Idén jómagam sajnos nem lehettem jelen az eseményen, Ispán barátom ott volt, és meg is írta élményeit és megfontolandó észrevételeit.

„2015. szeptemberének legelején, az új tanév megnyitásaként immáron ötödik alkalommal vettem részt a Nemzetközi Pető Intézet gyerekeinek motoroztatásán. Bocsánat, csak negyedszer, hiszen 2013-ban más elfoglaltság miatt nem voltam itthon. Ugyanolyan várakozással indultam neki a délutáni kalandnak, mint az összes eddigi alkalommal. Kikészítettem a tartalék bukósisakot, térd-, és könyökvédőt, és végül is a Suzuki V-Stromot választottam, mert könnyebben ülnek fel rá a gyerekek mint a BMW-re. Irány a Villányi út!

A középen látható motoros társunk valaha itt tanult – ma már motorozik!

Ez a mostani gyermekmotoroztatás azonban valahogy egy kicsit más lett, mint a korábbi alkalmak… Megszokott kis csapatunk – mindannyian sokadszorra vettünk részt az eseményen – már jó néhány nappal az esemény előtt figyelmeztette egymást, hogy szeptember 3-án lehetőleg mindenki tegye szabaddá magát, és ezt publikáltuk több fórumon is. Magunkban nem is csalódtam, volt aki 150 kilométerről jött, hogy egy kis örömöt szerezzen ezeknek a gyerekeknek, akik nagyon vártak már bennünket.

Minden motorosnak ajándékcsomaggal készültek a szervezők – de ebből is kevés készült

Délután egy óra körül érkeztem, és már igen sokan sorakoztak az udvaron. Közben megérkezett Talmácsi Gábor, Koko, a vizilabdás óriás Gergely Pista, Szabó Győző, Harsányi Levente és a Dakart is megjárt Semmi Kiss Tünde, no meg Varga Viktor. Helyet kerestem a motoromnak, ami nem volt egyszerű, majd üdvözöltem a társaimat, az ismerősöket, kis beszélgetés után pedig szokás szerint kezdtem keresni Raffaelt, akit éveken át motoroztattam. Senki nem tudott útbaigazítani, mire megvilágosodtam, hogy ő már végzett és felvették gimnáziumba. Ugyanígy járt Dezső is, az ő Hannája is elhagyta az intézetet.

Sokan tétován álldogáltak, hiába várva egy kis utasra, akinek örömet szerezhetnek

Lehet, hogy túl jól sikerült a felhívás, vagy kevesebb gyerek lett, de igen sok motor maradt a végére utas nélkül. Szóltam is Szujó Zolinak, aki kommentálta az eseményeket, hogy mondja be a mikrofonba: van sok szabad hátsó ülés – de az eredmény nem nagyon változott. Végül is az indulásra csak feltöltöttük az üres helyeket, de nem a rászoruló gyerekekkel, hanem én például egy kedves anyukát vittem, Dezső egy leendő konduktort – de sokan jöttek szólóban.

Csodajárgányokban most sem volt hiány

Itt szeretném megemlíteni, hogy többször elmondták, és direkt kértek mindenkit, hogy ne legyen előzgetés, tartsuk be a zippzár alakzatot, de pár önjelölt „biztosító” és konkrétan Varga Viktor (az énekes) a kérésre fittyet hányva cikáztak ide oda, zavarva több motorost, akik felkötözött kis csomagjukkal a hátsó ülésen próbáltak manőverezni a sorban. A rendőri biztosítás mint mindig most is rendkívül profi volt!

Aki abszolút nem tudott biztonsággal ülni, azt konduktora is elkísérte

A következő rendezvényre néhány dolgot jobban kellene megszervezni, mert mi jövünk újra! Egy előfelmérést kellene készíteni, hogy nagyjából hány gyerek tud, és akar motorozni egyedül. Ki az, aki csak segítővel tud motorra ülni. Kik azok, akik inkább a Tuk-Tuk-ot választják, vagy a nagy háromkerekes trájkot. Az elosztásoknál ez sokat segítene. Inkább többen legyünk, mint hogy valaki lemaradjon – de az sem jó megoldás, hogy több tucat, esetenként szabadságot kivett és messziről idemotorozó társunk végül is „dolgavégezetlenül” kénytelen hazamenni az esemény után. Azzal a gondolattal búcsúzom, hogy „Jövőre Veled ugyanitt”!

Lejegyezte: Ispán, 2015. szeptember.”

A tanulságok 2016-ra nézve

Ispán tapasztalatainak természetesen utána kellett nézni, hiszen valami oka biztosan volt annak, ha ennyi motoros társunk „hiába” jött el az eseményre. Így beszéltem Császár Claudiával, aki annak idején kitalálta a Pető Intézet kis tanulóinak megmotoroztatását és azóta is évről évre megszervezi azt. Megtudtam, hogy egy héttel az esemény előtt mindössze 10 (TÍZ) motoros jelezte, hogy megy. Ekkor került ki az Onroad felületére a felhívás, amelynek hatására újabb 12 regisztrációs levél érkezett. A létszám tehát még mindig ijesztően alacsonynak tűnt az előzetesen az Intézet által jelzett nagyjából száz motorra váró gyerek fényében.

Császár Claudia és a rendőrök. A fiúk kettővel kevesebben jöhettek a megszokottnál (a menekült-mizéria miatt), de így is helytálltak

Nos, ehhez képest jelent meg a helyszínen 137 (!!!) motor. Ekkora tömegre valóban nem készültek fel a lelkes szervezők, így fordulhatott elő, hogy a száz darab ajándékcsomag is kevésnek bizonyult, és nagyon sok lelkes motoros társunknak nem jutott gyerek, akit megmotoroztathattak volna.

Szujó Zoli is ott volt, mint hangulatfelelős

Mi az eset tanulsága? A Pető Intézet kis diákjainak megmotoroztatására szükség van, az esemény remélhetőleg egy év múlva újra megrendezésre kerül. Azonban NAGYON FONTOS, hogy minden segíteni szándékozó motoros társunk vegye komolyan a regisztrációt, mert enélkül egy kezelhetetlen káosz lesz az eseményből. Ugyanis már ez a motormennyiség is alig fért be a Pető Intézet udvarára – az egyéb anomáliákról nem beszélve.