A brit Nemzeti Motorkerékpár Múzeum gyöngyszemei I.

Egy szenvedélyes angol motorimádó magángyűjteményéből nőtte ki magát a világ legnagyobb brit motorkerékpár kiállításává a Nemzeti Motorkerékpár Múzeum. A Birmingham mellett található különleges létesítmény majdnem négy évtizedes fennállása alatt átvészelt már tűzvészt és betörést is, fénye és népszerűsége mégis töretlen a régi vasak szerelmesei körében. Nem csoda tehát, hogy a páratlan gyűjteményre évi negyedmillió látogató kíváncsi.

A közelmúltban tett személyes látogatásunk során a múzeum öt hatalmas termében több, mint 850 motorkerékpárt tekinhettünk meg. Ezekből adunk egy kis fényképes ízelítőt cikksorozatunk bevezető részében. Javasoljuk asztali gépen végiglapozni a fotógalériákat a jobb élményért, valamint a fényképaláírásokat is ajánljuk olvasóink figyelmébe, melyek további információval szolgálnak az adott modellel kapcsolatban.

Royal Enfield Model EL 500, 1930

A Royal Enfield márka története 1890-ben kezdődött, a Birmingham-hez közeli Redditch-ben. Kezdetben más cégekhez hasonlóan kerékpárok gyártásával foglalkozott a vállalat, 1901-ben állt át a motorkerékpárok készítésére. A kezdeti sikereken felbuzdulva autógyártással is kísérleteztek, ám ez zsákutcának bizonyult. Az egyre jobban fejlődő cég az első és a második világháborúban is a brit hadsereg egyik beszállítója volt. Története során számtalan modellt gyártott különböző henger-elrendezésekkel, 148 és 997 köbcentiméter közötti motorblokkokkal. Az angliai vállalat végül 1968-ban szűnt meg, ám egy 1950-ben kötött liszensz-szerződés alapján a Royal Enfield-ek gyártása napjainkban is töretlen, ám ezek a motorok már Indiában készülnek.

A gyártó 1927-ben mutatta be a költségtakarékosság jegyében tervezett félliteres, egyhengeres blokkra épülő motorkerékpárját, az 500 E-t. Ennek egy sportosabb, valamint elektromos rendszerrel is felszerelt változata lett a képeken látható EL modell. A motor 19 collos kerekeken gurult, háromsebességes kézi váltóval és többtárcsás kuplunggal volt felszerelve, Girder első felfüggesztés csillapította az úthibákat, a megállásról pedig dobfékek gondoskodtak.

Norton Twin, 1907

James L. Norton 1901-ben alapította meg motorkerékpárokat gyártó cégét Birmingham-ben. Peugeot és Moto-Réve blokkokat alkalmazva magas minőségre törekedett, ám mint üzletember, nem volt túl sikeres. Egy korai csőd után már társakkal indította újra vállalatát, mely szárnyalni kezdett és jóval túlélte alapítóját. A vállalat az ötvenes évekig kitűnően működött, már egy nagyobb anyacég, az AMC szárnyai alatt. A versenyzés világában is sikeres márkának számított International és Manx modelljeivel. A cég később a gazdasági lejtmenetnek köszönhetően 1989-ben sokadszorra és immáron véglegesen felszámolásra került. A Norton nevet 2003-ban vette meg egy amerikai cég, amely többek között a legendás Commando és Dominator modellnevekkel adott ki új szériákat.

A képen látható motorkerékpár a legelső, még 1907-ben megrendezett Man T.T. verseny győztese a többhengeres kategóriában. A nyergében Rem Fowler ült, akit maga Norton kért fel, hogy az őáltala készített motorral versenyezzen. A 6 lóerős Peugeot blokk négyezres maximális fordulatszámmal működött, a leggyorsabb körében pedig óránkénti 42.9 mérföldes, azaz nagyjából 70 kilométeres átlagsebességet ért el vele vezetője.

Vincent Series ‘D’ Black Prince, 1956

Philip Vincent vállalata 1928 és 1955 között működött. A Cabridge-i egyetemről friss mérnöki diplomával kikerülő fiatalember részére a családja vásárolta meg a HRD cég maradékát. Vincent először JAP és Rudge-Python blokkok köré építette motorjait, majd megbízhatósági problémák miatt 1931-ben a saját blokkok tervezése és gyártása mellett döntött. Később jónéhány előremutató megoldást alkalmazott a cég, mint például a vázban teherhordó elemként viselkedő motorblokk, vagy a gyors kerékcserét biztosító kerékrögzítő mechanika. 1948-ban mutatta be 998 köbcentiméteres V-blokkal szerelt Black Shadow modelljét – a legtöbb Vincent motor egyébként fekete színű volt. Ennek versenykiadása, a Black Lightning több sebességrekordot is felállított.

Az autók elterjedésével a motorkerékpárok piaca zsugorodni kezdett. Erre a jelenségre próbált választ adni a Vincent azzal, hogy üvegszálból készült idomokba öltöztette korábbi modelljeit. 1954-ben mutatta be az új szériát, melynek erősen vegyes volt a fogadtatása. A képeken látható Black Prince az egyike az utolsó hat motorkerékpárnak, mely 1955 decemberében legördült a cég futószalagjáról, pontot téve a vállalat majd’ három évtizedes működésére.