Az első közös nap a magyar mentőmotoros csapattal

A történet ott kezdődik, hogy a Honda CBF Egyesület elkötelezett híve a biztonságos motorozás népszerűsítésének, ezért több – évente ismétlődő, nyílt – eseményt is szervez, amelyek egyike egy egészségügyi előadás. Ezt szakszerűen mentőorvos tartja, aki mellesleg motorozik is. Idén két motoros baleseti szituációt is imitáltak, ahol esetkocsin szolgálatot teljesítők voltak a „sérültek”, mi pedig interaktív formában vehettünk részt a mentésben. Így még közelebb hozták, hogy megértsük: mennyire fontos a gyors és szakszerű ellátás. Motorosként egyértelmű, hogy ebben a mentőmotoros-, és robogósok kiemelt helyet foglalnak el.

Minden várakozást felülmúlóan sok motor gyűlt össze

Közlekedőként látom, hogy mennyire nem tudunk még helyesen utat biztosítani a megkülönböztető jelzést használó járműveknek. A késedelmes percek rontják a túlélési esélyt, ezt mindannyian tudjuk elméletben. Gyakorlatilag pedig mégsem vagyunk képesek alkalmazni – ameddig testközelből meg nem érint. Hiszek a megelőzés fontosságában, hogy ne akkor kezdjünk el odafigyeléssel vezetni, amikor belekerültünk egy közlekedési szituációba, és annak tanulságait levonva igyekezzünk megelőzni a jövőbeliek bekövetkeztét. A segélynyújtók útját ne csak onnan kezdve biztosítsuk gördülékenyen, amikor már saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen hosszú is tud lenni négy perc – amikor mi várunk a segítség megérkezésére.

Indul a túra a Mohács utcából

Mindezekért örülök, amikor egy figyelemfelkeltő esemény kerül a látómezőmbe. Hiszek abban, hogy mindannyiunkban megvan az igény, hogy az értünk önfeláldozó munkát végzőket megismerjük az ilyen rendezvényeken. Ezek hatásossága elsősorban a saját szemléletünk alakulásában, másodsorban a baleseti statisztikák változásában, mérhetően viszont az adományokból befolyt összegek növekedésében jelentkezik.

Fantasztikus volt a gulyáságyú

Az első hazai Mentőmotoros nappal kapcsolatban nem volt nagy előzetes hírverés, még örültem is neki, hogy nem egy média által felkapott, avagy politikailag tolt propaganda-esemény lesz – úgy éreztem, nekem is szól, így ott a helyem. Majd az időpont közeledtével felkerült a hír, hogy nem várt méretű az érdeklődés, így regisztrálni kell, hogy tudják a motorszámot. Ez nekem nem jelentett mást, minthogy ötven érdeklődőnél biztosan többre számítanak a szervezők. Majd jött az újabb infó, hogy a nagyszámú jelentkező miatt lezárták a regisztrációt. Korábbi tapasztalataimból kiindulva nem aggódtam, hiszen felelőtlenül jelentkezünk mindenhova, azután vagy elfeledjük, vagy az utolsó pillanatban lemondjuk, vagy egyszerűen nem is valós megjelenési szándék vezérelte jelentkezésünk.

Mentési bemutató a balatoni állomáson

Természetesen a mentőmotor érkezik meg elsőként

Előkészítik a beteget a mentőautós szállításra

Elérkezett a szombat reggel, amelyben az időjárás adta meg a kezdő lökést, hogy vidáman induljon. Ragyogó kora reggeli napsütésben érkeztem a Mohács utcába, ahol már teljes készültséggel várták a vendégeket. Nekem valami defektem van fejben, így ha egy rendezvényen nem mint meghívott, hanem mint segéd veszek részt, azonnal átszellemülök és teljesen magaménak tudom érezni a csapatot, a küldetést, és bármilyen feladatot osztanak rám, azt a legnagyobb erőbedobással, lelkesedéssel és kedvvel oldom meg. Önkéntesként megkaptam a leginkább testhezálló feladatot: jegyezni a regisztrált érkezőket, illetve az újakat felírni. Terveim szerint le sem parkolhatott volna az, akit nem csekkolok be, de olyan ütemben érkeztek, hogy már láttam: ez egy véget nem érő feladat lesz. Nagyon élveztem.

Róluk szólt ez a nap

Örömmel töltött el az, hogy sokukkal már találkoztam valamelyik vezetéstechnikai tréningen. Még nagyobb öröm volt a sok ismerősöm viszontlátása. Hatalmas megtiszteltetés, hogy az először látottak is kedvesek és nyíltak voltak velem. Ez mutatja, hogy mennyire szívén viseli mindenki a biztonságos motorozás népszerűsítésén való részvételt. Nekem ez bizonyíték arra, hogy akik itt megjelentek, azok az utakon is magukénak vallják e szellemiséget, és ennek megfelelően közlekednek. A tömegpszichózis elve alapján ez kihat másokra is. Példamutatással lehet követőkre találni. Köszönet a sok rövidebb-hosszabb beszélgetésért, amiknek remélem lesz folytatása – ha máskor nem, akkor egy év múlva ugyanitt.

Egy érdekes fogat a csapatból

A parkoló megtelt, a regisztrációt nem sikerült befejezni, az idő sürgetett, a profik intézkedtek, jött az eligazítás. 125 motort tudtam induláskor megszámolni, ami jelentősen eltért az akkor beregisztráltak számától. Több mint kíváncsi voltam, hogy ilyen tömeggel miként fogunk biztonságosan motorozni. Az interneten jelentkezők időben megkapták emailben mind a végleges útvonalat, mind a programot, illetve a biztonságos együtt-motorozásról szóló tájékoztatást is. Akik velünk gurultak, azok vagy betéve tudták, vagy olvasás után tették magukévá a „szabályzatot”, mert példaértékű volt a konvoj. Mesteri volt az útbiztosítás. Az utolsók egyikeként gyönyörködhettem a fegyelmezetten guruló cirka kétszáz (!) motorosban. Még nem fogtam fel, hogy miként valósult meg az, hogy se szakadozás, se hullámzás nem volt, mégis tempósan haladtunk. Ennek ellenére volt mit nézelődni útközben, remekül kitalálták a túra nyomvonalát. Minden indulásunk és érkezésünk időben, gyorsan, szervezetten történt. A programok is gördülékenyen zajlottak. Hogy ki milyen érzéssel távozott haza, azt ki lehetett találni a sok mosolyból, a vidám barátkozásokból és a végig velünk maradtak létszámából.

Győrfi Pál, az OMSZ szóvivője is részt vett a rendezvényen

Ebbe a napba beletettek a szervezők mindent. Elsősorban a szívüket, ez egészen bizonyos. Gondoltak a legapróbb részletekre is, annak ellenére, hogy ők sem álmodtak ekkora érdeklődésről. Az egész napnak nem egy „kötelező esemény” íze volt. Úgy gondolom, hogy át tudták adni azt, amiért ezt kitalálták. Nem irigyelem a mentőmotorosokat. Itt most nem elsősorban a munkájukra célzok, hanem a 2015-ös II. Mentőmotoros napra értem. Az első olyan profin megrendezettre sikerült, hogy a következőre várhatóan 250 feletti motor lesz a regisztrációs listán, a résztvevők száma pedig el fogja érni a négyszázat is. Minderre van egy évetek!

Az emlékmatrica az első, amely felkerült az új sisakomra

Köszönjük, hogy betekintést engedtetek a munkátokba, hogy együtt lehettünk veletek, akik értünk kockáztattok és teszitek félre saját érdekeiteket! Hála és köszönet jár ezért a napért, a sok nevettetésért, a babgulyásért – az MH is kiérdemelt az ágyúra ezért egy emlékmatricát -, a bemutatókért, a túráért, a tomboláért, és az év összes napján odaadó tevékenységetekért!

Balesetmentes napokat Mindenkinek!