Sokszor mondják, hogy manapság nem egyszerű fiatalnak lenni, különösen a tinédzserek dolga nehéz. Ha jobban megvizsgáljuk az általuk vezethető motoros kategóriát, bizony nehéz a választás. Jobbnál jobb endurók, supermotók, utcai és gyorsasági motorok várják őket a szalonokban. Szó szerint el vannak kényeztetve – így pedig valóban problémás az élet. A bőség zavarában nem is tudom, mit választanék, ha most újból tizenhat éves lennék. Illetve lennének bizonyos paraméterek, amelyek alapján valamennyire leszűkíthetném a kört. Az egyik ilyen fontos szempont egy fiatal, középiskolás srác vagy leányzó életében nyilvánvalóan a menőségi faktor – ezt pedig minőségi, versenyhangulatot árasztó, a nagyobb motorokra hajazó megjelenéssel érhetik el a gyártók. Ilyen tudatmódosító megoldásokat használ jelenlegi tesztünk alanya is, a 2014-es modellévben bemutatott Yamaha YZF-R125, amelyet RIZS-rakétának is szokás csúfolni.

Egészen nagymotoros a forma

Már a bemutató idején felkeltette az érdeklődésemet ez az aprócska masina, majd tavaly nyár végén sikerült megkaparintanom néhány próbakör erejéig a gépet – és hihetetlen, mekkora vigyort varázsolt az arcomra! Így nem hazudok, ha azt mondom, alig vártam, hogy idén is zsebre vághassam a slusszkulcsát egy alapos teszt idejére. Nem nevezhető újdonságnak a Yamaha palettáján a nyolcadliteres sportmotorka, azonban a tavalyi évben olyan változtatásokat eszközöltek a japánok, amely miatt újból górcső alá vettük a zsebrakétát.

Az R6-ra hajazó fejidom is igen agresszívvé teszi a 15 lóerős szörnyet

A kevésbé hozzáértő vagy felületes szemlélődő simán rámondaná messziről, hogy egy vérbeli sportmotorral van dolga – akadt olyan cimborám is, aki egyből hatszázasnak nézte. Ez érthető, hiszen nem titkolt cél volt a tervezők részéről, hogy az R6-os nagytestvérre hasonlítson az apróság – így könnyebben rákapnak a tinik. De inkább ettől függjenek, mint az alkoholtól vagy a kábítószertől, nem?

A blokkból nem sok látszik ki – mondjuk könnyű is elrejteni

Az első traktus rendkívül nagyfiúsra sikerült: a két fényszóró között elhelyezkedő légbeömlő (amely egyébként csak dizájn elem) agresszív tekintet kölcsönöz az R125-nek, a radiális felfogatású féknyereg és a fordított teleszkópok tovább vadítják a képet. Persze az egyetlen első féktárcsából és a gumiméretből hamar rá lehet jönni az alacsony köbcenti- és ménes-számra, de messziről nézve akkor is nagyon zúzósan mutat.

A kormány csutka, de nem annyira hogy kényelmetlen legyen a csuklónknak

A teljes sportmotoros idomoknak is köszönhető a nagyon komoly benyomás, ám valójában egészen apró kis játékszerről van szó. Ez jó hír a vasággyal együtt negyvenkilós tini fiúkáknak, azonban a rendesen kifejlett srácok már lehet, hogy kicsinek fogják találni a huszonötös sportolót. Ha valakinek közülük mégis a sportmotorozás a szíve vágya, akkor nem fogom lebeszélni csupán emiatt a típusról. Hajtogatnom kellett magamat, hogy rendesen elférjek rajta, de ha egyszer sikerült felvennem a helyes üléspozíciót, akkor sokáig elviselhető volt ez a helyzet – más kérdés, hogy a leszállás már kevésbé volt stílusos, miközben lecsomagoltam habtestemet a járgányról.

Hihetetlen élvezet terelgetni – csak sose vedd el a gázt!

A sportos kialakítású nyeregben helyet foglalva csutkakormánnyal terelgethetjük a kis négyüteműt, de nem szerelték olyan alacsonyra a markolatokat, hogy elviselhetetlen legyen az üléspozíció. Nyilván gondoltak arra a mérnökök, hogy itt nem nagyon lesz százharminc fölötti tempó, amelynek a menetszele levenné a terhelést a felső testünkről és a csuklónkról. A kormányt teljesen elfordítva is kezelhető marad mind a gáz, mind pedig a kuplung, vagyis nem szorul a kezünk a tank és a kormány közé. Ennek köszönhetően lassú tempónál is jól manőverezhető a bringa, így sűrű városi forgalomban is megállja a helyét.

Bárhova nézünk, minden szép és minőségi

A hátsó ülés amolyan mutatónak készült csak, legfeljebb alkalmi csajmotoroztatásra való a suliból hazafelé. Annyira apró az ülőke és annyira megszűnik a menetdinamika utassal a hátunk mögött, hogy állandó kétszemélyes használatra nem nevezhető alkalmasnak.

A fordulatszámmérőt szokni kell, amúgy nagyon modern, fiatalos és informatív a műszeregység

Megújult viszont a műszerfal is, immár az MT-125-tel megegyező, teljesen digitális egység foglal helyet a vezető előtt. A fordulatszámmérő megszokást igényel, sokkal jobban mutatna egy hagyományos órás egység, viszont dicséretes a fedélzeti számítógép, amely fogyasztást is mér és mutatja a hűtővíz hőmérsékletét. Ez egyébként jó dolog egy ilyen kisméretű holmin, ha kímélni szeretnénk. Mivel a normál haladáshoz nagy gáz és magas fordulat szükséges, ezért jó, ha látjuk, hogy meleg már a motor és lehet tépni neki.

A jobb mutatóujjunkkal lépkedhetünk a fedélzeti számítógép menüjében

Apropó, motor! Nem kell nagy dologra gondolni, mindössze egyetlen dugattyú dolgozik 125 köbcentiméternyi lökettérfogatban, de az A1-es jogosítvány adta korlátokat teljes mértékben kihasználja (több kategóriatárssal ellentétben). Négy ütem zajlik le a motorblokk belsejében, ezzel 15 lóerős teljesítményt szabadíthatunk rá a hatsebességes váltón keresztül a vékonyka láncra. A forgatónyomaték is tisztességes az apró blokkhoz mérten: 12,4 newtonmétert képes előállítani 8’000-es percenkénti főtengelyfordulatnál.

Az első teleszkópok zseniális munkát végeznek!

A számok nem hozzák lázba a nagymotorokhoz szokott szemlélődőt, ám mégis hihetetlen élményt nyújt ez a játékszer. A kulcsot elfordítva az indítómotor kapcsolójával kissé hosszan kell köszörülni, hogy életre keljen a motor – ez valószínűleg a helytelen téli tárolásból fakadó akkumulátor gyengeségének volt köszönhető, nem pedig a típusra jellemző hiba. Ha már egyszer beindult, akkor bizony nincs megállás: egyesbe be és nyélgáz! Mert bizony anélkül nem nagyon történik semmi. Át kell rendezni a nagyobb motorokhoz szokott agyunkban a dolgokat: itt nem létezik olyan, hogy nyomatékból motorozunk vagy erőből oldjuk meg a forgalmi szituációkat. Minden egyes kanyar, minden előzés kőkemény matek: ha nincs fordulat és lendület, akkor nincs haladás sem – ezzel pedig értékes métereket és másodperceket veszíthetünk, ami nem kóser egy sportmotor nyergében.

Utasunk nem lesz a hosszú túrák szerelmese!

A váltóval olyan sztepp táncot nyomunk közben, amelyre még Michael Flatley is elismerően csettintene egyet. Muszáj, ugyanis nyolcezer alatt nincs élet: ha haladni akarunk, akkor állandóan az arcunkba villog a váltófény. Rendkívül élvezetes ez a fajta motorozás, mert miközben állandó a nyélgáz-élmény, addig a sebességünk teljesen kezelhető tartományban marad a többi közlekedő számára is – nem úgy, mint egy hatkilóson vagy egy ezres szörnyetegen. Hatodikban képes beleforogni a leszabályozásba, ilyenkor 139-et mutat a sebességmérő, amely nem is csal túl sokat: GPS-szel mérve 131 kilométer/óra a végsebessége. Ez gyönyörű érték ahhoz képest, hogy nem vagyok egy zsoké alkat.

Egyetlen féktárcsa egy nagyon komoly féknyereggel bőven elég a tömeghez és az elérhető menetteljesítményekhez

Hála az égnek, a futómű gyönyörűen működik: csak gondolni kell az irányváltásra és már meg is történik a művelet. Halál pontos az egész szerkezet és ez hatalmas piros pont a kis Yamahának: ezzel együtt olyan hihetetlen jót lehet vele motorozni, mint sok nagyobb motorral sem. Mivel a lendületet nem szabad elveszíteni egy ilyen kisköbcentis gépen, ezért általában bátorsággal kell pótolni az erő hiányát. Itt viszont nyugodtan rábízhatjuk magunkat a futóműre. Az elöl 41 milliméteres csúszószárral rendelkező fordított telók, a 17-es kerekek és a gyönyörűen formázott hátsó alumínium lengővilla olyan merevséget kölcsönöznek a gépnek, amellyel képesek vagyunk elhinni, hogy felesleges fékezni, mert ő majd úgyis megoldja. A technika pedig nem hazudik, tényleg csodamódon lehet vele kanyarodni, egyik fordulóból a másikba fűzni. Volt szerencsénk a Kakucs-ringen is meghajtani ezt az aprócska adrenalin bombát, és széles vigyorral gurultunk ki minden egyes pihenőre.

Csak a gyávák fékeznek, tartja a mondás – és fékezni nem is nagyon szabad az R125-tel. Viszont, ha nagyon kell, akkor gyorsan megállhatunk: a radiális rögzítésű első féknyereg dupla dugattyúval préseli a betéteket a 292 milliméteres tárcsához, hátul szintén egy tárcsafék dolgozik. Jól adagolható, a kezdő motorosokat sem bünteti hirtelen felépülő fékhatással, de kellőképpen határozott és harapós az intenzív lassítások során. Opcionálisan választható hozzá blokkolásgátló is, amellyel még biztonságosabbá tehetik a felelős szülők csemetéik motoros pályafutását. A mi tesztgépünkben nem volt ilyen felszerelés, azonban aki teheti, az vásárolja meg hozzá ezt az extrát – igen hasznos tud lenni a váratlan vészfékezések során.

Lesz rajongótábora!

Összességében mondhatom, hogy egy piszok jó kis játékszer a Yamaha YZF-R125. Srác koromban egy ilyen motorért odaadtam volna bármelyik páros szervem felét! Számos nagyteljesítményű gép után is mosolyogva száll le a nyeregből az ember, de nem amolyan lesajnáló módon. Sokkal inkább elismeréssel teli ez a mosoly. Az alacsony tömeg és a kiváló fogyasztás nagyszerű tinédzser-motorrá teszi – 140 teletankolt kilóval még a lányok is könnyedén eljátszadozhatnak vele. Egyedül a 825 milliméteres ülésmagasság miatt lehet nehézkes az összeszokás időszaka az alacsonyabbaknak. A benzinkútra nem kell vele sűrűn járni: a 11,5 literes üzemanyagtartállyal bőven 450 kilométer fölött motorozhatunk, de a félezer kilométer sem elképzelhetetlen: volt, hogy a fedélzeti számítógép 2,1 literes átlagfogyasztással boldogított! A szemét kitolva sem kért 2,6 liternél többet az R125. Mindenképpen zsebpénzbarát ez a fogyasztási adat, ami lényeges egy gimis korú motoros számára. Viszont nem árt, ha apunak van bőven a számláján sok-sok nulla az egyes után, mert a motor jelenlegi listaára 1’648’000.- forint. Most gondolom jó néhányan felhördültek és azt mondják magukban, hogy ennyi pénzért normális motort is lehet vásárolni. Aki azonban képes kifizetni ezt az összeget a csemetéje számára, az egy életre szóló és megfizethetetlen élményt ajándékoz ezáltal neki. És ugye mennyivel nyugodtabb érzés egy teljesen legális, 125-ös motorral útjára engedni az utódokat, mint egy agyon tuningolt kétütemű nyolcadliteressel, amelyen esetleg még rendszám és biztosítás sincs, ráadásul az A1-es jogosítványa sem érvényes rá a gyermeknek?

Műszaki adatok