Sokszor emlegetik a motorokat úgy, mint a legpraktikusabb közlekedési eszközöket. Ez bizonyára így is van, ha egységnyi idő alatt a legtöbb utat szeretnénk megtenni egyedül, vagy legfeljebb egy utassal. A pakolhatóság szempontjából viszont találtak már ki sokkal jobb és alkalmasabb járműveket. Sokszor fejtörést okoz már egy rövidebb túra során is a csomagok elhelyezése, alkalomadtán furcsa vagy érdekes, nem motorra illő tárgyak szállítása. Amíg ezzel nem okozunk kárt vagy balesetet, csak mosolyt csalunk az emberek arcára, addig nincs probléma.

A rendőrség keres egy angol, suffolki motorost, miután három autó balesete is neki köszönhető. A helyi rendőrség sajtóközleménye szerint egy kinyitható létrát szállító motoros haladt az A11-es főúton, miközben a létra egyik tagja elszabadult és átlógott a szembejövő forgalom sávjába, de ezzel a motoros nem törődött. Ellentétben egy közeledő autóssal, aki megijedvén az ütközéstől, félrerántotta a kormányt. A manőver közben két másik járművel összeütközött, amelynek utasai, egy nő és két gyerek orvosi ellátást igénylő sérüléseket szenvedtek. A motoros továbbhajtott, talán észre sem vette, hogy mekkora bajt okozott a felelőtlen magatartásával. A rendőrség még mindig keresi a motort vezető személyt, aki a szemtanúk elmondása alapján egy ezüstszínű járgánnyal vitte a nem hétköznapi rakományt.

Nem árt, ha túlméretes tárgyakat inkább másféleképpen szállítunk, és nem erőltetjük a motoron az ilyen dolgok rögzítését. Éppen eléggé veszélyes a motorozás önmagában is, ne keressünk újabb baleseti forrást!

Mindeközben olyan szemléletmóddal rendelkeznek, amiből komolyan van mit tanulnunk. Az eredeti nyelvű riportfilm feliratos, de érdemes odafigyelni a veszélyes képsorokon túl a mondanivalójára is. „A feleségek félnek. De minden Istenen múlik. Mást mit tehetnék?” – így vág neki az egyik szereplő az általunk szinte semmire nem tartott kismotorjával a teljesen függőleges deszkafalnak.

Az észak-indiai Allabahadban a múlt hónapban forgatott film főhősei tulajdonképpen egyszerű vidámparki mutatványosok. De figyeljük meg ezt a gondolatsort: „Külön kell választani az agyat és a szívet. Ha ezt megtesszük, bátrak tudunk lenni. Mindegy, hogy itt a falon halok meg vagy otthon az ágyban, a halál így is – úgy is elkerülhetetlen.” A nők ugyan hősként tekintenek rájuk, de szerintük az utcán sétálni is veszélyes. Ezután tényleg ócska kis autóikkal és motorjaikkal mindenféle védőfelszerelés nélkül (az ütött-vert nyitott sisakokat nehéz ide sorolni) felmotoroznak a deszkafalra, hogy az ott drukkoló rajongóik közvetlen közelében suhanjanak el, gyakran kivéve a kezükből a dellát vagy éppen pacsizva velük. Teljes mértékben tisztában vannak a fizikával, és ki is használják azt. Közben igazából nem érzik magukat hősnek, hiszen számukra ez a katlan olyan, mint egy autópálya…

Szerintem minden elismerést megérdemelnek!