A sas felszállt: KTM 1290 Super Adventure S (2021) teszt

Amikor egy márka viszonylag rövidebb múltra tekint vissza, akkor neki a termékei tulajdonságaival kell magához ragadni a vásárlók figyelmét. Ilyen a KTM és jelen tesztmotorunk esete is. Hiszen az osztrákok az alapvetően mégis csak aszfaltra összpontosító, nagyon nagy és nagyon erős túraendurok piacára alig néhány éve tették be a lábukat. Volt ugyan nekik 950 és 990 Adventure, sőt az utóbbiból még kisebb első kerékkel szerelt SMT változat is – de az R 1200 GS igazi ellenfele csak 2015-ben mutatkozott be. Akkor aztán nem vicceltek: az 1290 Super Adventure azonnal 160 lóerőig tolta fel a lécet. A 2016-os változat egy villámgyors menetpróba erejéig járt is nálunk – és azt kell mondjam, mély nyomokat hagyott bennem. Közben a KTM fejlesztői évről évre gyúrták a modellcsaládot – majd 2021-re totálisan átrajzolták az egészet. Így aztán nagyon felcsillant a szemem, amikor lehetőség adódott a legfrissebb 1290 Super Adventure S változatának alapos kipróbálására. Íme az eredmény:

Szóval nagyon odatették magukat az osztrákok, na! A legújabb környezetvédelmi normákat is teljesítő, giga-túraendurojuk tényleg olyan motor, amibe elég nehéz belekötni. Elképesztően jó a futóműve – leszámítva az egészen nagy sebességnél jelentkező enyhe imbolygás jelenségét -, és baromi erős, hihetetlen élményeket adó blokk hajtja. De a leginkább mégis csak a hihetetlenül összetett, mégis kifinomult és felhasználó-barát elektronikák és menürendszer emelkedik ki a versenytársak mezőnyéből. Annyira sokoldalú, mégis könnyen megtanulható és átlátható a motor tudása, hogy az most legnagyobb versenytársa (igazából egyet tudok, ha tetszik, ha nem) számára is baromira feladja a leckét! Úgyhogy nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy a KTM Centrum lehetővé tette a SAS kipróbálását – és tényleg őszintén ajánlom mindenkinek, akit ez a motortípus vonz, hogy éljen a lehetőséggel személyesen is! Mert ezt érdemes megélni…

Értékelés

Az 1.301 köbcentis V2-es nagyjából vitán felül teljesít. Soha és sehol nem tud zavarba jönni. Bár forgatónyomatéka egy keveset csökkent az Euro5 normára való áttérés miatt, de ez menet közben nem nagyon okoz elkeseredett pillanatokat a pilótának. A gyorsváltó néha működhetett volna finomabban – de valószínűleg az is tökéletessé válna némi összeszokás után.

Szuperlatívuszok. A félaktív WP cucc annyira jól teszi a dolgát, hogy kanyargós úton a Super Adventure S 220 kilós száraz tömege érzésre olyan 170-nek tűnik. Az egyetlen gondja az egyenesfutás, de ez kizárólag olyan sebességeknél jelentkezik, amennyivel itt Magyarországon soha és senki nem fog közlekedni. 🙂

A húsz centis rugóutak dacára a fékkontroll is parádés. Persze, ehhez kell a teleszkópok varázslata is a bólintásgátló elektronikai segéddel – de minket csak a végeredmény érdekel. A fékek egyenesben, kanyarban, és bármilyen tapadás mellett is maximálisan biztonságossá teszik a lassítást. A menetvezérlő elektronika pedig megint csak annyira sokrétű, hogy igazi multifunkciós fegyverré teszi a Super Adventure S-t.

A szélvédelem az egyetlen, amely lehetne jobb – de ez is csak azt zavarja, aki valahol 185 centi fölött hordja a fejét. Ugyanakkor már 170 centis testmagasságnál is biztos a talajfogás – ami egy ilyen magas(nak tűnő) motoronál igencsak korrekt! Minden másban kifogások nélkül teljesít a legnagyobb KTM túraenduro. Melóba járni éppen úgy tökéletes, mint élménymotorozni a szerpentinen – vagy éppen sok napos két személyes túrára indulni.

A tavalyi elődmodellhez képest sokat drágult – de a Covid-érában ez sajnos mindenre igaz. Cserébe a nagyon komoly műszaki fejlesztések és az alaposan átdolgozott alapkonstrkció is azt sugallják: most sem a motor drága, legfeljebb a mi fizetésünk kevés. Akié nem az, annak tényleg nem szabad kihagyni a számításból a SAS-t!

Műszaki adatok