A közelmúltban jelent meg egy cikkünk a lánc ápolását segítő kellékekről. Abban sajnos volt néhány pongyola megfogalmazás, amelyek miatt kaptunk is kritikai észrevételeket – teljesen jogosan. Így azon a “hibán” felbuzdulva most elindítunk egy régóta tervezett sorozatot. Amikor ugyanis bemutattuk a Fuch Oil Hungária termékeit, a cég kereskedelmi és műszaki igazgatója, ifj. Pálffy Attila felajánlotta, hogy leközölhetjük a gondolatait néhány fontos témával kapcsolatban. Így belevágunk ebbe a sorozatba is – és kezdjük a láncokkal! A szót innentől átadjuk a kenéstechnikában valóban jártas Attilának.
A motorkerékpár típusok nagy többsége lánchajtású. Ennek elsősorban gyakorlati okai vannak, mivel a lánchajtás egyszerű, jó hatásfokú, könnyű és a szerkezeti elemei megbízhatóak. Karbantartása is egyszerű feladat, azonban a hosszú élettartamához és megfelelő működéséhez viszonylag gyakori és rendszeres ápolást igényel. Alapvetően a gyakorlatban – felépítés szerint – a hajtóláncok két típusát különböztetjük meg: a tömítőgyűrűs láncokat, illetve a tömítőgyűrű nélküli, hagyományos láncokat.
A jelenleg gyártott legfejlettebb láncfajta. Az elasztomer anyagból készült tömítések a külső és belső heveder között, a lánccsapot körülölelve helyezkednek el. Feladatuk, hogy a kenőanyagot a lánccsapok, a távtartó gyűrű és a belső hevederek súrlódó felületei között megtartsák. Ugyanakkor fontos, hogy megakadályozzák a külső szennyeződések bekerülését a súrlódó felületek közé. Úgy is mondhatjuk, hogy a lánc belső kenése hosszú távon megoldott. Amíg a tömítőgyűrűk el nem kopnak, a láncelemek belső kenést nem igényelnek. (Persze, azért kenőanyagra mégis szükség van – de erről később).
Az elasztomer gyűrűk profilja lehet kör keresztmetszetű (O-gyűrű), négyszögletes (X-gyűrű), vagy háromszögletű (Y-gyűrű), esetleg egyéb profilú. A funkciója mindegyik elasztomer gyűrűtípusnak azonos: az egyes gyártók a különböző profilokat a súrlódás, tömítő képesség és élettartam szempontjából optimalizálva, saját törekvéseiknek megfelelően fejlesztik ki és alkalmazzák. A mai típusokon a kisebb karbantartási igény és a hosszabb élettartam miatt általában tömítőgyűrűs láncokat alkalmaznak. Ezeket a hétköznapi szóhasználatban – a gyűrű tömítő profiljának valóságos alakját nem firtatva – egységesen “O-gyűrűs” láncnak hívják.
Klasszikus megoldás, kisebb motor-teljesítmény és kisebb lánckerék fordulatszám esetében ma is gond nélkül használható. Ilyen feltételek mellett ugyanis a kisebb centrifugális erő hatására kevésbé szórodik le a kenőanyag súrlódó felületek közül. A tömítőgyűrű nélküli láncok gyakoribb tisztítást és utánkenést igényelnek, de gondos karbantartással hosszú ideig működnek. A lánckenőanyagok gyártói eltérő, viszkózusabb, növelt tapadó képességű termékeket ajánlanak a tömítőgyűrű nélküli lánctípusokhoz.
A motorkerékpárláncok kenőanyagainak választéka igen sokszínű. Manapság leggyakoribb kiszerelési formája a spray kivitel. Ez nagyon felhasználóbarát: lehetővé teszi a gyors és könnyű felszórást, nem kell hozzá ecset, vagy egyéb más eszköz. A kenőanyag jó tapadási tulajdonságai és esetlegesen nagyobb viszkozitása miatt azonban nem lehet a lánc kenőanyagokat önmagukban felszórni. Úgynevezett “vivőanyagokkal” együtt, oldott állapotban palackozzák őket – ez a porlasztásukat és felszórásukat viszonylag alacsony nyomáson teszi lehetővé. A valójában egyfajta oldószerként közreműködő vivőanyag olyan könnyen párolgó folyadék, amely nem lép kémiai reakcióba a kenőanyaggal, hanem a felszórást követően maradék nélkül elpárolog. Fontos, hogy a gyártó által előírt időtartamot ki kell várni. Csak a vivőanyag elpárolgása után jön létre ugyanis a megfelelő tapadás a kenőanyag és a lánc felülete között.
A piacon nem csak spray típusú lánc kenőanyagok, hanem gélek és olajszerű folyadékok is kaphatók. Ezek felhordása hagyományos eszközökkel – például ecsettel – történhet. Habár a lánc-kenőanyagok alapfunkciója közös, a különböző felépítésű láncokhoz – azok eltérő kenési igényei miatt – különböző típusú kenőanyagokat fejlesztenek ki a gyártók. A jó tapadó képesség egyértelműen fontos előfeltétel, ugyanakkor szintén elvárás, hogy a kenőanyag ne legyen ragacsos, mivel így könnyebben megkötné a port és egyéb szilárd szennyeződéseket.
A tömítőgyűrű elsődleges feladata, hogy a láncba gyárilag bejuttatott kenőanyagot (kenőzsírt) a lánccsapok és a hevederek súrlódó felületei között tartsa – megakadályozva a kicentrifugálódásukat. Ameddig tehát a tömítőgyűrűk jó állapotban vannak, a lánc egymáshoz kapcsolódó elemei belső kenést nem igényelnek. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért kell mégis rendszeresen ezeket a láncokat is? Nem csak a lánc egymáshoz súrlódó alkatrészei, hanem lánckerék és a lánc kapcsolata is kenést igényel. Ráadásul mivel a tömítőgyűrűs láncokat a nagyobb igénybevételű (teljesítmény, fordulatszám) gépekhez alkalmazzák, ennek a kenőanyagnak nagyobb tapadó képességgel kell rendelkeznie.
Plusz elegendő kitöltő képességgel és rugalmassággal ahhoz, hogy a lánchajtás zaját kellőképpen tompítsa. Ez a tulajdonság szoros összefüggésben van egyben a kopásgátló képességgel is, vagyis meg kell óvnia a lánckereket a túlzott kopástól. Nem szabad megtámadnia a tömítőgyűrű anyagát, de védenie kell a szennyeződésektől és a kiszáradással járó elvetemedéstől. A motorkerékpár láncot gyártó cégek különféle elasztomer típusokat használnak, amelyek érzékenysége eltérő a kenőanyag egyes összetevőire. Ezen felül nem szabad behatolnia a tömítőgyűrű mögé, mert az ott lévő gyári kenőanyaggal keveredve a kenőképesség megváltozását okozhatja. De még rozsdavédő képességgel is rendelkeznie kell.
A tömítőgyűrű nélküli láncok kenőanyagai a belső kenést is megoldják. Igen tapadóképesek, hogy ne centrifugálódjanak ki. Ha nincs tömítés, a kenőanyagot nem lehet hosszú távon megtartani a láncelemek között. A centrifugális erő, a láncra jutó folyadékok (eső, üzemanyag) kimoshatják, előbb-utóbb eltávolítják onnan. Az ilyen lánctípusokhoz kifejlesztett kenőanyagoknak a láncelemek belső kenését is biztosítaniuk kell, miközben a lánc és a lánckerék kapcsolat kenését és zajcsillapítási feladatait is el kell látniuk.
Ezek a kenőanyagok általában viszkózusabbak a tömítőgyűrűs láncok kenőanyagainál. Vastagabb kenőfilmet képeznek, de kevésbé tapadó képesek, ami részben a nagyobb filmvastagságukból is adódik. A tömítőgyűrű nélküli láncok belsejében több szennyeződés (por) gyűlik össze, ezért a lánc gyakrabban igényel tisztítást és kenést annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a láncelemek kopását. Az ugyanis végső soron a lánc megnyúlásában, lazulásában nyilvánul meg.
A hajtólánc a motorkerékpár egyik legfontosabb eleme. Tisztán tartása és megfelelő kenése hozzájárul a csendes, megbízható működéséhez. A megfelelő karbantartás pedig egyben meghosszabbítja az élettartamát is. A piacon lévő lánc-kenőanyagok választéka igen széles, és a gyakorlati tapasztalatok alapján előbb-utóbb mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet. Tapasztalat, hogy az emocionális kötődés is sokat jelent egy-egy típushoz vagy márkához, de természetesen a speciális alkalmazási körülmények (pl. versenyzés, terepezés, esős- vagy száraz domináns időjárás, stb.) is befolyásolják, hogy beválik-e egy bizonyos kenőanyag vagy sem. Alapvetően kétféle típusú kenőanyagot találunk a piacon: viszkózus – “vastag” – és jól tapadó, valamint kis viszkozitású – “vékony” – és vízszerű. A viszkózus és jól tapadó kenőanyagokat könnyű felvinni a lánc felületére, és nincs is probléma vele menet közben, azonban a következő karbantartást megelőző tisztításkor nehezebb eltávolítani a hevederek közül.
A lánc karbantartását a leghatékonyabban akkor lehet elvégezni, amikor még meleg. A régi kenőanyag ugyanis üzemi hőmérsékleten könnyebben távolítható el, az új pedig lényegesen könnyebben terül szét és jut el a szűk résekbe a meleg felületeken. Vagyis praktikusan használat után közvetlenül célszerű a láncot tisztítani és újra kenni. A szennyeződések, por és az elhasznált kenőanyag eltávolításához speciális lánctisztító folyadékot használjunk. Amennyiben tömítőgyűrűs a lánc, akkor célszerű olyan folyadékot (spray-t) alkalmazni, ami kifejezetten erre a célra való, vagyis garantáltan nem támadja meg a tömítőgyűrűk elasztomer anyagát.
Miközben a kereket lassan forgatjuk, szórjuk fel a lánctisztító folyadékot egyenletesen a lánc felületére. A szennyeződéseket ezt követően finom szálú drótkefével, vagy akár egy kiselejtezett körömkefével, fogkefével gondosan távolítsuk el (praktikus a speciális lánctisztító kefe is!). A végén pedig papírtörlővel vagy jó nedvszívó képességű ronggyal töröljük át a láncot, hogy a maradék szennyeződéstől is megtisztuljon. Fordítsunk figyelmet a lánckerekekre is: minden fogat tisztítsunk meg és töröljünk át.
A tisztítás során a lánc lehűlhet, ezért lehet, hogy szükségessé válik egy rövid, pár perces menet a ház körül, hogy a megtisztított lánc ismét felmelegedjen. Aki ezt vállalja, mindenképpen lazán, tényleg csak melegítési céllal motorozzon pár kört, figyelembe véve, hogy a lánc és a lánckerekek kenése most igencsak gyenge. Fedjük be az egész láncot kenőanyaggal, meggyőződve arról, hogy egyetlen láncszem sem maradt ki a szórásból. Jó megoldás, ha egy teljes fordulaton keresztül csak az egyik oldali hevedersorra szórjuk az anyagot, majd megint egy újabb teljes fordulat erejéig csak a másik oldali hevedersorra. Így biztos, hogy mindenhová eljut a folyadék. Töröljük le a felesleges mennyiséget egy ronggyal vagy papír törlővel, miközben lassan forgatjuk a kereket. Ezt követően már csak 15-30 percet kell várni, amíg a vivőanyag teljesen elpárolog és a kenőanyag megfelelően feltapad a lánc felületére, és máris használható a gép.
Támogatott tartalom.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »