A Tiger (annak idején, amikor még nem volt család, egyedül az 1050-es háromhengeres képviselte ezt a nevet) egyszer már járt nálunk sok évvel ezelőtt, és emlékeim szerint mindannyian szerettük. Most azonban jelentős fejlesztések után kapta meg új nevét.
Az erőforrás 10 lóerőt izmosodva most már 125 egységet (és 104 Newtonméter forgatónyomatékot) présel ki magából. Ezen kívül újragondoltak szinte minden egyes részegységet: egyoldalú lett a hátsó lengővilla, új a komplett hátsó segédváz, teljesen átalakult a vezető és az utas helykínálata – öt milliméterrel alacsonyabban ül a pilóta az elöl jobban elkeskenyedő ülésen.
Javult a fékrendszer is: a radiális első fékek szériában blokkolásgátlót kaptak, amelyek ráadásul extra hatékonyra lettek hangolva, hogy ne csak a biztonságot, hanem a dinamikus motorozást és a rövidebb féktávokat is szolgálják. A teljes futóművet átdolgozták (minimálisan változott még a villaszög is), hogy a gép a lehető legteljesebb mértékben kiszolgálja a dinamikus kanyarvadászatra vágyó pilótákat.
Akik nyugodtan elmehetnek messzebbre is kanyarokat vadászni, hiszen a Triumph Tiger Sport kiegészítő felszerelésként kínál két oldaldobozt, amelyeknek ráadásul a felfogatása és ennek köszönhetően a terhelhetősége is nőtt: a korábbi térfogat dupláját lehet beléjük pakolni, és darabonként tíz kilogrammal tömhetjük meg őket. Úgyhogy aki kizárólag aszfalton akarja nagyon kiélvezni a három henger varázsát, az kicsit még legyen türelmes, aztán minden vágya teljesülhet!
