A Yamaha 2006-ban mutatta be az YBR125 duplájára hízlalt változatát. A motorkiállításokon nem került a középpontba, hiszen voltak nála nagyobb és izgalmasabb motorok. Azonban világszerte egyre komolyabb igény mutatkozik az olcsón fenntartható és megbízható gépekre, ez a motor pedig pont ilyen.
A kettőötvenes kategóriát itthon sokan lenézik, nem becsülik. Pedig városba ez egy jó alternatíva, ha nem a legjobb. Egy átlagos autónál fürgébb és nem úgy járunk vele, mint egy kis robogóval, ami csak addig gyorsabb, amíg áll a sor. Ha megindultak az autók, akkor is gyorsabbnak bizonyul náluk. Olyan, mint a kisegér: minden lyukba belefér. Köszönhetően a kis méretének és alacsony tömegének, ami szárazon mindössze 138 kilogramm. Sorok közötti motorozáshoz elég keskeny, nem túl hosszú, könnyen manőverezhető, az alacsonyabbaknak sem kell tartaniuk tőle, a 805 milliméteres ülésmagasság biztonságérzetet nyújt minden megállásnál és lassú haladásnál egyaránt.
A gépet a Yamaha brazíliai üzemében gyártják, innen a név is: YBR. Igaz, ott és Dél-Amerikában YS250 Fazer-ként árulják. A tesztelt motor 2008-as évjáratú.A formája letisztult, modern vonalvezetésű, azonban a kerek első lámpa klasszikus naked külsőt kölcsönöz a gépnek.
A motor szívéül egy 249 köbcentiméteres, injektoros, léghűtéses, egyhengeres motor szolgál, amely acél dupla bölcsővázban foglal helyet. A gyár adatai szerint 21 lóerőt teljesít 8000-es fordulaton és 21 Newtonmétert 6500-nál. Nem túl sok, gondolhatjuk magunkban, de városba bőven, országútra pedig éppen elég.
A hangja karakteres, gyári kipufogóval nem túl hangos. Katalizátoros, így teljesíti az Euro3-as emissziós normát. Ha a fordulatot nem visszük 4000 fölé, nyugodt pöfögést hallunk csak; 4000-től 7000-ig egyhengeres brummogást; 7000-től tiltásig (10000 rpm) pedig szinte négyhengeres módjára visít, persze ilyenkor is kihallatszik az egyhengeres mivolta. Motorféken a hangja komolynak tűnik, néha-néha visszadurrog, szinte készteti a lovasát minden lassításnál és visszaváltásnál egy kis gázfröccsre. A gyári kipufogó elég testes darab, de nem ormótlan. Gondolkoztam egy nyitott dobon, de a szervizben lebeszéltek róla, különben meg vagyok elégedve így is a hangjával.
Azonban ez a motor nem az ész nélküli, országúti száguldozásról szól, ahhoz kevés a ménes, de a forgalom tempóját gyerekjáték tartani, sőt általában mindig lassúnak bizonyulnak a többiek. A nyugis utazótempó 90 és 100 km/h környékén van, ilyenkor körülbelül 6300-at forog a főtengely percenként. A gyorsulására nem panaszkodhatom, 7 másodpercen belül 100-on van, ott érezhetőn elfogy az addigi erő, de 120-ig minden probléma nélkül elmegy. Általában ezzel a tempóval utazom, de ha kell, megy még fölé is, egészen 150 km/h-ig gyorsítható. Ezt a sebességet azonban csak hosszú nekifutás árán és sík, esetleg lejtős szakaszon képes elérni. Autópályára nem érdemes vele felhajtani, inkább a kanyargós mellékutakat kedveli.
Hogy a mozgási energia hővé alakuljon, abban a szimpla, 282 milliméter átmérőjű, kétdugattyús első tárcsa-, és a 130-as hátsó dobfék segédkezik. Feltehetjük a kérdést magunkban, hogy dobféket hátra a 21. században? Igen, ez bőven elegendő ehhez a teljesítményhez, gondozásmentesebb, mint egy tárcsafék. Mivel ennél a motornál ez az egyik fő szempont, hogy olcsón lehessen üzemeltetni, jó választás a dob hátra. Nem csökken az olajszint, nem levegősödik, és nem kell tartani attól, hogy olajszennyeződéstől nem működne megfelelően, lévén, hogy zárt rendszer. Eddig nem volt probléma vele, pedig kanyarodtak ki elém is hirtelen, körülnézés nélkül, szerencsére mindig meg tudtam állni. Ha kell, simán blokkolja ez a fék is a hátsót. Különben meg mindegy, hogy milyen a fék hátul, ha a hátsó kerék a levegőben van fékezésnél. Az első fék nyomáspontja határozott, de nem harap, könnyen adagolható.
A futóműve egy személlyel kényelmesnek mondható, elég visszajelzés érkezik az útról. Elöl lehetne kicsit keményebb, kanyarban keresztbordán a hátulja elpattoghat, de uralható marad, élvezetes a vele való kanyargás jó minőségű aszfalton. Előre egy 38 milliméteres hagyományos teleszkóp került 115 milliméteres rugóúttal, hátul egy progresszív csillapító rendszerrel dolgozó rugóstag található. Az első villa nem állítható, a hátsónál csak a rugóelőfeszítésen tudunk változtatni, bár nem túl könnyen állítható, pedig utassal és csomagokkal a gyári beállítás puhának bizonyul.
A kerekekre gyárilag Pirelli SportDemon kerül, előre 100/80-17, hátulra 130/70-17 méretben, így egész könnyedén terelgethető, erőfeszítés nélkül döntögethető egyik oldalról a másikra. Vizes úton óvatosabb motorozást kíván ez a gumi, de szárazon nagyon jól tapad, könnyen bemelegszik.
A tankja 19,5 literes, amiben sok nagyobb motor gazdája is örömét lelné. Körülbelül 3.3 litert eszik meg száz kilométeren országúton, városban és állandó 120-130 körüli tempónál lehet 4.3 is. A fogyasztását figyelembe véve egy tankolással, akár 500 kilométer is megtehető, bár ehhez fenék is kell és óvatos csukló. Általában 380 kilométer után ildomos megitatni, bár még nem feszegettem az étvágyát teljes kiürülésig.
A nyereg kialakítása kényelmes utazást biztosít a vezetőnek és az utasnak is egyaránt, jól párnázott, kellemes tömésű, hátul használható utaskapaszkodó található.A testtartás inkább túrás, mint sportos. A lábtartókat és a kormányt jól helyezték el, nem kell túlságosan összehajtogatnom magamat, viszonylag egyenes háttal lehet rajta ülni, nem terheli a csuklónkat a felvehető póz. Az utas lábtartóját is elég mélyre helyezték, nem érzi magát úgy az ember, mintha kakasülőn lenne. A menetszél 130 felett igencsak rángatja a sisakot az én 187 centiméteres magasságommal, de ez a sebesség nem túl gyakori egy ekkora motoron. Azonban ha egy picit behajolok előre, akkor a műszerfal hatásosan dobja el a szelet, érezhetően csendesebbé válik: az alacsonyabb pilóták jól járnak ezzel.
A kezelőszerveket okosan helyezték el, a kapcsolók jól működnek, könnyen járnak. A tükrökből tökéletes kilátás nyílik a mögöttes forgalomra. A műszerfal könnyen olvasható, nagy örömömre két analóg óra tájékoztat az aktuális fordulatszámról és a sebességről. Fokozatkijelző nincs, de nem is hiányzik, mert gyorsan megtanulja az ember az adott sebesség és fordulatszám függvényében az aktuális fokozatokat, csak az ürest jelzi egy zöld N, e fölött helyezkedik el a reflektor visszajelzője. Az üzemanyag szintjelző digitális, hat kis egység mutatja a benzinünk mennyiségét. A fedélzeti számítógép egyszerű, van kettő napi kilométer számláló, egy összkilométert jelző állás és egy óra funkció. Plusz, ha az utolsó egység elkezd villogni a benzinszintnél, akkor méri azt is, hogy azóta hány kilométert tettünk meg tartalék álláson.
A sebességváltó ötfokozatú, könnyen, kis erővel kapcsolhatóak a fokozatok, a kuplung is könnyedén kezelhető, nem zár hirtelen, nem ránt. Az ürest még jó menet közben megtalálni, vagy legalább az egyest, kettest, mert ötösből érdekes lesz elindulni, ha netalántán nem sikerülne üresbe rakni a lámpánál. A fokozatok kiosztása jó, bár az ötödik lehetne hosszabb, 120-nál már 8000-et forog, de ez szinte minden kisköbcentis motor sajátossága. Alacsony fordulaton, 2000 alatt csak a láncot rángatja, 2500-tól viszont használható egészen 8500-ig. Felesleges tiltásig kipörgetni, mert 9000 felett érezhetően csak kiabál, de azt legalább szépen teszi.
Sajnos a gyári kiegészítők Európában elég szegényesek ehhez a típushoz, kettő kapható összesen: tankpad és egy hátsó csomagtartó. Bukócsövet csak egyedileg lehet készíttetni hozzá, viszont jó hír (véletlen vagy tudatos tervezés), hogy ha a jobb oldalára esik az ember, akkor csak a kormányvég, a kipufogó hővédő lemeze és az első villa alsó sarka kopik, meg a lábtartó bütyke. Szóval a blokk nem sérül. Bal oldali csúszás nem lett tesztelve…
Az összeszerelés minőségégére nem panaszkodhatom, az illesztések pontosak, nem sorjás sehol, a varratok is szépen el vannak dolgozva, nem zörög semmi, a kábelkötegeket is igényesen vezették el. A fényezés minősége sem hagy kívánni valót maga után, pedig nem egy csúcsmodellről van szó. Az ülés alatt viszonylag nagyobb tárolórekesz található, ahova befér egy kis szerszámkészlet, gumijavító, egy félliteres palack és egy tárcsazár. Még egy jó pont a kipattanó első indexekért, amik egy esésnél nem törnek le, csak simán kiugranak a helyükről, így csak vissza kell helyezni és kész.
A világítás hatásos, gyújtásra automatikusan felkapcsolódik, bár a tompított és a reflektor között nincs túl nagy átmenet.
A modell jelenlegi listaára 1 348 000 forint, ami bizony nem kevés pénz, főleg mostanság. Ez lehet az egyik eltántorító erő a kettőötvenes kategóriától, mert nem sokkal többért az ember már kaphat egy nagyobbat is.
Nagyon szívesen mondanám, hogy eddig nem volt vele probléma, de sajnos nem tehetem. Még szinte új korában, 87 kilométernél nem akart beindulni. A műszerfalon villogott a motorelektronika visszajelzője, még az önindító sem forgatott. Be a szervizbe, ott valamit csináltak vele, igazából ők sem tudták, hogy mitől indult be újra, aztán vittem haza az akkor megint jó motort. Azonban, körülbelül a 4000-es fordulatot elérve köhögött a motor és leállt. Megint villogott a hibajel. Visszavitték, kicserélték néhány alkatrészét egy másik YBR-ével, aztán vissza újra mindent az enyémbe és működött. Azóta eltelt több mint 26000 kilométer, és semmi hibát nem produkált. A kezdeti nehézségek után is bárhová és bármeddig el mernék vele indulni, a fentieket betudom annak, hogy minden kezdet nehéz. Azóta csak olajat és szűrőt, gumit kellett cserélni, láncot kenni, semmi baja, hibátlanul működik. A közeljövőben lesz egy láncszett csere is. Beszéltem másokkal is, de náluk nem produkált ilyen elektronikai hibát. Valószínűleg egyedi eset volt.
Bátran ajánlom ezt a motort minden kezdőnek és újrakezdőnek, de akár régi motorosoknak is. Azoknak lehet jó választás, akik önmaguk öröméért motoroznak és nem kivagyiságból. Aki villogni akar, az úgysem ezt a típust választja, de akinek fontos a megbízhatóság és a gazdaságos üzembentartás, nem utolsó sorban pedig az élvezetes motorozás, az nagyon jól jár vele. Ellenfele a Honda CBF250-es lehet, de az YBR mind kinézetével, mind a hangjával nagyobb motort sejtet. Nagy különbség nincs a kettő között, ki-ki a szája íze szerint választhat a kettő közül. Én ezt választottam, sok boldog kilométert tettünk meg együtt, nem csalódtam. Elsősorban városi motorként tekintenek rá, de nekem túrázásra is tökéletesen megfelel, jól pakolható. Sokan nagyobb motornak nézik és elcsodálkoznak, hogy csak kettőötvenes.
Fürge a városban, kis tömeg, könnyű manőverezhetőség
Nagy hatótávolság
Olcsón fenntartható
Kényelemes üléspozíció
Nem szaladgál belőle sok az utakon
Magas ár
2 személlyel érezhetően gyengébb
Bizonyos fordulaton kellemetlen vibrációk
Kevés kiegészítő
A motorról rengeteg szép fotó található a szerző galériájában, nézzétek meg azokat is!
Egyúttal hadd bíztassunk minden kedves olvasónkat arra, hogy saját motorjukat ehhez hasonlóan remek, alapos tesztben mutassák be az Onroad közönségének!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Boldog tulaja vagyok egy ilyen gépnek. Imádom. Könnyű, kezelhető, esőben vizes úton tényleg kicsit figylemesebben kell menni vele, a gyári gumi vízesen számomra bizonytalan.
Fogyasztás koppgázon sosem ment 4,5 fölé. Injektor szuper, múlt heti közel 0 fokos reggeli időben is pöc-röf.
Kár, hogy ez a kisköbcenti is ilyen baromi drága, most is olyan 1,2-1,3 millió körül lehet kapni, bár akciósan ki lehet fogni kereskedőnél 2008-as modelt kereken 1 misiért.
Annyira talán nem is az ellenfele a CBF250, mivel koppra egy a motor, az injektor a nagy különség, illetve az évjárat, a Honda már nem gyártja/forgalmazza a CBF-et, ha jól tudom.
Érdekesség, hogy használtban hiába régebbi egy-két évvel, van eseteleg benne több kilóméter és ugye még csak karbis, a CBF-ek majd egy árban vannak ezekkel a YBR-ekkel.
Ez a vas nagyon lájk, de az ára lehetne ésszerűbb is…
Bizony, ezt a kategóriát az árával nyírják ki. Legalább is itthon. Gazdagabb országokban nem túl nagy probléma kezdő, esetleg második motorért kifizetni ennyit.
Én nagyon megszerettem ezt a motort az eddigi 27ezer kilométer során, bár már kezdem kinőni. De A korl.-os jogsihoz ez tökéletes, majd, ha márciusban meglesz a korlátlan A, akkor majd talán jöhet valami nagyobb is. Bár városban biztosan vissza fogom sírni. Országúton meg…nem rossz, megtanít lendületből motorozni.
Szerintem is az ára öli meg.Kár érte.
Az egyik ismerősöm vett egy ilyen bringát két éve. Akkoriban ez volt a harmadik motor amit kipróbáltam. Szerencsére volt rajtam zárt sisak, mert különben a fogam tele ment volna bogarakkal annyira vigyorogtam örömömben. Akkor egy tőle kisebb 125-öst nyúztam, és ez a 250-es mégis könnyedebbnek tűnt, írtó jól lehetett vele manőverezni.
Az ára húzós, na de motor, nem kell meglepődni, luxusnak számít (csak tudnám, hogy miért).
nekem is bejön ez a motor, de igazatok van: az ára öli meg! ami ebben a pillanatban 1.498.000- magyar forint!!!!!!! :-((((( így nem is csodálkozom, hogy nem fut sok belőle….a VTR250 pl. olcsóbb, a Ninja 250R kb ennyi vagy egy kicsit olcsóbb, a Hyosung 250-ese 1.230.000-
sajna így elszaladtak az árak…
Mondjuk egy misi alatt még gondolkodnék is rajta..
Nekem CBF-250-es Hondám volt,amit valóban riválisként szoktak emlegetni. Tényleg “egykaptafa” a két motor. Mindkettő Braziliában készül, LE, nyomaték szintén egyforma, + pont a Yamahának az injektorért, a Hondának pedig a 6 sebességes vajpuha váltóért. Egyébként imádtam azt a kis vasat, de nagyobbra váltottam. Városban viszont visszasírom, főleg tankoláskor……
A mostani felhozatalból viszont már inkább a kis VTR-t válaszanám.