Kicsit szokatlan tesztet olvashattok, hiszen egy nagyon rendhagyó motorról van szó. A szemünk láttára, virtuálisan az Onroad hasábjain született meg a VAS, így a technikai tartalmát szinte felesleges bemutatni. Ráadásul a következőkben látható három videón erről részletesen meg is tudhattok szinte mindent. Aki még többre kíváncsi, az mindenképpen nézze végig a DaiRal születését bemutató sorozatunkat, amelynek egyes epizódjait a számokra kattintva éritek el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22. és 23. epizód.
Nézzük inkább, hogy milyen menni a DaiRallal, hiszen ez az, amit mindenképpen szeretnék annál részletesebben megosztani a kedves olvasókkal, mint ahogy hallható a videóban. Akkor még (hogy úgy mondjam) erős sokkhatás alatt álltam. Azóta leülepedtek az érzéseim, kitisztult a kép, így szeretném a lehető legtárgyilagosabban, érzelmek nélkül, sőt inkább kritikusan megírni, milyen motor is lett a Pál Zoli által megálmodott és szó szerint a semmiből, számomra felfoghatatlan munkamennyiséggel megalkotott különlegesség, a dízelmotoros chopper.
A motor közelében állva azt érezzük, hogy ez egy igazi krúzolásra termett gép: alacsony, hosszú és (legalábbis ha odébb kell tolnunk) nehéz. A gumik nem túl szélesek, így reménykedhetünk a jó vezethetőségben. Az üléspozíció roppant alacsony, a merevre épített lábtartók egyértelműen az alacsony pilótáknak kedveznek – mivel azonban ez egy saját felhasználásra, az építő mester saját fizikai paramétereihez épített motor, ezzel megint nincs mit vitatkozni. Hogy az én túlméretes lábaimnak a váltás is kínszenvedés (lefelé még csak-csak, de felfelé komoly kínlódás a rossz szögben álló váltókar miatt), a jobb oldalon pedig vagy a lábtartót, vagy a féket taposom (a kettő együtt nem megy), az nem a motor baja, hanem az enyém.
Ugyanakkor a felsőtest elhelyezkedése már nekem is maga a menyország: a kormány magas, széles és jó távolságra van, a markolatok majdnem vállmagasságban vannak, hátrafelé hajlítottságuk ideális. Így mind a gázt húzni, mind a kezelőszerveken tevékenykedni teljesen komfortos és kézre esik. Ráadásul van egy vastagon párnázott háttámlánk, ami nagy felületen fekszik fel amúgy is egyenes pozícióba “kényszerített” gerincünkre, így még arra sem kell ügyelni, hogy az este felé rendszeressé váló elfáradás miatt se kezdjen görbülni a hátunk. Tökélesetes, na!
Ideje tehát beröffenteni az erőművet. Amely a motor egyik igazi ékköve. Bár a DaiRal esetében nehéz bármit kiemelni, mint “a legkülönlegesebb” rész, hiszen ez a motor csupa ilyenből tevődik össze… Na de akkor is: egy háromhengeres, eredetileg egy japán Daihatsu Charade-ban szolgáló szívódízel erőforrás van az ember lába között! Hiába van a kapható legpuhább motortartó gumipogácsákra ültetve, főleg a hidegindítás pillanatában (négy és fél fok volt csak…) olyan érzése van az embernek, hogy mindjárt kirepülnek a dugók belőle. A procedúra: dúsító kihúz, izzítunk (jó hosszan, szó sincs common-railről!), indítunk, majd ha szörnyű zajjal és némi füsttel beröffent az erőforrás, a bal kezünkkel ráhúzzuk a kézigázt (addig kell csak, amíg bemelegszik a hűtővíz), és várunk. Legalábbis érdemes kibekkelni, ameddig kicsit megmelegszik a dízel, és csak utána elindulni.
Amikor a csatazaj kezd elcsitulni, a kézigázra már nincs szükség. Behúzzuk az Uralból származó száraz kuplungot (csörög, mintha Ducati lenne…), egyesbe rúgjuk az Uralból származó négysebességes váltót (nem lehet elrontani, a csattanást fizikailag is érezzük, nem csupán halljuk), és mehetünk! Az első métereken feltűnik, hogy rendben van az egyenesfutás. A gép viszonylag szépen gurul. Mivel a hátsó fékdob frissen lett felszabályozva, elöl pedig szintén újak voltak a fékbetétek – a tárcsán látszott, hogy még egészen kis felületen érintkeznek a fémmel -, a gyorsítás előtt meggyőződtem róla, hogy fogok tudni megállni. Arra jutottam, hogy a vészfékezéssel kapcsolatos tudásomat nem most igyekszem majd csiszolgatni…
A második oldalon jönnek a részletes menettapasztalatok. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Többször is megnéztem a videó második részében az 5. perc 5. másodpercénél, hogy úgy tűnik, mintha már most is ki lenne repedve a váltó felőli féltengely gumiharang. Azonnal le is mentem a garázsba megnézni, és jelentem, valami megtévesztés van a dologban, mert így a teszt után sem találtam semmi féle hibát a gumin. Hibátlan most is. (talán csak vízcsík maradt rajta a lemosás után?)
Persze akkor sem értem, miért nem szakadt még le…
Mert BMW!!! 😉
Minden valószínűség szerint nem! Csupán utángyártott lehet, mert a típushoz tartozó teljes kínálatából a legolcsóbb gyártmány volt…
Sziasztok!
Először is, gratulálok, nagyon szép lett, és mondom ezt úgy, hogy kifejezetten nem vagyok oda a krúzerekért.
Másodszor: a bemelegítéssel miért vártok annyi ideig? Többek szerint az alapjáraton, egy helyben járatás rosszabbat tesz a motornak, mintha óvatosan, kis terheléssel elindulna az ember. Kell persze 5-10 másodperc, hogy kialakuljon az olajnyomás, beálljon az alapjárat és rendeződjenek a dolgok, de a harmad-fél gázon történő szelíd elindulással szerintem hamarabb felmelegszik a motor, miközben nem kopik, és nem is fárad annyira az olaj. Innen veszem az okosságot:
http://totalcar.hu/magazin/technika/bemelegites/
Nagyon szép munka, gratulálok. Következő projekt mi lesz, valami V8-as?
Gratulálok!
Sok pénz, energia, kitartás, munka és tervezés, meg egy csomó végnélküli munka van benne, a végeredmény magáért beszél… (Mackó véleményének meg hiszünk).
De ez mégiscsak félmunka, (mert így közúti forgalomban nem vehet részt és ennek az összes kockázatát mindannyian ismerjük,) a típusbizonyítvány, a műszaki vizsga, a rendszám, a köt. gfb, stb., na az is érdekelne… (a típustábla már meg van, nekem különösen nagyon tetszik)
Köszönöm, hogy a kommentedre válaszul hivatkozhatok a blogomat lezáró utolsó rész 5-ös kérdésére adott válasszal, ami (nem véletlenül) pont erre született meg. : http://www.dieselbike.blog.hu És akkor ajánlom a 7-est is, úgy általában szintén mindenkinek, hisz ahogy az is, az egész blogbejegyzés leginkább a “tipikus” kérdésekre, felvetésekre hivatott válaszolni. És talán néhány hasznos gondolat is található benne az olvasók számára.
Zoli, nem cserélsz profilképet? Pirosról zöldre gondoltam… 🙂
Jogos! De hogy stilszerű legyek, olyan kép kéne avatárnak, (meg a WC falára keretezve) amin mindkét dízel rajta van. Ha lesz egy kis napsütés vasárnap, körbekattintom a duót.
Más! Egyetlen olvasó kommentjét vágyom csak igazán, a mentoromét, Quattromanét. Sajnos töbszöri sikertelen irogatása után feladta, -írta meg nekem mailban.
Sajnos az Onroad jelenlegi motorjának “hála” a legújabb verziójú Firefoxból nem működik a hozzászólás. Minden más böngészőből igen, így akár egy Google Chrome-ból Quattro hozzá tud szólni.
De hamarosan teljesen új motorral folytatjuk életünket, remélhetőleg fórum- és egyéb közösségi szempontból sokkal kellemesebben! 🙂