Kétszáz éves technológiát elevenít fel a Piaggio

Nincs új a nap alatt, ugye? A Piaggio olyan terveket szabadalmaztatott, amelyek egészen messzire nyúlnak vissza. Annyira messzire, hogy a gyökereit nem ebben, sőt még csak nem is az előző évszázadban kell keresni. A tervek egészen James Watt skót feltalálóig nyúlnak vissza.

James Watt 1784-ben szabadalmaztatta a gőzgéphez tervezett futómű találmányát, ami – ma már nem meglepő módon – azt a célt szolgálta, hogy lehetővé tegye a függőleges elmozdulást, az oldalirányút – változó sikerrel – kizárva. A Watt féle kapcsolt rudazatok időről időre visszatérnek a járműiparban: a Ford is használta Ranger EV alatt egy változatát, de az Alfa Romeóknál vagy később az Opel Fronterában használt De Dion-konstrukció gyökereit is Wattnál kell keresni.

Már első ránézésre is feltűnő, hogy a Piaggio konstrukciója látványosan eltér a hagyományos első villáktól. A cél a kerék oldalirányú elmozdulása és a rugózatlan tömeg csökkentése lehet. Az alapelv a rugó merevsége, aminek a képlete így néz ki: A*E/L, ahol A a keresztmetszet, E az anyagállandó és L a hossz. Ha a hossz nem középről, hanem lentről indul, akkor ugyanazzal az átmérővel válik merevebbé. Tehát ha a motoron minden komponens rugóként – most így általánosítva – viselkedik, a villa oldalterhelése is, akkor így merevebbé lehet tenni.

A felfüggesztést nem csak a hagyományos, hanem a háromkerekű robogókhoz is fejlesztik.