Csehország és Prága a Duna mentén

Az alapötlet egy kedves ismerőstől származott, és körülbelül tavaly advent tájékán érlelődött meg. Akkoriban járt ő Prágában, azt mondta ide vissza kell menni motorral. Nekem ennyi elég is volt, a bogár beültetve a fülbe és nekiláttam a tervezgetésnek. Prága,Prága …. de ide eljutni, hát nehéz nem egyenes úton. Ekkor döbbentem rá, hogy bejártam már Ausztria megannyi látvány útjait, hágóit de másfelé még nem kalandoztam. Eszembe jutott, hogy egy másik ismerős pedig ódákat zengett az osztrák Duna part menti kerékpár túráiról. Ekkor összeállt a kép és az útvonal is: Budapestről indulva gyorsan elérni Bécset, majd Linz, Passau, egy kis csavarral Cesky Krumlov, végül Prága. Öt napot szántunk rá, választásunk a Pünkösdi hétvégére esett. Hatan vágtunk neki, négy motorral.

Bécs városa madártávlatból

Első nap 9 óra tájékán találkoztunk Budaörsön, majd tankolás és kávé után neki is vágtunk, hogy mihamarabb túljussunk Bécsen. Az 1-es úton terveztem a haladást, de a roppant ingerszegény vonalvezetés eltérített tőle, és Tatabányánál jobbra fordítva a kormányt bevetettük magunkat a Vértes vonulatai közé. Egészen Tatáig tartott, és a néhány kanyar, kis erdőség úgy hatott mint álmos hajnalon a bögrében gőzölgő kávé. Ezután csak Győrnél álltunk meg „szusszanni” egyet, majd a Szigetközön át haladtunk tovább. Hamarosan határt léptünk és a következő kávét, szendvicset már Bécs után fogyasztottuk. Előre nézve csúnya sötét felhők gyülekeztek, de szerencsénkre a navigáció elirányított a Bécs feletti panoráma útra.

A Duna Dürnstein mellett

Ez egy jórészt macskakővel kirakott szerpentin, kissé csúszós és rázós. De megérte a zötykölődést, mert a panoráma teraszról hihetetlen látvány tárult elénk. Kattogtattunk párat, majd ismét nyeregbe pattantunk és elindultunk Linz irányába. A következő megálló már tervezett látnivaló volt: Dürnstein városa. Alsó-Ausztia ékszerdoboza ez a középkori település. Sokat beszélni róla nem is lehet, látni kell! A rövidke séta után már csak egy „dolgunk” volt az első napra: elérni szálláshelyünkre, Katsdorfba.

Linz főtere

A második napon egy rövidke motorozást egy szintén rövidke városnézés követett: begurultunk Linz főterére. Néhány kép, pár gombóc fagyi és már robogtunk is tovább. De ismét hamar megálltunk, utunk ugyanis felvezetett a Lichtenberg kilátóhoz. Sajnos a kilátót nem másztuk meg, de így is a NatGeo-ra való panoráma-képeket sikerült készíteni. Innen megcéloztuk Passaut, hol közvetlenül a Duna mentén – néha csak kerékpár-úton -, hol kicsit eltávolodva tőle, a hegyek között kanyarogva. Németországba átlépve, egy pihenő alkalmával úgy döntöttünk, hogy Passau kimarad. Ezt a hátralévő táv indokolta.

Gertraudék elképesztő múzeumában sok időt lehetne eltölteni

Ekkor Cesky Krumlov felé tereltük vasparipáinkat és nem is gondoltuk, hogy útközben milyen élményben lesz részünk. Még indulás előtt a Google Maps-t bogarászva akadtam rá egy kis motor múzeumra. Gondoltam, ezt meglátogatjuk. Amikor az udvarra begurultunk, megfordult a fejemben, hogy kár volt. Egy pajta-szerű épület, persze szép és jó állapotban, de valahogy másra számítottam. Egy idős hölgy fogadott, majd kinyitotta nekünk az ajtót. Ami bent fogadott, az mindenkit meglepett.

Cesky Krumlov meseszép kis ékszerdoboz: egy kisváros, amely teljesen a folyóra épült

Nem tudom mennyi, de nagyon sok oldtimer motorkerékpár, és megannyi régiség: babák, hangszerek, fényképezőgépek. Kicsit beszélgettünk a hölggyel és persze közben körbejártuk a motorokat. Kiderült, ő és a férje is motorversenyzők voltak, több kupa is díszítette a termet. Miután magunkhoz tértünk, elbúcsúztunk Gertraud-tól és egy szuszra lenyomtuk a Cesky Krumlovig hátra levő távot. Szállásunk a belvárosban volt. Gyorsan átöltöztünk és elindultunk felfedezni a várost. Sikerült is, de kevés volt az idő. Nagyon hangulatos kis település ez, megannyi kiskocsmával, étteremmel és a várral. Ami még éjszaka is csodálatos. Itt csatlakozott hozzánk még két Németországban dolgozó honfitársunk.

A plzeni sörgyár előcsarnokában motort is találunk!

Másnap reggel immár nyolcan, hat motorral vágtunk neki a Prágáig tartó etapnak. Utunk a Sumava Nemzeti Parkon vezetett keresztül. Csodásan kanyargó, hatalmas fenyőkkel szegélyezett aszfaltcsíkon haladtunk a cseh főváros irányába. Kicsit belerondított a képbe a hétvégére ide özönlött rengeteg biciklis és kiránduló. Nem győztünk figyelni rájuk. A parkot magunk mögött hagyva utunk kicsit unalmassá vált, ezt feldobandó betértünk Svihov várát megtekinteni. Itt éppen mazsorett fesztivál volt, élő zenekarokkal. Impozáns látvány volt ahogy a színes ruhákba öltözött fiatalok végig vonultak a főutcán egészen a várig. A várba bemenni sajnos nem lehetett, ezért csak kivülről vettük szemügyre. Szépen karbantartott, rendezett volt.

Panoráma fentről a Lőportoronyból

Miután kinézelődtük magunkat nyeregbe szálltunk, hogy elérjük következő célállomásunkat, Plzent. Nos, itt nem sokat nézelődtünk. Talán a túl nagy meleg, talán a sörgyár túl drágának vélt belépője arra ösztönzött minket, hogy álljunk tovább. Így is tettünk és egyetlen pihenő beiktatásával elértünk az esti szálláshelyünkre, Prágába. Az unalmasnak vélt utat annak minősége volt hivatott feldobni. Sikerült is helyenként komoly adrenalin bombát dobni a szervezetünkre. Az est hátralévő részét egy helyi kiskocsmában töltöttük, ahol remek vacsorát szolgáltak fel és finom hideg sört. Ha már Prága, ugye …..

Prága, Vencel tér

A negyedik nap reggelén végre nem kellett motoros ruhát húznunk. Ezt a napot Prágára szántuk. A belvárost néhány perc alatt elértük metróval. Vasárnap lévén a városban hihetetlen mennyiségű turista lézengett – velünk együtt. Szépen sorba vettük a látnivalókat, de ide nem elég egy nap. Csak néhány az általunk megtekintettekből: Vencel tér, Lőpor torony, Károly híd, a Vár és még sorolhatnám. Napközben kiderült motortalanságunk egyetlen előnye: a legolcsóbb Prágában kapható italt fogyaszthattuk már délelőttől. A sört, ugyanis még az ásványvíznél vagy bármelyik üdítőnél is kevesebbe került ez csodálatos és tradicionális cseh ital.

Prága, Károly híd

Délutánig koptattuk cipőtalpainkat, és rendületlenül kattintgattunk a fényképező gépeinkkel. Hogy fáradalmainkat kipihenjük, és hogy egy kis energia utánpótlásról is gondoskodjunk, elkezdtünk éttermet keresgélni. Sikeresen rá is akadtunk Svejkről, a derék katonáról elnevezett vendéglátóipari egységre. (Ebből állítólag több is van Prágában, mi a Károly híd alattiba ültünk be.) Nagyon hangulatos hely, nem túl magas árakkal. Nagyon finom csapolt sört szolgáltak fel, bőséges választékban. Hogy, hogy nem étel választásunk itt is csülökre esett. Nem gondoltam, hogy a Cesky Krumlovban elfogyasztottat lehet fokozni. Lehetett. Amit itt kaptunk arra jelzőket nem találok.

A Svejk étterem a Károly híd tövében. Mesés a csülök és a sör is!

A vacsora után néhányan a szállás felé vették az irányt, mi viszont még egy kis városnézéssel folytattuk. Felsiklottunk a Petrin hegyre, ahol megmásztuk a vasúti sinekből épített Eifel tornyot, majd hogy a jókedvünket még fokozzuk betértünk a tükör labirintusba is. Miután a rekeszizmaink megnyugodtak észrevettük, hogy bizony öreg este lett. Nem maradt más hátra, mint megkeresni a metró-állomást és visszatalálni szállásunkra.

Prágai panoráma a várból

Elérkezett az utolsó nap, amikor is haza fele kellett indulni. Mivel közel 600 kilométer várt ránk, reggel nyolckor már motorjaink nyergében ültünk. A két vendég szereplőtől könnyes búcsút vettünk, majd elindultunk. Egyetlen látványosságot gondoltam megnézni, Kutna Horában a Csont templomot. Ezt sikerült is, cirka egy órácskába tellett. Aki arra jár, semmiképpen ne hagyja ki, egy életre szóló emlék: az altemplom teljes berendezése ugyanis egy középkori pestisjárvány során elhunyt embertársaink földi maradványiból készült. Sokkoló élmény!

Kutna Hora, Csonttemplom. Kívülről teljesen átlagos.

Ezek után csak a haza útra koncentráltunk. Nem volt könnyű feladat főútvonal-mentesen, valamelyest élvezetes de mégis haladós útvonalat választani. Szerencsére sikerült, legalábbis többé-kevésbé. Kicsit még áttévedtünk Burgenlandba is, ahol remek aszfalt minőség és kellemes kanyarok fogadtak. Következett Szlovákia, majd Komáromnál újra magyar földre léptünk. Innen már csak pár röpke pillanat volt hátra. Tatán, a tóparton még megálltunk egy kis folyadék pótlásra. Itt elbúcsúztunk, és mindenki elindult otthona felé.

Kutna Hora, Csonttemplom. Az altemplomban sokkot kapsz – ezek mind emberi csontok!

Az öt nap mérlege: négy nap motoron, egy pedig talpon, körülbelül 1’600 kilométer, megannyi kanyar és látnivaló, csülkök, sörök, és még sorolhatnám. És ami a legfontosabb: vidámság, nevetés számolatlanul.