A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19. és 20. epizód.
Ennek a résznek terveim szerint nem arról kellene szólnia, amiről fog. Sőt, azt terveztem, hogy ez a bejegyzés az utolsó lesz a motor szépészetét megelőzően. Vagyis elképzelésem szerint most azt kellett volna összefoglalnom, hogy a szerkezetkész korábbi állapotból hogyan jutottunk el az utolsó tervezett csavart is tartalmazó, elektromosan is kivitelezett, minden részletében kidolgozott, már csak csinosítási beavatkozás előtt álló teljesen kész motorhoz.
De nem ez lesz a sztori, helyette az, hogy hogyan jutottam el a “szedjük szét, nézzünk bele, miért erős a kartergáz”-tól a teljes felújításig. Értsd: teljes motorgenerálig! Közben persze nekem is akadt néha egyéb kihagyhatatlan elfoglaltságom. Mint a Kunmadarasi motoros majálison való szereplés. Erdős Csabi mellett…
A fórumon a következőképen magyaráztam az esemény létrejöttét: “…Ezt előre lezsíroztuk Csabával és a rendezőséggel, mintegy showelemnek. Ha már nincs kategóriájában megfelelő ellenfele annak a (pontosan nem ismert) 2000-3000 lóerőnek, hát kiálltam én a hárommal. :-)”
A rajtot követő pillanatokról már nincsenek Csaba dragjával közös képek, mert ő egyszer csak eltűnt egy pillanat alatt, miközben én azon gépészkedtem, hogy nagy gáz mellett le ne fulladjak és összecsúsztassam a kuplungot.
Na de a magyarázkodás után jöjjenek a motorral, mármint a DaiRallal kapcsolatos események. Valamikor réges-régen a 6. részben ezt írtam: “…Mint látható volt, igen rendesen jött a kartergáz a kivezető csövön. Hogy ez mennyi, azt szakmai hozzáértés híján nem tudom. Csak azt tudom, hogy minél kopottabb egy dugó/gyűrű páros, annál több gáz jön ott ki. Kérdés, hogy az én Daihatsum hol tart ebben a kopási folyamatban. Mondjuk, ha az derül ki, hogy igen nagyon hulladék, akkor sincs baj, a motor megépülhet nyugodtan. Legfeljebb két eset állhat elő. Ha rosszul sikerül a motorépítés, vagy be sem tudom fejezni, akkor legfeljebb nem kár a rossz blokkért. Ha meg sikeresen megépül a moci, akkor megér amúgy is egy blokk felújítást, esetleg egy másik blokkot…” Eljött a pillanat, foglalkoznom kell lassan ezzel a kérdéssel is. Amire idejében felkészülve, hat héttel korábban meglátogattam, majd a személyes megbeszélés után írtam egy pontosító emailt az egész történet legelején megismert Daihatsus szerelőnek, akinél a hengerfejet cseréltem be annak idején. Azért gondoltam rá a javítás miatt, mert egyrészt jó szakember hírében áll, becsületesnek is titulálták, és hát neki rendelkezésre áll sok Daihatsu alkatrész, amikért nem kell boltba menni. Sok esetben az olcsóbb, bontott alkatrész is jó lehet, ami neki szintén soroz a raktárában a Daihatsus praxisából. Hat hétig nem jött válasz email, hát beállítottam hozzá, mit mond a kérdésemre? Vállalta a korábbi levelemben írt nehezítésekkel együtt. Megbeszéltünk egy számomra is elfogadható ütemtervet, ami szerint a másnap, kedden leszállított motort ő hamar szétkapja, megállapítja a hibát, a teendőket. Illetve kiválogatja nekem az alkatrészeket, amit én vihetek szépíttetni. Amikor visszahozom azokat, pár nap alatt összeszerelve javítottan, beállítgatva átadja nekem.
Másnap motorkerékpár leszállítva, kipróbálva járásában, majd helyben az utcán kiszedtem a blokkot neki. (A többit hazavittem.) Csütörtökön a megbeszéltek szerint megyek, semmi. Blokkom ott, ahova kedden raktuk. Másnapra szétszedi, mehetek délben az alkatrészekért, ez tuti – szólt az ígéret. Pénteken is lukra futottam, hozzá sem nyúlt. Azt mondta, rengeteg munkája van, ne haragudjak, de hétfő délben bizisten nekiáll.
Hétfőn a megbeszélt déli időpontra rátartva, kora délután azzal a gondolattal autóztam felé, hogy végre-végre, egy hét lemaradást kibírva, csak lesz valami már. SEMMI se volt!!! Egyszerre öntött el az elkeseredettség, és a düh. Próbáltam a legkevésbé kimutatni, és ugyanakkor higgadtan döntést hozni. A legokosabbnak tűnő érv az volt, hogy most még visszavonulhatok az egész blokkal, később, ha szétszedi, már nem lesz olyan egyszerű bontottan összecsomagolni, elhozni, majd egyedül összerakni azt, amit nem én szedtem szét. Márpedig ha ilyen nehezen jön szét a blokk, akkor milyen nehezen fog összállni? Tehát blokk be a kocsiba, miközben egy igazán kellemetlen beszélgetés (?) után vereséget bekönyvelve, irány haza. Nagyon sajnálkozott, eleinte ajánlgatta, hogy most rögtön átöltözik és szedi szét a motoromat, vagy eljön hozzám ott segít, de látva határozottságomat, hajthatatlanságomat, inkább szégyenkezve segített pakolni. Szépítve a dolgon, adott egy az enyémnél sokkal jobb esztétikai állapotban lévő karter-teknőt, és néhány műszaki jótanácsot. Én nem tudtam mást mondani neki, mint hogy nekem az lett volna a segítség, ha nemet mond a felkérésemre a legelején.
Mínusz egy nap szabi, egy hét üresjárat, egy utánfutóbérlés, az utazás, és egy utcánszerelés az egyenleg. De (amennyiben ezt olvassa) nem haragszom! Ezt valamiért kellett kapnom a sorstól. És úgy hiszem, végül is talán tanleckének kaptam a történteket, esetleg valami sokkal rosszabbtól lettem megvédve, vagy valami más dologról van szó, amit még egyenlőre nem érthetek, de biztosan csakis a javamra lesznek végül a történtek, ebben hiszek!
A következő oldalon megint valami új dolgot csinálok, amit azelőtt soha: motorblokkot újítok fel. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »