Manapság már egyre ritkábban, de még mindig látni felelőtlen embereket a strandpapucs-póló-rövidnadrág szentháromságban motorozni. Kétkerekű pályafutásom kezdetekor volt szerencsém tetőtől talpig motoros ruhába beöltözni, így nálam magától értetődő a speciális ruházat fontossága. Színházba sem gatyában megy az ember úgy gondolom, adjuk meg a módját ennek az időtöltésnek is! A saját ruhatáram főleg túra-endúrós és krosszmotoros öltözetből állt ezidáig, most viszont lépni kellett – nem elég, hogy biztonságos az adott felszerelés, nagyjából passzoljon is az adott stílushoz. Nincs annál viccesebb, mikor egy sportos nakeden endúrós kabátban virít az ember. Éppen ezért befogtunk néhány ruhadarabot tartóstesztre az EuroMotor Kft. jóvoltából – bizonyos időközönként beszámolunk a velük szerzett tapasztalatokról.
Kezdjük az egyik legfontosabbal, a kabáttal. Nem elég, hogy jól mutasson az öltözék – a felsőtestünkben rengeteg létfontosságú alkatrész található, így nem árt azoknak a megfelelő védelme. Az EuroMotornál magas minőségi és biztonsági színvonalat képviselő ruhákkal és kiegészítőkkel találkozhatunk – választék volt bőven, a kabát után viszont nem kutakodtam sokáig, szerelem volt első látásra. Ahogyan megláttam a vállfán a Spyke Corsa GP-t, egyből éreztem, hogy ő kell nekem. A felső kategóriás olasz gyártó már több mint negyven éve foglalkozik bőrökkel és három évtizede aktívan fejlesztenek a versenysport segítségével, így van némi tapasztalatuk, hogyan kell profi felszerelést készíteni. Ez már első pillantásra feltűnik, a részleteket szemügyre véve mindinkább bizonyosságot nyer a termék prémium mivolta. Ugyan még csak két hónapja nyúzom a ruhát, de semmi jelét nem látni a használatnak.
Sportdzsekiről lévén szó, kimondottan passzentos, ezért a protektorok tökéletesen a helyükön vannak és nem is tudnak elmozdulni – ennek ellenére kényelmes viselet. Még mozogni is lehet benne, hála a sztreccsbetéteknek. Egy idő után az erős bőr is hozzám idomult, igaz egy kicsit dinnyecipelős a póz – motoron ennek köszönhetően pont jó a pozíció, amelyet kiad a ruha szabása. Alapesetben öt protektor jár hozzá, kettő a vállakhoz, kettő a könyökeinkhez – ezek az alkart is védik teljes hosszában. Az ötödik az csak egy vastagabb szivacsszerű anyag, ezt egyből kemény hátprotektorra cseréltem – a legjobb megoldás mégis egy külön, ruha alatt hordható gerincvédő és akkor már érthető, miért csak ilyen ütéselnyelő jutott hátra.
A két külső zsebet kissé nehezen lehet elérni, főleg azért, mert a cipzár füleit egy kis anyagdarab alá kell behúzni – kesztyűben ezt szinte lehetetlen előbányászni, kesztyű nélkül pedig a zsebek pozíciója miatt nehézkes a művelet. Ha valamit ki- vagy bepakolnánk a kabátba, jobban tesszük, ha még felvétel előtt próbálkozunk vele. Van még egy belső, tépőzáras zsebünk is, ide tehetjük a forgalmit és az okmányainkat – ezt lényegesen könnyebb használni, mint a kintieket. A piros hálós bélés strapabírónak tűnik, ez majd idővel elválik. Túl sok méretállítási lehetőség nincsen, mint például egy túrakabáton – egyedül a dzseki derekát tudjuk bővebbre illetve szűkebbre venni egy tépőzáras pánt segítségével.
Eleinte féltem a színösszeállításból adódó kényesség miatt, éppen ezért szinte minden motorozás után nedves szivacsot és tiszta rongyot ragadtam – a túlnyomórészt fehér részek még mindig fehérek, pedig kaptak már kőkemény rovarzáport és autópályán is kellett motoroznom benne a többi jármű által felvert mocskos vízfüggönyben. Ha nem hagyjuk, hogy beleegye magát a piszok a bőr pórusainak mélyére, akkor sokáig újszerű maradhat. Apropó, pórusok! A mellkason és a karokon hosszában végig perforált a bőr anyaga, így van egy kis szellőzése is a dzsekinek.
A melegebb napokon kellemesen átjárta a menetszél még városi sebesség mellett is. Ellenben mikor egy hűvös áprilisi napon túráztam benne, ez a kiváló ventiláció inkább a hátrányára fordult. Mivel thermobélése egyáltalán nincs és nem is cipzárazható bele, ezért nyilván nem egy négyévszakos kabát. Ez nem negatívum – aki ilyet vásárol az legyen tisztában vele, hogy a viselése 15 celsius fok fölött számít kellemesnek.
Az alsó test védelme nem kevésbé fontos, ezért egy bőrnadrágot is befogtunk tesztelésre. A Spyke Nelson egy egyszerűbb kialakítású, farmerszabású túranadrág. A gyártó még sport- és terepmotorozáshoz is ajánlja, tehát univerzálisan felhasználható – igaz a terepmotorozástól óvakodnék egy ilyen naciban. Versenypályán is csak módjával használnám, térdkoptatót nem lehet elhelyezni rajta, kár lenne lecsiszolni a finom marhabőrt a kanyarokban. Négy zsebbe pakolhatunk, bár a farzsebeknek nem értem a lényegét egy motoros nadrágon.
Patenttal és cipzárral tudjuk rögzíteni magunkon, a nadrág derékrésze kellően magas. Ennek ellenére ülő pozícióban, vagyis pontosan, ahogyan motoron helyet foglalunk, kissé eláll hátul. Nem lenne gond, ha a kabáttal össze lehetne cipzárazni. Azonban ez még egy régebbi modell, ekkor más cipzárt alkalmazott a gyártó. Egy nadrágtartóval orvosolható a probléma, de így is egy kicsit huzatosnak érzem vese tájékon – ez bizony nem szerencsés, bár egy vesemelegítővel elviselhető. Azt azért hozzá kell tenni, hogy elég nehéz nekem nadrágot találni, ezt is hosszas próbálgatás után választottam. Az a nadrág, amelyik derékban jó, az általában combban szűk – nem volt ez másként a kimondottan testhez álló sportos bőrnadrágoknál sem. Kompromisszumnak tekinthető ez a darab, így nem csoda, hogy derékban kissé eláll hátul. Bizonyára tökéletes lenne, ha konfekció méret lennék.
Beépített csípővédelemmel van ellátva a nadrág, tehát nem cserélhető a protektor. Ellenben a térdnél lévő ütéselnyelő már kivehető, bár a formája és a pozíciója számomra értelmezhetetlen. Motoros pózban konkrétan a térdkalácsom fölött helyezkedik el és a kialakítás sem a szokványos, függőleges irányban a sípcsontot is védő hosszúkás protkó forma, hanem egy pogácsa szerű valami. A sípcsonthoz egy puha párnás réteg jutott, ami talán semmire sem jó. De legalább a bélése kellemes viselet, nem irritáló, az aláöltöző sem tapad hozzá – ez hatalmas pozitívum. Nincs annál rosszabb, mikor a tél-nyári aláöltöző nem tud elmozdulni a nadrág belső anyagán. Próbált már valaki gumikesztyűt vizes kézre felhúzni? Az érzést ahhoz tudnám hasonlítani – itt ilyen nincs szerencsére.
Végül, de nem utolsó sorban a lábfejünkre is kéne húzni valamit. Valószínűleg nem véletlenül hívnak minket nyugati motoros körökben pejoratív módon mezítlábas magyaroknak. Van benne igazság, köszönhetően a strandpapucsban, sportcipőben közlekedő műmájereknek. Pedig a lábfej védelme rendkívül fontos, ugyanis sok, apró és törékeny, nehezen gyógyuló csont található benne. Egy jó csizma aranyat ér, nem csak baj esetén – az sem gond, ha nem kapunk idegrohamot az egész napos viselés közben, mert kényelmetlen. A TCX szintén olasz termék, magas minőséget képviselnek már lassan három évtizede. Maga a TCX elnevezés persze ennél jóval fiatalabb, de az évek során felhalmozott tudásanyag visszaköszön a márka termékein. Az S-Sportour WP egy univerzális, sport-túra csizma, amely nem annyira merev, mint egy kőkemény versenycsizma, de határozottan komolyabb védelemmel rendelkezik, mint egy hagyományos magas szárú túracsizma.
A fő sérülésveszélyes részek mind protektorral vannak ellátva – így a sípcsont, a sarokcsont és a boka nem marad védtelenül egy baleset során. A váltás által igénybe vett rész magától értetődő módon szintén kapott egy erősítést és mivel a sportos felhasználás is célterülete ennek a csizmának, így orrkoptatóval is rendelkezik. Ez két csavarral könnyedén cserélhető – lenne, ha nem nyalattam volna el a koptatóval egyetemben a csavar fejét is az aszfalton. Ezen még töröm a fejemet, hogyan oldjam meg.
A járást nagyban megkönnyítik a harmonika betétek, így egy túra során a városnézés sem válik öt perc után rémálommá – a bokája oldalirányba viszont kellően merev. A csizma elvileg vízálló – mentem vele esőben, levételkor mégis azt tapasztaltam, hogy bizonyos helyeken nyirkos a zoknim. Nem tudtam megállapítani, hogy vajon a lábam fülledt bele vagy a vízállóság mondott csődöt. Ezért jár neki egy fekete pont, ezt viszont kompenzálja a szemmel láthatóan biztonságos kialakítás és a kényelmes viselet.
Fontosnak tartom, hogy lehetőleg mindig motoros védőfelszerelésben rójuk az utakat, sosem tudhatjuk melyik sarkon leselkedik ránk a veszély. Ne legyünk kedvesek a kaszással, szerezzünk neki rossz napot – ne hagyjuk, hogy az áldozatává váljunk! Gondoljunk csak bele, a kopott fekete csuklyája alatt már vigyorog és a csontos tenyerét dörzsöli, mikor látja, hogy motorozni indulunk. Megtesz mindent azért, hogy valaki miatt bukjunk egy hatalmasat – jó esetben, ha minőségi felszerelésbe öltöztünk és van egy kevés szerencsénk is, akkor csak felállunk és leporoljuk magunkat. Rossz esetben – főleg motoros öltözet nélkül- minket söpörnek össze. Senki nem fogja kérdezni, hogy ki volt a hibás. Más miatt is mi magunk fogjuk az aszfaltot koptatni – kérdés, hogy mivel. A saját bőrödön lassulnál le vagy inkább a ruhádra bíznád ezt a kellemetlen feladatot? A döntés rajtad áll, mi csak segítséget próbálunk nyújtani, hogy könnyebben válassz a boltban.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »