Hirdetés
Az S1000RR azon kevés motorkerékpárok egyike, amin az első méterek után a legnagyobb gondom az volt, hogy kit hívjak fel? Ezt azonnal el kell mondani, ilyen nincs! Száznál is többféle motor, több versenymotor, az új R1, ezres CBR, K1300S, GSX-R 1000 után is elképesztő volt az élmény. Na nem az esztétika, vagy a csúcsteljesítmény miatt, hanem ahogy az a teljesítmény kijön a gépből. Hozzám tavaly nyáron került a tesztmotor, addigra már a nemzetközi és hazai sajtó révén egyértelmű volt, hogy rendkívüli jószág született, azt azonban nem gondoltam volna, hogy pár nap használat után nem ülök motorra a mai napig sem, és hogy az élményeket magamba zárva hallgatok az emlékezetes hétvégéről.
Mivel erről a motorról mi is sokat írtunk, ezért csak néhány sorban összefoglalom, miről is van szó. A BMW a 2000-es években tapasztalt sportmotorlázat felismerve nyitott erre a technikailag nagyon magas szintű és erős konkurenciával megáldott piacra. Sokféle koncepció kipróbálása után a hagyományos, japán ezresekre jellemző építési módot követve kihozta a saját ezres motorját. Olyan teljesítménnyel, felszereltséggel és árral, ami révén rögtön piacvezető lett. Szép munka volt. A korábban csak egyes márkáknál, külön-külön kínált extrák itt egyszerre érhetőek el egy motoron: a kipörgésgátló, az ABS, a váltóasszisztens meghódította a motoros társadalmat. Bár a BMW előszeretettel nyúl vissza a Világháborút megelőző korokra, az S1000RR igazi tesztágya a HP2 Sport volt, ugyanis ezek az extrák már akkor elérhetőek voltak – ha jól emlékszem, a Honda előtt bemutatták az ABS-t. Pár éve, egy müncheni teszthétvége után a két HP2 volt a kedvencem, ez és a Megamoto; csupán a boxer, a kardán és az injektor nem nyerte el a tetszésem.
Az S1000RR-en azonban nincs kifogás. A közel kétszáz, fékpadon is mérhető lóerő egy jó húszassal több, mint a konkurencia értéke, és mindehhez nem áldozták fel a közép- és alsó fordulati nyomatékot, ugyanis ott is legalább annyira jó (ha nem jobb), mint a többi ezres. Nemzetközi tesztek alapján gyorsulásban részben az erő, részben a váltóasszisztens miatt ez a leggyorsabb motor a világon. (A váltóasszisztens lehetővé teszi, hogy gázelvétel nélkül, a váltókar pöckölésével azonnal váltsunk, és ez még a profiknak is jelent pár tized előnyt.) A blokk azonban nem csak 0-200 között jó, hanem bármilyen két tetszőleges sebesség között, bármelyik fokozatban a legjobban gyorsuló ezres. De mit ér az erő, ha nem lehet uralni?
A valóban versenyeken edzett futómű minden elektronika nélkül jól kezeli a teljesítményt, de elektronikával akár egy kezdő is el tud vele pötyögni vizes macskakövön is. Elesni szinte csak úgy lehet vele, ha nekimegyünk valaminek. A lóerőt ugyanis a korábbi japán gépeken megszokott kapcsolóval vissza lehet fojtani, akár 150 kis pacira is, ilyenkor aztán tényleg kezesbárány. A kipörgésgátló egyben az egykerekezést is megakadályozza, csúnya indulásnak teljesítményelvétel a vége, de még valószínűleg úgyis gyorsabb lesz, mint amit a legtöbb motoros ki tud hozni egy ilyen gépből. Igen, a legtöbb motoros, ugyanis néhány konkurenstől eltérően, 185 centiméteres magasságommal is jól éreztem magam rajta: látszik, hogy a németeknél a tesztpilóták is nagyobbak.
A designról nem sok szót ejtenék, az összhatás finoman szólva is megosztó, a részletek azonban hibátlanok és minőséget sugároznak. Aki a külső alapján vesz motort, az úgyis az olasz gazdaságot fogja erősíteni.
Az első tesztnapra időzítettük a fotózást, találkozó a Balaton partján. Az odaút eseményektől mentesen tartott – nagyjából fél óráig. Az utolsóelőtti lehajtón meg is mértek szemből, éppen egy tolakodó Mercedes elől húzódtam le erőből, a rendőrautó láttán inkább egy lehajtóval korábban el is hagytam az autópályát a későbbi konfliktusok elkerülése végett. Ez volt az első jel. Érzésre nem mentem gyorsan, a kényelmes testhelyzet, szélvédelem, nyomatékos motor hatodikban is elcsalta a megengedett tempó dupláját, ha nem látom az órát, 80-al kevesebbet tippeltem volna.
A hetes főúton 50-el csorogtam a találkozópontig, ami egy kisebb nyaraló volt. A napsütésben kimelegedve becsobbantunk a gyerekek medencéjébe Danival, és csendben szénné égtünk a napon. A fotózásra pirosan, lelkesen indultunk, ahogy az eső is, így sikerült néhány álló és még kevesebb dinamikus képpel a birtokunkban menekülni hazafelé előle. A komoly vihar hamar méteres, 10 centi mély tócsákat, kisebb patakokat varázsolt az útra, így én is bekapcsoltam az összes segédeszközt, lebutítottam a motort, és csendben oldalogtam fedél alá. Mikor úgy tűnt, hogy elállt, azt a döntést hoztuk, hogy majd másnap fotózok a Mátrában, és elindulok haza.
Az autópályát elérve kiderült, hogy az eső nagyjából 3 kilométerrel arrébb véget is ért, de a másnapi Mátrában bízva folytattam az utat. Eső módban hagytam az elektronikát, ami azt jelenti, hogy nagyjából egy combos hétötvenes, vagy egy évtizeddel ezelőtti ezres menetteljesítményét tudja, de még így is valós 270 feletti végsebességgel, a szokottnál valamivel szerényebb gyorsulással. A fogyasztása is szerényebb lett, 10 helyett a felét kérte, ami azért jobb a konkurensek nagy átlagánál, figyelembe véve a tempót is. Na de egy ilyen motornál a benzin a legkisebb tétel.
A folytatásban visszaülök a régi motoromra, ami történetesen japán sportgép…
Cimkék:
Sokak szerint felesleges ez a motor. Minek hat henger és főleg 1600 köbcenti? Alattunk elég sok kilométer szaladt a GT-be, de ezek a kérdések nem merültek fel.
Elolvasom »A Honda felismerte a piac funkcionális motorkerékpárok iránti igényét, így sorban fejleszti az ilyesféle paripákat. Kipróbálhattuk 800-as újdonságukat.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
BMW-s cikk és még egy hozzászólás sincs? Mi történt?
A cikk címe jó, olyan, mint a motorrevü pár hónappal ezelőtti bevezetője a főszerkesztőtől, “mint egy utcalány”. De a tartalma nekem kicsit nyálas.
“Ha Megan Fox-nak nem kellek, a többi nő is mehet a sunyiba! Cölibátust fogadok.”
Kb. ilyen a cikk.
Nem kell semmilyen motor, ha a legisleg… nem lehet!
Persze nem mindenkinek a Megan Fox, és nem mindenkinek az S1000RR.
Ami nekem kicsit ellentmondásos a cikkben:
Jóértelemben írod, milyen kezes és kezelhető, és mennyire nem félelmetes:
“…A BMW nem azért volt sokkoló, mert gyors volt, hanem mert ez nem volt cseppet sem félelmetes, vagy különösebben izgalmas a szó rosszabb értelmében. Csak ment, gyorsan, fordult, lassult, mintha világéletemben így tudtam volna motorozni…”
Rá pár sorra a cikk zárszavaként meg a fejlődést épp a másik – félelmetesebb és vadabb – irányba reméled:
“…Az egyetlen dolog, amit nehezen tudok elképzelni, hogy innen merre vezet az út: még könnyebb vezethetőség, kisujjból kirázható nagyobb tempó, mint az M-es BMW-k iránya, vagy még több adrenalin és szőrszál felállító élmény, mint a Ferrarik fejlődése felé? Bízzunk az utóbbiban, és várjuk a néhány év múlva esedékes új modellt, és addig érjük be a létező motorok legtökéletesebbjével…”
Most akkor tökéletes a vas, csak unalmas, steril, meg semmilyen?-)
Szőrszálhasogatás, de akkor is:-)))
És hogy ez a félelmetesebb és vadabb milyen lehet? Például nem használni esőben a sok beépített kütyüt:
“…A komoly vihar hamar méteres, 10 centi mély tócsákat, kisebb patakokat varázsolt az útra, így én is bekapcsoltam az összes segédeszközt, lebutítottam a motort, és csendben oldalogtam fedél alá…”
Nem beszélve a kipörgésgátló kikapcsolásáról, hogy esetleg kerékre is álljon, mint minden valamire való sportmotor…
:-)))
Sok motorrról mondták már hogy ennél nincs feljebb és nem kell több.
Úgyhogy kétkedem az ilyen kijelentésekben…
A maga kategóriájában lehet a csúcs ettől még de csak annak aki a sportmotorra van ráállva.
Mivel kényelmetlen (a saját kategóriáján belül lehet hogy kényelmesnek számít) nekem biztos nem ez a legfelsőbb szintje a dolognak.
A váltó amúgy tényleg ferde fogazású vagy csak el lett írva?
Zolikv: igazad lehet, az érzelmek elragadtak, nagyon élveztem vele a motorozást, pedig akkor már rég csömöröm volt minden 50cc-nél nagyobb kétkerekűtől…
Godofspeed: Szerintem a kezesség és a szőrszálfelállító élmény nem zárják ki egymást. Egy régi japán nakeddel is lehet félelmetes tempóban menni, és ehhez még nagy sebesség sem kell, ha eléggé kopott a futómű és persze a félelmetes nem feltétlenül pozitív minden esetben.
Egy kis olaszos hang, picit érzékenyebb gáz, esetleg gyorsabb kormányzás még tudna javítani rajta. Valami olyasmi izgalmat el tudnék még képzelni, ami a KTM-eket jellemzi, de mindezt a BMW kezességével. Erre példaként az egyik magyar élmenő GSX-R-ét tudom hozni, ami érzésre sokkal jobb volt, mint bármi, amivel addig mentem (kvázi utcai sportmotorok), és úgy volt izgalmasabb, hegyesebb, fordulékonyabb, robbanékony, hogy közben kezelhetőbb is volt. Kb 10 percet mentem vele, és életem legjobb körideje megszületett, pedig nem volt különösebben erős:) Szóval minél jobb egy motor, minél izgalmasabb, egyben annál kezesebb is lehet. Léteznek izgalmas, de nehezen kezelhető vasak (1098), meg kezes, de nem izgalmas (CBR1000RR), és szerintem a BMW a kettő között van, és még lophatna a Ducatitól vagy az RC8R-től, anélkül, h a pozitív oldalából veszítene
Egykerekezésben és más bohóckodásban így is tökéletes, de ugye utcai tesztben ilyenekről nem írunk, okkal …
Helmets On: ahogy írtam, a létező motorok legjobbika, ami nem zárja ki, hogy 10 év múlva csak röhögünk ezen a cikken. Sőt valószínű, hoyg így lesz. Egyébként én sem vagyok sportmotoros, egy KTM 950 SMR-em van, egyenesen ülős, sportos-túrázós nagy bálna. A cikk megírása óta egyébként elhoztam a szervízből, de még csak egyszer ültem rajta, bár azt igen élveztem, de nem vágyok rá napi szinten. Persze a BMW-re sem, mert az egy energiavámpír, minden motorozás után mosott rongyként szálltam le róla (ahogy minden élvezetes motorról)
Nehogymár ez a vinnyogó joghurtos doboz legyena leges-leges-leg! A Biharban még a blokk alját is ledarálnák a kövek és semmit sem érnél a lebutított 150 LE-vel és a kipörgésgátlóval!!!
Ha jól emlékszem egy holland őrültet leszámítva (R1-es) senki sem használt sportgépet igazi nagy motorozásokra (túrákra). Ellenben annál jóval több sportgépes fekszik a koporsóban és a kukacok rágcsálják őket csak azért, mert a motorjuk hamarabb volt 200-on, mit azt ŐK fel tudták volna fogni!
Én a speed gépeket 400 ccm felett egyszerűen betiltanám utcai használatra (a fű is be van tiltva pedig lényegesen veszélytelenebb). Tömegesen halnak és nyomorodnak meg egészséges társadalmunkat valóban!!! fenntatró fiatalok csupán azért, mert csiklandozza őket a kisördög és odaporkölnek egyet a gépnek!
Mielőtt köpködnétek, hogy megint egy demagóg idióta, aki sohasem ült motoron: 21 éve motorozok folyamatosan és több mint 250 ezer km-t mentem már összesen motorral!
———-CsLacc————–
Nekem tetszett a cikk. És mostmár biztos, hogy megyek és szombaton kipróbálom, még ha kézen állva is kell elmennem Nyíregyházáig.
Ez szép, amikor már egy motoros fórumon is a speedeseket anyázzák… Csak úgy megjegyzem, nekem is GSX-R-em van. És hosszú túrákra járok vele (> 1000km), ráadásul utassal (minden tiszteletem az övé). Nem szágulodozok, nem képzelem, hogy én vagyok az utak királya. Ráadásul ezzel a géppel már olyan helyeket is megjártam, amit más utcai motoros alapból elkerülne.
Ez van. Nekem tetszik a GSX-R. De szerintem ezért nem kéne alapból szidni valakit… Egyébként meg, ha megtehetném, és vehetnék e mellé egy másik gépet (mert hogy ezt el nem adnám), akkor az egy BMW lenne. És nem az S1000RR, hanem egy GS. Viszont amíg az nincs, addig kénytelen vagyok a GSX-R-rel túrázni. És élvezem!
Kedves CsLacc!
Autóval, kerékpárral, robogóval és még túraenduróval is meg lehet nyomorodni, nem csupán sportmotorral. Kicsit túlreagálod a dolgot és gyanítom, mindez abból ered, hogy neked más a meggyőződésed. Történetesen eltér a véleményed a cikkíró véleményétől, és ez sajnos egyben azt is jelenti, hogy nincs abszolút igazság.
Úgy látom, hogy páran még mindig nem tudnak tesztet olvasni, és szokás szerint elszállnak az indulatok, ha felmerül a BMW neve. A teszt még mindig szubjektív kategória, akármennyire is próbál (vagy nem próbál) a tesztíró objektív maradni. A másik fontos dolog, hogy a vélemény szabad, a véleményformálás lehetősége pedig mindenki számára megadatik: a cikkírónak a cikk szövegében, a kommentelőknek pedig a kommentekben. Sajnos arról sem a BMW, sem az Onroad, sem a Motorrevü (ha már felemlegetődik) nem tehet, hogy a cikkíró és a kommentelők véleméyne eltér egymástól, viszont azt gondolom, hogy ettől még lehet kultúráltan véleményt formáli, és erre vannak bizonyos jól bevált szófordulatok: szerintem, véleményem szerint…
Így mindjárt nem úgy hangzik, mintha az illető a maga abszolút igazságát akarná másokra erőltetni… már ugye abban az esetben, ha nem kifejezetten ez a célja.
A teszt jó!
Tetszett az őszinte elragadtatottság. S valóban van ilyen. Az ember megkérdezi magától, ha ilyen motorom van, ami ennyire tetszik, akkor merre lesz tovább? Magam az R1200C cseréjével küzdök évek óta. Olyan motorot keresek, amely küllemben is tetszetős és kényelmes is, no, meg az sem árt, ha adott esetben két személlyel -viszonylag kényelmesen- túrázni is lehet.
Külön-külön ezeket a tulajdonságokat tudtam motorhoz társítani, de együtt azt hiszem a mai napig utópia. Mivel midezen tulajdonságok szubjektívek, ezért nehéz a döntés.
Az S1000RR valóban minden tesztet megnyert, amin elindult, s ez a viszonylag olcsó BMW méltán ilyen népszerű.
jó cikk
CsLacc rád különösen igaz, amit Hofi mondott:
“A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.”