell szállítanunk, ha nekiindulunk a világnak. Erre a Yamaha is kínál megoldást kimondottan a típushoz tervezett táskarendszer formájában, de más, külső gyártók is nyilván fognak hozzá készíteni csomagtárolókat. Így elvben nagy baj nincs – engem csupán az zavart, hogy a csupasz motoron egy sisakhálót is nehéz volt úgy beakasztani, hogy nehogy megkarcoljam a fényezett felületeket.

Vezetőnek kényelmes, utasnak elég jó az ülés

Végezetül mi a helyzet életünk párjával, ha őt is vinnénk a Tracer 700 fedélzetén? Valószínűleg lesz kedve velünk jönni, mert a térszöge neki pont nem lesz túl hegyes, így egész kényelmesen elfér majd. Az egyrészes ülés hátsó fele sem sportmotorosan kicsi, de azért lehetne némileg nagyobb – ahogy amúgy a vezető popója alatt is elférne némi plusz párnázás. Egyik sem vészes persze – én az MT-07 nyergében is vidáman letoltam hatszáz kilométert egy nap alatt és nem volt különösebb bajom.

Aranyos vagy arányos?

Egyszerű, digitális műszeregység. Jól olvasható és informatív

Az MT család valamennyi tagjának igen jó az ár-érték aránya. Ennek elég nyilvánvaló az oka: csináltak két jó alapot két- és három hengeres erőforrásaik köré, majd azokból kihozták a lehető legtöbb modellvariánst (pontosabban kihozzák, mert a folyamatnak még közel sincs vége). Így a gyártási költségek nem szaladnak el, az eladási darabszámok viszont kellemesen felfutnak. Ehhez nem túl bonyolult, mégis teljesen jól használható technikát adnak a vételárért cserébe – mindezek eredményeképpen a fizetendő összeg elviselhető marad.

A kormányösszekötő kimondottan jópofa formai elem

A Tracer 700 vételára 2’648’000.- forint, ami egyfelől kedvező, másrészt viszont vannak nála olcsóbb versenyzők is a piacon (például a Suzuki V-Strom 650 vagy a Kawasaki Versys 650). Csakhogy azok mind más futómű-karakterisztikával rendelkeznek, és amikor valaki tényleg a sportos túramotorokra gerjed, nem lesz annyira boldog velük, mint a Yamaha hétszázasával. Szóval ügyesen sáfárkodtak a fejlesztéssel a hangvillás mérnökök, nekünk pedig megérte várni erre a motorra. Semmilyen különlegességet nem kínál, egyszerű technika, de van egyénisége és arra a célra, amire tervezték a legteljesebb mértékben alkalmas is.

Az első helyzetjelző és a hátsó lámpa ledes, …

Értékelés

Igényesen megalkotott részletek, a lámpák halogének

Műszaki adatok

További képek

A farrész kecses maradt

Keskeny a masina

Szimmetrikus a fejidom – ameddig nem világítanak a lámpák

Precízen kezelhető a hat sebességes váltómű

Innen még kipufogócsőnek tűnik …

… innen sejteni kezdjük, hogy nem az …

… majd egyértelmű lesz: csak a dobot burkolták ügyesen le

Sima fejidom ez, éppen csak a hűtőt takarja profilból

Nem fizikai védelem, csak optikai

Nem egy merev szerkezet, ütések ellen nem véd – de eltereli a menetszelet

Változatlan a fékrendszer is, de alapból jár az ABS

Hátul egy tárcsa és egy dugattyú elegendőnek bizonyult

Megszokott kezelőszervek, de a menetvezérlő kapcsolója hiányzik – az itt nincs, és szükség sincs rá

Minden a megszokott: itt a fénykürt fénykürt és nem holmi menükapcsoló

Légbeömlő az idomon

Az irányjelzőkben is sima izzókat találunk

A tank oldalán levő betét hivatott elősegíteni a stabil térdkapcsolatot. Azoknak, akiknek rövidebb a lába, mint nekem

A hátsó kapaszkodó jól kézre esik

A farokidom lehetne hosszabb és szélesebb is – valószínűleg ez a motor is csúnyán felveri a sarat esőben

Remekül látunk a tükrökben

Innen is egyértelmű: nem ekkora testmagasságra szabták