Amikor egy nagy gyártó olyan piaci szegmensbe merészkedik, amilyenben addig nem járt, mindig nagy a tét. Mert ha elbaltázzák és az ott rutinosnak számító vetélytársakhoz képest kutyaütő járművel rukkolnak ki, azt a vevők mindig hamar megbosszulják. Egyszerűen nem vesznek belőle. Egy ilyen lépés pedig baromi komoly beruházást igényel: tervezés, fejlesztés, gyártás elindítása, új járművek előállítása – majd ha gyengék az eladások, mindez tok-vonó megy a szemétbe. És még egy csomó eladhatatlan vas is a nyakukon marad… Viszont aki nem mer, az nem is nyer! Így a valóban sikeres márkák időnként inkább benyelnek egy-egy fiaskót, mert csak ezen az áron érhetik el a sikereket. A BMW történetéből sokkal több komoly meglepetést tudunk felsorolni, mint blamát – bár vitán felül volt ilyen is. Amikor két éve megjelent az R 18, azonnal ki tudtuk próbálni. Már akkor gyanús volt, hogy a valaha volt legnagyobb boxerrel hajtott cruiser nem fog elvérezni a piacon. Azóta viszont megjelent még három gyári kivitele. Így nekiveselkedtünk, és összeeresztettük valamennyit, hogy megtudjuk: hol tart most a nagy cruiserek között a BMW.
Összességében tehát abszolút piacképes, a célközönség igényeit remekül kiszolgáló cruisereket adott a világnak a BMW az R 18 családdal. Ahogy a cikk végén látható műszaki adatok is mutatják, igazából nem négy, hanem két tagú famíliáról beszélhetünk – az R 18 és a Classic, valamint az R 18 B és a Transcontinental inkább ikrek, mint tesók. Abból viszont kétpetéjűek. Vagyis mindenképpen alaposan képbe kell kerülni az eltéréseket illetően ahhoz, hogy jól tudjon dönteni valaki arról, melyik Big Boxer cruiser álljon otthon a garázsában. Reméljük, kicsit azért mi is tudtunk ebben segíteni. 🙂
A motor és a hajtáslánc megegyezik mindegyik R 18 kivitelben. A cruiser szegmensbe teljesen jól illeszkedik a tudása és a hangolása – csak azt kell megszokni, hogy oldalt kilóg a két hatalmas kübli.
A futóművet nem bonyolították túl, viszont amit egy cruiser kell, hogy tudjon, azt simán hozza. A B és a Transcontinental hátul hosszabb rugóútja még úgy is előnyös, hogy ezeknek a tömege is jelentősen felülmúlja a két “sima” R 18-asét.
Ezen a téren semmi gond: BMW gyenge fékrendszerrel aránylag ritkán kerül manapság az utakra. Bár a hatalmas nyomatékkal könnyű gyorsan menni, és a tömeg sem csekély, biztonsággal meg is tudunk állni majd.
Használhatóságban hatalmasak az eltérések – talán a legnagyobbak minden szempont közül. Ezzel azonban nincs gond, hiszen más-más célokra is készült a négy R 18. Pontosabban mindkét ikerpár. 🙂
Nagyon drága játékokról beszélünk, amelyeknek a fenntartására is költeni kell majd. Cserébe műszaki oldalról egészen biztosan jó sokáig szolgálják majd tulajdonosaikat!
Mivel mindegyik R 18 rendkívül sok extrával szerelhető fel, több mint érdemes eljátszani a BMW konfigurátorával, hogy mi mindent akasztanál a szívedhez legközelebb álló változatra. És hogy azokkal meddig tudod feltornászni az árcédulát. Jó szórakozást hozzá!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »