Sokat töprengtem rajta, hová is kellene menni a nyáron. Most valami különlegesre vágytam, átolvastam sok túraleírást, élménybeszámolót, így esett a választásom Korzikára. Tökéletes minőségű főutak, gyér forgalmú mellékutak, rengeteg szerpentin, magas hegyek, szakadékok, sziklás tengerpartok, elfogadható árak. Viszonylag közel is van, 12-14 órányi motorozással elérhető. Ez lenne tehát a motorosok igazi paradicsoma?
Két Fazer és a mesefigurás Moby
Gyorsan beszereztem egy Korzika térképet, az interneten megnéztem a látnivalókat, ezeket bejelöltem a térképemen, és így már lassan körvonalazódni látszott az útvonal, amit be kellene majd járni a szigeten. Száraz Károly barátommal, vagyis Karuval csak az indulás időpontját fixáltuk le, mást nem. Nem foglaltunk kompjegyet, szállást, mindent a véletlenre bíztunk, így legalább nem voltunk soha időhöz kötve. A lényeg az volt, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön a túra, hiszen nem költekezni akartunk, hanem motorozni és élményeket gyűjteni. Hogy mennyiből jött ki végül is ez a csodás út, a végén megmondom!
Hajnalodik, de még sötét van, ideje indítani a motorokat, hosszú út vár ma még ránk. A gépeken 10 napi élelem, sátor, hálózsák. Minden, ami az úthoz szükséges, kissé szokatlan is a nagy súly. Szeretnénk elkerülni a kánikulát, így minél hamarabb hátunk mögött hagyjuk a Kárpát-medencét. Dunakesziről indulunk (előző nap Sárospatakról már eljöttem idáig), a magyar határig meg sem állunk. Itt tankolunk, autópálya-matricát veszünk, és irány Villach, a következő pihenő. Majd következik Velence és Ferrara. Itt a síkságon annyira meleg van, hogy a sisak plexijét nem tudjuk felhajtani, mintha hajszárítóval melegítenék az arcunkat. Nem tapasztaltunk még ekkora hőséget.
A kempingünk. Ide tértünk vissza minden este, így kevesebbet kellett sátrat bontanunk
Folytatjuk utunkat az unalmas autópályán, majd Bologna és Firenze mellett elszáguldva este 5-6 óra körül meg is érkezünk Livornóba. Szokatlan a nagy autó- és robogó forgalom, de szerencsésen megtaláljuk a kikötőt. A kompjegyet valóban nem lett volna érdemes előre megvásárolni, nekünk 1 euró a motorra és körülbelül 30 euró személyenként. Az esti hajóra már nem tudunk venni, csak másnap reggelre, így kempinget kell keresni a közelben. Többet is találunk, de valami okból csak az egyikben van hely. A motorokat az út szélén kellene hagyni, így inkább eljövünk.
Az N193-as főút
Lassan éjfél, és még mindig kempinget keresünk, de a kikötőtől legalább 40 kilométerre eltávolodtunk. Karu azt tanácsolja, aludjunk a kikötőben. Így visszaérünk, megvacsorázunk, és a földön alszunk. Nekem eleinte furcsának tűnik, de többen is választják az éjszakázás ezen különös formáját. 1400 kilométeres motorozás után fáradtak vagyunk, elalszunk hamar. Majd 2 óra múlva eszembe jut a pisai ferde torony. Itt vagyunk tőle 20 kilométerre, a komp reggel 7-kor indul, addig kényelmesen megjárjuk. Mire odaérünk, kezd virradni, így láthatjuk ezt a különös építményt. Azonban sietnünk kell vissza a kikötőbe, nemsokára indul a komp!
A malackák, utunk során sokszor találkoztunk velük
Mintegy három órát tart a hajóút, nekem szenzációs gépszörnynek tűnik a komp, nem utaztam még ilyen monstrumon. Bastiában kötünk ki, ahol első dolgunk megtankolni. Jobb üres tankkal kompozni, hiszen könnyebb a motort mozgatni. Bastiából nem sokat látunk, egy viszonylag nagy város még nagyobb forgalommal és hőséggel. Sietve magunk mögött hagyjuk az N193-as úton. Ez egy tökéletes minőségű, széles gyorsforgalmi út, észak-dél irányban. Viszonylag gyorsan lehet haladni rajta a sok kanyar ellenére is. A napi uticélunk Corte, Bastiától 80 kilométerre. Gyönyörű szép város Korzika szívében. Négy-öt kempinget megnézünk a környéken, míg végül találunk egy szimpatikust, ahol kevesen vannak. Innen kezdjük másnap a sziget felfedezését, és ide is térünk vissza minden este.
Reggel korán ébredünk, a telefont 6 órára állítottam be. Azonnal kipattanunk a sátorból, hiszen ma a sziget középső hegyvidékét látogatjuk meg, és az útba eső összes 1000 méternél magasabb hágót. Körülbelül 300-350 kilométert tervezünk mára, és a többi napra is. Lassan, fényképezgetve, nézelődve a kanyargós utakon nem is lehet többet megtenni. Gyors hazai konzerv-reggeli után indulunk is. Cortét déli irányban az N193-as úton hagyjuk el, majd mintegy 20 kilométeres örömmotorozás után rátérünk a D69-es útra. Ez már nem autóút minőségű, legtöbbször csak egy sávos, de gyér forgalmú és a panoráma, amit nyújt, mindenért kárpótol. Korzikai utunk során ezek a mellékutak bizonyultak a legszebb szakaszoknak. Nemsokára elérjük a Solba hágót, majd a Vacciát. Ezen a szakaszon találkozunk először a szelíd malacokkal, mindig megcsodáltuk őket, viccesek. Ha megállunk, sokszor enni kérnek.
Ugyancsak a D344-es út, ilyen helyeken nem lehetett hibázni egy kanyarban sem, bár egyébként sem a száguldozás volt a cél
Az út szélén rengeteg kiépített forrás található, így felesleges üdítőitalt cipelni magunkkal. A D69-esről a D420-as útra kanyarodunk, majd a D268-asra, hogy az egyik legmagasabb hágóra felkapaszkodjunk: a Bavellára, ami az 1218 méterével magasnak számít Korzikai viszonylatban. Sajnos ez a hely bármelyik útikönyvben szerepel, így rengeteg turistával találkozunk. Innen viszonylag hamar kiérünk a sziget keleti részére, ahol az N198-as gyorsforgalmi útról 20 kilométer múlva ismét a hegyek felé vesszük az irányt a D344-esen. Nem is hittük, milyen meglepetés fogad majd minket: egy nagyon mély, gyönyörű szurdok mentén haladunk sokáig. Ekkor még hihetetlen a látvány, néhány nap múlva azonban már megszokottá válik, hiszen Korzika minden kanyar után tartogat meglepetéseket. Kis idő múlva elérjük a már ismert útszakaszt, és a D69-esen, majd az N193-ason késő délutánra visszaérünk Cortéra.
Harmadik nap a D18-as úttal kezdünk, most már tudom, hogy ez az egyik legszebb és legkihagyhatatlanabb panorámaútja a szigetnek. Cortét elhagyva pár kilométer múlva kezdődik maga Korzika, az egyik legszebb szurdokon motorozunk át, a Sta. Réginán. Szenzációs élmény, ezt az utat mindenkinek látni kell, aki erre jár! Ezeken a szakaszokon nem lehet hibázni, ha a motor lezuhan a mélybe, akkor valószínűleg ott is marad. Nem egy autót láttunk összetörve a túránk alatt. Fenyveseken át érünk az 1477 méter magas Vergio hágóra, innen már látni a sziget nyugati oldalán a tenger kékjét.
Korzikai panoráma hazafelé a D69-es úton
Tovább folytatjuk utunkat Porto felé Gorges De Spelunca szakadékain keresztül. Rövid Portói városnézés után észak fel vesszük az irányt a D81-es úton. Most végig a tengerparton motorozunk, egészen Lozariig, majd ott letérünk az N197-es útra. Ez nagyon jó minőségű, csodálkozunk is rajta, hogy majd egy órán keresztül senki nem jön velünk szembe. Harmincnégy kilométer múlva rátérünk az N193-asra, megállunk egy szupermarketnél, majd irány a camping.
A D84-es út, a Sta. Regina szurdok, ez a szakasz kötelező mindenkinek, aki erre téved
Másnap a telefon 6-kor ébreszt minket, de már nem pattanunk ki olyan fürgén a sátorból, mint korábban. Szokatlan nekünk ez a nagy meleg. Gyors készülődés után Portóig ugyanazt az útvonalat tesszük meg, mint tegnap, de Portónál nem északra fordulunk, hanem délnek, a D81-esre. A város után hamar emelkedni kezd az út, és nemsokára fantasztikus kilátásban lesz részünk. Gyönyörű a kék tenger és a vörös sziklák kontrasztja. Itt a kanyargós utakon eljutunk Ajaccioba, de a hőség és a nagy forgalom miatt hamar magunk mögött is hagyjuk. A D3-as és a D27-es utakon motorozunk tovább. Ritkán lakott vidék, kis, szűk mellékutakkal. Majd a Scaledda hágó felé indulunk, a térkép szerint kérdőjel volt, hogy járható lesz-e. Néhány kilométert földúton teszünk meg, de végül aszfaltozott úttal találkozunk. A hágótáblát meg is találjuk, de nem az oszlopon, hanem mellette, teljesen szétlőve. A meglőtt táblák nem számítanak ritkaságnak Korzikán, majdnem mindegyik lyukacsos. Innen leereszkedünk a már jól ismert N193-as főútra, és az 1163 méteres Vizzavona hágón át hazaérünk Cortéba.
Másnap nyolc óra előtt indulunk, hiszen sok felfedezni való vár ránk. Számításaim szerint a mai lesz a legrövidebb nap, de mint kiderült, a leghosszabb lett. Cortéból északra indulunk a már jól ismert N193-as úton, majd balra rátérünk a D47-esre. Ez egy hosszú zsákutca, a Gorges de Asco felé vesszük az irányt. Elsőre lenyűgöző táj lett volna, de itteni viszonylatban csak átlagos. Magas sziklás hegyek között vezet az út, sokszor olyan szűk, hogy dudálni kell a kanyarokban. Egy órányi motorozás után elérünk a végére, megfordulunk és megyünk vissza.
Gorges de Spelunca, ám a kép nem adja vissza a táj vadságát. A D84-es út része, Porto-hoz közel
Innen az N193-as úton elérjük Bastiát, megvesszük a kompjegyeket, majd iránya Korzika északi félszigete, a Cap Corse. Ez is a kihagyhatatlan helyek közé tartozik! Órákon át a tengerrel párhuzamosan haladunk magasan a víz fölött a hegyoldalakra épített panoráma-utakon. Majd a sziget legészakibb pontján egy kis strandolás. Talán ez a legszebb strand ahol valaha úsztam, pedig minden nap tudtunk fürdeni a sziget más-más partszakaszán. Folytatjuk utunkat a Cap Corse félsziget nyugati oldalán, ez is a kiemelkedő látnivalók között szerepel nálunk. 50-100 méter magasan kanyarog az út a tenger fölött, szinte minden kanyarban megállunk fényképezni. Nemsokára elérjük St-Florent-t, majd a D81 – N1197 – N197 – és az N193-as úton vissza a kempingbe. Már sötét van, amikor megérkezünk. Megmelegítjük a szokásos készételkonzervünket, majd aludni térünk.
Porto-tól északra, a D81b útszakaszból egy kis részlet
Túránk hatodik napján a világ egyik legszebb városát szerettük volna megnézni, Bonifaciót. Ez a sziget legdélibb, legmesszebb pontján található. Ajaccio felé haladunk az N193-ason, majd az N196-os forgalmas úton Sartenéig, majd ott egy kis kitérőt teszünk a D48-as útra, ahol megnézzük a dolmeneket. A rekkenő hőség miatt azonban hamar motorozni akarunk, így meg sem állunk Bonifacióig. Ez a város is kihagyhatatlan úti cél Korzikán, egyszerűen felfoghatatlan a magas sziklákra épült település. Még elmegyünk egy gyors hajó-kirándulásra is, majd a keleti parton a legrövidebb úton estére visszaérünk a kempingbe.
A Cap Corse félsziget nyugati oldalán vezet az út
Az utolsó korzikai napunk a pihenésről szólt, hisz a szerpentineken megtett 1800 kilométer a nagy melegben kissé fárasztó volt mindkettőnknek. Délelőtt megnézzük Corte óvárosát, szűk sikátorait és vásárolunk pár ajándékot, emléket otthonra. Majd délután eljön a búcsúzás ideje, sajnos pakolnunk kell, mert este indul a komp, amelyet nem akarjuk lekésni. Így egy éjszakai szállást megspórolunk, mert Savonába megyünk, ahonnan közel vannak az Olasz- Francia Alpok.
De az már egy másik történet.
Korzika legdélebbi, és a világ egyik legszebb városa, Bonifacio
Mint azt a bevezetőben említettem, lényeges szempont volt, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön ez a kirándulás. Túránk sárospataki indulással számolva kilenc naposra nyúlt, ez alatt megtettünk 4400 kilométert. A költségeken nagyon sokat tudtunk spórolni az itthonról vitt konzervekkel és sátorozással. A tankolásokon, autópálya-díjakon, kompjegyeken, hajókirándulásokon azonban nem fukarkodtunk, mint a képek is szemléltetik, nagyon szép helyeken jártunk, örök emlékekhez jutottunk. Mindez pedig fejenként alig több mint 130000 forintba került, ami talán sokak számára kivitelezhetővé tesz egy hasonló, csodálatos motoros túrát.
Bonifacio óvárosa a tenger felől
Corte erődítménye
Egy félénk helyi lakos az óvárosból
Corte óvárosának kis részlete, érdekesek voltak a szétlőtt régi házak
Corte főutcája, ezeket a helyeket általában kerültük, inkább a természeti értékekre fektettünk több hangsúlyt
Sajnos már hazafelé, a komp gyomrában
Viszlát Korzika!!!
Kikötöttünk korán reggel Savona-ban és irány haza!
