A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6. epizód.

Tényleg, még soha egyetlen szót sem ejtettem annak kérdéséről, hogy milyennek is képzelem el a „nagydízelt”. És ez egyáltalán nem azért van, mert nincs egy vacak gondolatom sem a küllemet illetően. Ellenkezőleg! Túlságosan is sok gondolatom van, bizonyos részeket illetően akár több, egymásnak ellentmondó is. Ráadásul van bennem egy belső feszültség, egy kettősség is. Két végletet jelentő alapkoncepció is járkál a fejemben. Az egyik, hogy legyen nagyon felhasználóbarát a felépítmény, fáradságmentes élvezet legyen rajta a motorozás.

Egyszerű, csak a legfontosabb szerveket viselő motor legyen, hagyományos formavilággal, amit a jelen kor átlagos szemlélője konvencionálisan szépnek lát. Azaz a legtöbb embernek, az átlagnak tetsző motor képét hordozza a mű. A másik koncepció pedig a meghökkentés lenne. Minél radikálisabb megoldások alkalmazását képzelem el, olyan ötleteim vannak egyes alkatrészekre, amelyek meredeken ellentmondanak az első alapelvnek, a „használható átlagszépségnek”. A közönséget megosztó megoldások ötletei sorakoznak itt bent „a két fülem közé szorult moslékos vödörben”. (Ezt a kifejezést egy interneten megismert embertől kölcsönöztem, aki négykerék hajtású és -kormányzású Trabantot alkotott kedvtelésből. Vasának neve: Trabula …megérne egy misét…)

Gondolafoszlányok az összkoncepcióról 

De hogy miféle extravagáns elképzeléseim vannak? Például: mivel Csabi – mint tudjuk – csőszerelő, gépészettechnikai szaki, így az egész szakmáját belevihetnénk a dízelmotorba. Alapból a váz lehetne egyetlen vastag, nagyon vastag meghajlított cső, amely elöl a villanyaktól vízszintesen a motor felett indulva, a motor végén lefelé ívelve fordulna a váltó mögé, a végén pont fészket biztosítva a hátsó lengőkarnak. A cső egyben az üzemanyagtank szerepét is betöltené. Belőle szintén fűtés csövek indulnának kétoldalt lefelé, amelyek közrefogva a blokkot alul tartják is azt. Ezzel kicsit olyan kutyacsontvázra hajazhatna.

Megkérdeztem Csabit, illetve a dMZ kipufogóját gyártó céget,  mekkora rádiuszra lehetséges megvágás nélkül meghajlítani egy mondjuk 133-as acélcsövet. Egybehangzó véleményük szerint talán semennyire, de legalábbis akkora ívben, ami nekem nem elegendő ahhoz, hogy a magas motor után közvetlenül a váltó mögé érkezzek. Erre visszadobtam Csabinak a választ: csináljuk két 45 fokos gyári csőívből, és akkor már használjunk szabványos csőkarimát az illesztésekhez.
A válasz lelombozott, mit akarok én építeni? Tankot? Egy ekkora karima súlya valahol 5 kilogrammnál van, amiből négy darab azonnal huszat dob az össztömegen. Normál motorok összesen bírnak hasonló vázsúllyal.

Még olyan vázgerinc-kialakításra is gondoltam, ahol az ívelt cső a nagyobb rádiusznak engedelmeskedve a hátsó kerék tengelyére futna rá, sőt, olyan verzió is volt a fejemben, hogy ha már szokatlan a szemnek, akkor adjuk bele a maximumot, fusson mindjárt a hátsó kerék mögé a cső. Hú de durva…! Aztán voltak még más alfajai is a vastag csőváz elvezetésének, kihasználásának. Kitaláltam az első lámpát rögtön e vastag csőbe. Íveltem a csövet képzeletemben mindenfelé, sőt, a kardán szabadon hagyása és mégis kétkarú lengővilla vegyítéseként rajzoltam olyan egykarút, ami hátul megkerülve a kereket visszafordulva megfogja a szöghatást. Fixálva azt egy átmenő tengely megtartásával.

És ez csak a váz. Lehetne a vizes szakmát fokozni az összes hűtőfolyadéknak szerelt vizes rézcsővel, csappal. Lehetne a víztere ténylegesen zárt rendszer, amiben a fűtésrendszereknél megismert zárt tágulási tartály lehetne valahova felszerelve, mellette automata légtelenítővel. Mondjuk ezt el tudnám képzelni nyitott víztérrel egy átlátszó hengertartálynak, amihez (és úgy általában is) átlátszó műanyag csövek (slagok) vezetnek. Benne láttatva a színes hűtőfolyadékot. Üzemanyagszint-jelzőnek meg lehetne egy hasonló anyagú vékonyka függőleges cső, amiben a folyadék magasság is leolvasható lenne. A vázban elhelyezett üzemanyag legalsó kivételi pontjának semmi jelentősége, mert a Daihatsu adagolója szívással szerzi be a naftát. Nem kell tehát ejtő rendszerű ellátásban gondolkodnom.

Aztán szakítva a vastag csöves elképzeléssel, olyan vázforma ötlete is felmerült bennem, ami rejtett módon alul a blokk alatt halad két oldalt, oldalról nézve így nagyjából egy robogó vázelrendezését mutatná. Csak ez az itt szükséges nagyobb szilárdság miatt felvet bizonyos aggodalmakat. Nem így kellene önhordó szerkezetet építeni. Viszont a tankkérdést, ha nem vastag csővázban, akkor műanyag PVC csőben is elképzeltem. Olyannyira, hogy le is mentem a műanyag hegesztő cimbihez megérdeklődni, le tudná e gyártani saválló anyagból. Különben olyan műanyagok vannak, amik vetekednek az üveggel ellenállóságban. Azt mondta, tud olyan anyagból csinálni, amibe sósavat is tölthetek. Más kérdés, hogy ezzel nem szívesen vacakolna most, amikor annyi melója van egyszerű tömegtermékekből, hogy nem éri utol magát. Azt mondta, egy ilyen munkát talán télen a pangás közepette tud esetleg elképzelni. De nem lehetetlen ötlet…

Kipufogó? Kémény! Ne variáljunk, meredjen felfelé az égnek! Azt se bánnám, ha az amcsi csőrős kamionoknál látható sapka is lenne rajta, amit nekem is a kiáramló gáz emelgetne. De ha nem, akkor lehetne egy 90 fokos Ívvel végződve fent, oldalra kiküldeni a gázt. Aztán van másik hajmeresztő ötletem a kipufogóra. Legyen szabályosan hátul, alul. Legyen a végcső maga a hátsó lengővilla. Persze ezt mennyivel könnyebb lenne megalkotni egy merev vázas mű esetén. De talán lengőben is megoldható a kocsiknál használt rugalmas illesztővel. Azzal a micsodával, amit ott rezgés ellen használnak, vasháló szövet van rajta, és egy kicsit rugalmas, hajlékony. Sokat nem bírhat mozdulni, de talán az én lengővillám se egy krosszmotoré lesz. Inkább az a kérdés, nem törne-e meg egy idő után az állandó ugyanolyan irányú igénybevétel miatt? A hangtompítást, magát a dobot meg el tudnám képzelni a hátsó lengővillás esetben a széles hátsó kerékben. A kardánhajtás úgyis jobb oldalon van, a kipufogónyílás a blokkon meg bal oldalon. Így hátul se találkoznak, csak egy olyan aszimmetrikus felnit kellene szerezni, aminek a nagyobbik, üres oldala a kipufogó felé esne. Mint az autó-felnik. Akkor abba gyárthatna egy ügyes valaki egy „rejtett” dobot. Szóval ebben a kérdésben is lennének elképzeléseim.

Ötletem tehát lenne, nem is kevés, sajnos az igazán jók drágák is. Még az is előfordulhat, marad az első koncepció. Egy végtelenül unalmas, tucat-forma. Vékony csöves bölcsőváz, kiszélesített Jawa tank és hasonlók. Még nincs itt az ideje a döntésnek. Ha odaérek (egyáltalán), majd meglátjuk. Egyvalamiben nincsenek alternatívák. Az első villa. Félek tőle, amiért aztán azt gondolom, valamileyn gyári motor komplett elejét kellene alkalmazni, amin minden a helyén van. Féknyereg, tárcsa, sárvédő, és a kerék szélessége is oda terveztetett. Valami hasonló súlykategóriájú nagy chopper-cruiseré mehetne rá. Az sem olcsó (gondolom), de ha kiegészítők katalógusából kellene választani összeépíthető darabokat, hát azt nem biztos, hogy valaha is kifizethető lenne számomra.

A folytatásban megoldódik az önindító és a lendkerék kérdése. Lapozz!