A legfelső ligába lépett: BMW F850GS teszt
A legfelső ligába lépett: BMW F850GS teszt
2018. október 28. - Macko - Kiemelt tartalom Teszt / Új motor
Prológ
Vannak motorok, amelyek kipróbálását az ember jobban várja az átlagosnál. Számomra ilyen a BMW F850GS. Ennek oka igen egyszerű: saját gépem egy 2017-es gyártású elődmodell, amivel eddig másfél éves együttlétünk során bő 37 ezer kilométert tettem meg. Az F800GS-t megszületése óta jól ismerem, így bátran döntöttem mellette a tíz évenként esedékes motorcserémkor. (Ja, meg amúgy is ez volt számomra a még éppen megfizethető kategóriában…)
Azután 2017 őszén szembesülnöm kellett vele, hogy a jó öreg „nyolcszázas” tíz éves piaci szereplése után búcsúzik a BMW Motorrad termékpalettájától, mert bemutatkozott az utódja. Amikor megláttam az első fotókat, majd a részletes adatokat, akkor azért fellélegeztem. Úgy éreztem, kimondottan jó, hogy nem vártam a motorcserével, mert egyenesen nem tetszett amit láttam. Rövidebb első rugóút, tömegnövekedés, rengeteg plusz elektronika? Jó lesz nekem még 8-9 évig az F800GS! Aztán egyszer csak elérkezett a teszt pillanata…
Gyökerestől új
Szalonban láttam már szemtől szemben az újdonságot, így a külsejében nem volt semmi meglepő. Ugyan az egy évtizedes modellciklus alatt a BMW folyamatosan frissítette az elődöt, de egymás mellé téve a 2017-es gépemmel annyival modernebb és frissebb összképet sugároz az F850GS, hogy vita nélkül tiszta sor: ez egy új korszak gyermeke. Az előzetes tanulmányozás után nekem személyesen nagy előítéletem alakult amiatt, hogy a motor gyanúsan sok téren mintha a legnagyobb rivális Honda Africa Twin másolata lenne.

Teljesen új a blokk és még a váz is más konstrukció – a BMW mérnökei az alapoktól építették újra meg a motort
Komolyan azt gondoltam: ennyi volt csak a BMW-ben, hogy pont oda lőtte be a teljesítményt és a nyomatékot, hogy átvette a 270 fokos elékelést és a vázszerkezetet, hogy „visszatette” a hagyományos helyre a tankot? És valóban, ha végignézzük, az F850GS majdnem jobban hasonlít japán versenytársára, mint saját elődjére. Persze a jellegzetes stílusjegyek megmaradtak annyira, hogy külső ránézés alapján is egyértelműen az elődmodell örököseként azonosíthassuk – de ez nekem bevallom akkor sem tetszett.
[do_widget id=text-10]
A motor tehát teljesen új modellnek tekinthető a BMW palettán. A blokkban nőtt a furat és a löket, és mint írtam más a főtengely konstrukciója is. Minden részletében módosult a futómű – elöl csökkent a rugóút, hátul viszont kis mértékben ugyan, de növekedett. Új a váz: eltűnt a korábbi térhálós acélcső és egy acél hídváz vette át a szerepét. A tengelykapcsoló immáron anti-hopping mechanizmust is kapott. Átkerült a bal oldalra a láncos szekunder hajtás és a jobbra a kipufogó, no meg eltűnt az ülés alatti üzemanyag-tartály. Tehát az F850GS valóban egy teljesen új motor.
Indulás!
Az egyetlen dolog, ami nem nagyon változott, az az üléspozíció. Amikor a nyeregbe pattansz – ami amúgy két centivel közelebb került a talajhoz, mint az elődmodellen -, szintén elég jól be tudod azonosítani, hogy ez egy sorkettes BMW. Némileg szélesebb talán a lábad közötti „kapaszkodó” – ezzel együtt a lábakat talán kevésbé is védi a menetszéltől az idomzat menet közben. A testhelyzet azonban nagyon hasonló, klasszikus túraendurós.
Nagyon vártam a pillanatot, amikor beröffen alattam a 853 köbcentis új sorkettes. Bebizonyosodott, hogy nem csak a papírforma, hanem az érzet terén is valóban minden más. Az elékelt főtengelynek köszönhetően nem indul annyira robbanásszerűen, kicsit több a vibrációja álló helyzetben és menet közben is. Azonban az a zsizsegés-szerű, némileg kellemetlen rezonancia, amely a nyolcszázast a magasabb fordulatokon jellemezte, itt nem jön elő. Az elektromos gázra ugyanolyan finoman reagál és indul el a motor, mint saját Euro4-es 2017-es masinám.
Videónkban olyan részletek is elhangzanak, amelyek az írott szövegben nem szerepelnek – no és láthatod mozgás közben is az F850GS-t
Viszont miután elindult, teljesen megváltozik. Lényegesen szebb a hangja – főleg fordulaton. Nem akarom túl sokat hasonlítgatni az Africa Twinhez, de le kell szögezni: azt az akusztikai bravúrt nem hozza, mint a japán ellenlábas – viszont a párhuzamosan mozgó dugós sorkettes elődhöz képest ég és föld a fejlődés. Aki szocializálódott egy keveset boxer erőforrásokon, annak ismerős lesz ez az orgánum – amely egy jó sportkipufogóval nyilván lényegesen jobban kijön majd. Ilyet persze gyári extraként is tudunk rendelni, bizonyos Akrapovič felirattal.
A második oldalon megindulunk, és jönnek a meglepetések. Lapozz – kattints ide!





