Motorozási technikák sorozat, 10. rész: A VÁLTÁS

Rengeteg örökös vitatéma van a motorozással kapcsolatban. Ezeknél az egyes nézeteknek külön szektáik alakulnak ki, és mindenki foggal-körömmel tud ragaszkodni a saját igazához. Pedig az igazság nem odaát van, hanem itt kézközelben – ráadásul csak egy létezik belőle. A hagyományos, szekvenciális nyomatékváltóval szerelt motorokon a fokozatok közti kapcsolgatás – egyszerűbb nevén a váltás – pontosan ilyen téma. Képesek vagyunk egymás torkának esni azon, hogy muszáj-e felkapcsoláskor használni a kuplungot, vagy sem. Az utcán kicsit figyelve azt látjuk, hogy a motorosok nagy része ugyanúgy vált – és közel sem a legjobb módon. Járjuk hát alaposan körül a témát!

Felkapcsolás

Két lehetőségünk van: használhatunk váltás közben kuplungot, illetve kapcsolhatunk anélkül. Mi a különbség a váltó műszaki háttere, illetve a motor viselkedése szempontjából?

• A megszokott váltási módot mindenki ismeri. Gyorsítás, gáz elzár, kuplung behúz, váltókart meghúzzuk felfelé, kuplung kienged, gáz rátesz – és gyorsítunk tovább. A folyamattal annyi baj van csupán, hogy viszonylag sokáig tart. Bármennyire villámkezű gyerek vagy, közben sokat vesztesz a motor fordulatszámából, ami pedig elvesz a dinamikából. Ráadásul a tengelykapcsoló oldása után a váltó belsejében a fogaskerekek forgása nem szűnik meg, így amikor a váltás maga megtörténik, annak sokszor határozott hangja is van – annak függvényében, hogy mikor húzod meg lábbal a kart. Nem véletlen, hogy egyetlen motorversenyző sem kapcsol így felfelé – évtizedek óta!

• A másik, örökké vitatott módszer minden szempontból megfelelőbb – csupán meg kell tanulni. Ami pedig nem nehéz. A fenti angol nyelvű videóban el is hangzik, hogy a szinkronizálatlan szekvenciális szerkezet alapból magában hordozza a kuplung nélküli váltás lehetőséget. Amikor ugyanis megszűnik a gyorsító erő (bezárod a gázt), a fogaskerekek és a kapcsolókörmök is szabadon futnak. Egészen addig, ameddig a fordulatszám nem kezd el csökkenni és fel nem épül a motorfék-hatás. Ebben a szakaszban teljesen tehermentesen kapcsolhatsz! Vagyis ha megszokod a jó ritmust – gáz elzár, és szinte azonnal húzod felfelé a bal lábaddal a kart -, a váltás semlegesebb és hangtalanabb is lesz, mint a kuplungos kapcsolások jelentős részénél. Arról nem beszélve, hogy sokkal-sokkal gyorsabb – és ezért kevesebbet esik le a fordulat. Rakd össze fejben a sorrendet, először próbáld ki alacsonyabb fordulatokon, aztán amikor már megvan a szinkron, mehet folyamatosan. Jómagam anno talán egy fél óra alatt begyakoroltam – menni fog mindenkinek! -, és azóta soha nem használtam kuplungot felfelé váltáskor. Semmilyen motoron. Jobb így a mechanikának – és neked is!

Lefelé váltás

Amikor visszakapcsolunk, a helyzet némileg megváltozik. Ennek oka, hogy visszaváltás közben jellemzően lassítunk a járművel, azaz a fordulatszám és a sebesség ellentétesen mozog, mint gyorsításkor. A kapcsolások utáni motorfék-hatás pedig új szempontokat, módszereket és szabályokat vet fel. Ráadásul nem is csak kettő, hanem három lehetőségünk van. Kuplung használatával kétféleképpen, de akár anélkül is válthatunk.

• A hagyományos módszer itt is működik. Bezárt gáz (motorfék-hatás) mellett behúzzuk a kuplungot, lenyomjuk a váltókart, majd kiengedjük a bal kezünkkel a kart és lassítunk tovább. Amire nagyon oda kell figyelni, hogy mivel a hátsó kereket folyamatosan lassítja az erőforrás, a kuplung visszazárásakor az könnyen akár blokkolhat is. Ami megint csak logikus, hiszen ameddig mi gépészkedünk, az erőforrás fordulata visszaesik, a hajtott kerék meg közben lassulás nélkül, szabadon fut (feltételezve, hogy csak motorfékkel lassulunk).

• A kerék blokkolását egy módon szüntethetjük biztosan meg. Amikor a váltás lezajlik – azaz behúzott kuplung mellett éppen nyomjuk lefelé a váltókart -, amúgy tétlen jobb kezünkkel adunk egy gázfröccsöt. Nem nagyot, éppen csak emelünk néhány százat a fordulaton. (A mérték a haladási dinamikán múlik, így esetenként változik.) Ennek szerepe logikus: megemeljük a fordulatot annyival, hogy az erőforrás a hátsó kerék felől megérkező lassító-erőt jobb pozícióban fogadja – magyarul ne essen a fordulat a váltás alatt. Ezzel kisebb részben a mechanikát kíméljük, sokkal inkább a biztonságunkat növeljük. Amikor begyakoroltad a szinkront és megfelelő méretű a gázfröccs fordulat-emelő hatása, nyugodtan visszaválthatsz akár komoly mértékben ledöntött motoron is a kanyarban.

• A harmadik módszer gyakorlati alkalmazása periférikus. Visszaválthatsz kuplung nélkül is, hiszen minden úgy működik, mint felfelé váltáskor. Viszont a váltás után megérkező motorfék komolyan megterheli a teljes hajtásláncot. Így ezt a módszert csak nagyon alacsony fordulaton gurulva alkalmazhatod. Illetve működik még akkor is, ha utána azonnal gyorsítasz – vagyis például egy előzés közbeni gyors visszakapcsolás esetén is. (Jómagam főleg az utóbbi esetben használom viszonylag sűrűn.)

Akiknek nincs szükségük a fentiekre

Van egy szerencsés réteg, akinek nem kell alkalmazni a fentieket. Nem a robogósokra gondolok, de nem is a Honda DCT dupla kuplungos rendszer használóira. Hanem azokra, akik akár gyári, akár utólag beépített váltóasszisztenst – népszerűbb nevén gyorsváltót – tartalmazó motorral közlekednek. Ezek a rendszerek felfelé váltáskor mindent elvégeznek – azaz még a gázt sem kell elzárni. Csövön gyorsítasz, simán ráhúzol a váltókarra és már a magasabb fokozatban is vagy. Közben pontosan az történik, amit te kuplung nélküli váltáskor csinálsz – csak mivel az elektronika vezérli a folyamatot, még gyorsabb. Ráadásul sokkal kisebb mechanikai terhelés éri a hajtásláncot! Nem véletlenül emeli ki például a BMW használói tájékoztatója, hogy amennyiben van váltóasszisztens a motorodban, akkor azzal válts fel és ne rángasd a tengelykapcsoló karját! (A váltóasszisztens működése a BMW R1200RS tesztjében elég jól látszik, érdemes visszanézned!)

Ugyanezen rendszerek képesek arra is – a jobbak legalábbis -, hogy visszakapcsolás közben gázfröccsöt is adnak. Vagyis te csak bezárod a gázt, majd rugdalod lefelé a váltókart. Megteheted ezt versenypályán és kanyarban is – durrognak a gázfröccsök és gyönyörűen, kerékblokkolás nélkül mész az íven. A komfort és a biztonság is hatalmas mértékben nő – minél dinamikusabban motorozol, annál inkább. Így ez nem töketlen gazdag hülyegyerekeknek való úri huncutság, hanem a leghasznosabb extra felszerelések egyike, amit elérhetsz ma egy motorkerékpárhoz. Nem véletlenül alaptartozék egy rendes versenymotoron… De ha ügyes vagy, egy régi vágású gépen is nagyon szépen tudod pótolni őket – a helyes motorozási technika itt is nagyon meghálálja magát. Tanuld meg és alkalmazd állandóan!

Most már tényleg a legutóbb beígért triviális témával folytatjuk a sorozatot. De tetszeni fog – bár a forgatás a motoromnak nem annyira tetszett. 🙂