Motorozási technikák, 26. rész: KANYARODÁSI STÍLUSOK

Ez is egy hihetetlenül kedvenc téma a motorosok között. A közösségi médiában valósággal egymás torkának tudnak ugrani kedves két keréken közlekedő társaink. Vérmérséklet függvényében simán le is hülyézik egymást, mert valaki mondjuk a kanyar külső íve felé dől ahelyett, hogy az ellenkező irányba mozogva a térdét húzná az aszfalton. Pedig a kanyarodási stílusok kérdése közel sem annyira fekete és fehér, mint sokan gondolják. Hogy valóban átlássuk, kedvcsinálónak íme egyik kedvenc kis videóm:

Természetesen itt speciális körülményekről van szó és egy különleges, kimondottan erre a célra épített motorral verik rommá és alázzák meg nem csak a supermotok pilótáit, hanem a sportmotorosokat is. Akkor ebből az következne, hogy mégis ez a legjobb megoldás? Nem, egyáltalán nem! Viszont azt kezdhetjük sejteni, hogy csak akkor leszünk valóban jó motorosok, ha megismerjük a kanyarodási stílusok lehetőleg mindegyikét (sok van ám, nem csak kettő!) – és meg is tanuljuk alkalmazni őket! Kezdjük videónkkal, majd jöjjenek a leírások.

Lenyomós, vagy francia kanyarodási stílus

Sokat kritizált testhelyzet, amelynek rengeteg előnye van. Gyorsan szedjük össze, hogy kell helyesen csinálni! A helyes testtartás minden részletét idézd fel – mert ezekre szükségünk van.

• A lábaidat hátra húzod talppárna magasságába. Kivétel csak a jobb láb abban az esetben, ha szükséged van a hátsó fék használatára.
• Combokkal és térddel fogod a motor tankját, ezzel biztosítod a tested stabil pozícióját. Ebben az esetben az ívbelső térded se nyisd ki!
• Csípőtől felfelé legyél laza! A kanyarodást országúti tempónál ugyanúgy az ívbelső kormány megtolásával kezded, felső tested azonban nem döntöd együtt a motorral, hanem igyekszel közelebb hagyni a függőlegeshez.

Nézzük, mik a francia kanyarodási stílus előnyei bármely másikkal szemben:

• Gyorsan tudsz ívet módosítani vagy irányt váltani.
• Szűk fordulókban (akár egy megfordulás az úton, vagy éppen egy tisztességes hajtűkanyar valamelyik alpesi hágón) jobban tudod kontrollálni a motort. Ennek oka egyszerű: mivel felső tested a kerekek tapadási vonala fölött (vagy azokhoz közelebb) marad, azokon nagyobb lesz a leszorítóerő, azaz nehezebben csúsznak meg.
• Így a legkeskenyebb a jármű: mivel tested nem, vagy alig lóg ki a motor által mindenképpen elfoglalt szélességből, széltére kevesebb helyet foglalsz el az úton. Ez akár keskeny aszfaltcsíkon, akár egy elkottázott ívnél is jól tud jönni.
• Messzebbre látsz be a kanyarba, hiszen fejed magasabban és az ív külső részéhez közelebb lesz, mint minden más esetben.
• A kisebb megcsúszásokat könnyebben korrigálod. Ennek oka a gumi tapadási tulajdonságaiban keresendő és nagyon összetett téma. Nem véletlen, hogy az elkerülhetetlenül csúszkáló motorral közlekedő versenyzők (motocross, supermoto, salakmotor) mind így ülnek a motoron.

Ugyanakkor egy nagyon komoly hátránya van ennek a testhelyzetnek. Mivel a jármű tömeg-középpontjára komoly befolyása van a testhelyzetednek (ez indokolja elsődlegesen a különféle stílusok létrejöttét), ebben az esetben lesz az a legmagasabban. Ami kis sebességnél nem nagy baj, de nagyobb tempónál már tud az lenni. Hiszen ha magasabban van a tömeg-középpont, ugyanannál a sebességnél és ugyanazon a kanyaríven a motort jobban be kell döntened. Ami nem nagy baj addig, ameddig valami le nem ér az aszfaltra. Így a lenyomós kanyarodási stílus a motor felépítésének függvényében bizonyos tempó után kezdhet akár veszélyessé is válni.

Együtt dőlős, vagy angol stílus

Nyugodtan hívhatjuk arany középútnak is. Mit teszel? Semmit, csak ülsz a helyes testtartásban a motoron: tankot szorító combok, viszonylag laza felsőtest és abszolút laza karok. Amikor odaérsz a kanyarhoz, megtolod az ívbelső kormányt, és szépen dőlsz a motorral együtt. Persze a fejedet érdemes úgy mozgatni, hogy a horizont vízszintes legyen – ezáltal lényegesen jobb lesz az észlelésed.

Ennek a kanyarodási stílusnak a legnagyobb előnye – azon kívül, hogy elegáns – az, hogy nem sok fizikai munkát végzel. Vagyis nem fárasztó, több energiád marad és jobban tudsz koncentrálni a túra hátralevő kanyarjaira. Meg élvezni a tájat, meg minden hasonló. Plusz kicsit nagyobb tempóval is fogsz közlekedni, mint az előzőleg bemutatott esetben. Azonban azon pontok mindegyikében, amiket felsoroltunk ott előnyként, itt kisebb hátrányban leszel – például akár egy árnyalattal más íven is kell majd motoroznod a kanyarban.

Mégis ez a legáltalánosabb, legjobban használható – érdemes is ezt megtanulni elsőként, majd innen kidolgozni a többi stílust. Amikor együtt dőlsz a motorral, annak hatalmas előnye az is, hogy villámgyorsan módosíthatod a pozíciódat akármelyik irányba.

Bedőlős kanyarodási stílus

Tulajdonképpen a hátralevő három testhelyzetet nyugodtan vehetjük egy kalap alá, hiszen a céljuk egy és ugyanaz. Mégpedig úgy szeretnél játszani a testeddel, hogy a jármű tömeg-középpontja mélyebbre kerüljön. Hiszen mit eredményez ez? Azt, hogy magát a motort kevésbé kell megdöntened. Ami pedig előny – abban az esetben, amikor az kezdi elérni bedönthetőségének a határát. Addig azonban nagyjából teljesen feleslegesen tornázol.

Viszont amikor rájössz, hogy szűkül a kanyar íve és már szikrázik a lábtartód, elengedhetetlenül fontos, hogy tudd alkalmazni. Ennek legyegyszerűbb módja, ha pont az ellenkezőjét csinálod, mint a francia kanyarodási stílus esetében. Vagyis a lábaid helyzetén nem változtatsz, de csípőből a felső tested megdöntöd befelé. Az előny egyértelmű: máris mélyebben van a tömeg-középpont. Mik a hátrányok?

• Szélesebb lesz a jármű.
• A kanyar belső ívéhez közelebb kerül a fejed, így nem fogsz olyan messzire előre látni a kanyarban.
• Akár a saját tükröd is képes valamennyit kitakarni a horizontból.

Éppen ezek miatt nem biztos, hogy ezt a testhelyzetet érdemes folyamatosan használnod. Viszont villámgyorsan fel tudod venni, és amikor baj van, már ez is rengeteget tud segíteni!

Beülős, vagy Spiegel kanyarodási stílus

Itt már egy kicsit több testmozgásra lesz szükséged – cserébe még mélyebbre fog kerülni a tömeg-középpont. Vagyis ha nagyobb a baj, többet tud segíteni a sima bedőlésnél. Ebben az esetben a combjaid még mindig fogják a tankot, de a fenekeddel már leülsz egy picit az ülés belső oldala felé. Közben a fejed igyekszel aránylag magasan tartani – ehhez a vállad kell a tükör felé csavarni egy keveset.

Az előny egyértelmű – és már írtam is: a még mélyebb tömeg-középpont. De még nem is leszel olyan széles, mint amikor csak a felső tested döntöd befelé. Hátrányok?

• Elkezdesz komoly fizikai munkát végezni, vagyis fárasztó!
• Jóval nehezebb lesz ívet váltani – tehát simán csak a gyorsan váltakozó jobbos-balos kanyarkombinációk pontosságán is dolgoznod kell.
• A gyors ívmódosítási képességed is erősen csorbul.

Mi következik ebből? Ez a stílus sem igazán arra való, hogy reggeltől estig használd. Azonban fontos ismerned – hát biztonságos körülmények között gyakorold be!

Térdelős, vagy hanging-off kanyarodási stílus

Roppant népszerű a sportmotorosok között még közúton is. Persze nem csak ott lehet alkalmazni, hanem igazából szinte bármilyen kétkerekűn. Lássuk, mit kell tenned! Itt elengeded a térdkapcsolatot, az ívbelső oldali térded kinyitod, feneked is beteszed ugyanerre. Közben az egész felső tested is igyekszel levinni mélyebbre. Nem kell irtózatos dimenziókra gondolni – nehogy leülj az ülés mellé! A cél csupán annyi, hogy tested minden részével lejjebb vidd a jármű tömeg-középpontját. Ennek a kulcsa pedig a felsőtest lesz – hiszen az a legnehezebb.

Mi ennek a kanyarodási stílusnak a hatalmas előnye? Az, hogy ugyanazon íven és motor-bedöntés mellett messze itt éred el a legnagyobb kanyarsebességet! Ezen vita nincs – így ha versenypályán tényleg gyors akarsz lenni, akkor ezt tanuld meg jól alkalmazni! Azonban közúton akad néhány komoly hátránya is.

• A motor kerekei által leírt ívtől messze van a fejed, vagyis így látsz legrövidebb távot be a kanyarba.
• Nehézkes a hirtelen irányváltás: mivel sokkal kevesebb a testkapcsolatod a motorkerékpárral és mélyebben van a tömeg-középpont (itt ez hátrány!), a gyors ívmódosítások lassabbak és pontatlanabbak lesznek.
• Eléred a legnagyobb jármű-szélességet, amit motorkerékpárral csak el lehet.
• Nehezebben korrigálod a hirtelen fellépő kisebb tapadásvesztéseket. Ez versenypályán nem akkora gond, hiszen konstans tapadási együttható mellett tudsz motorozni. Közúton azonban ez állandóan változik – így az esés valószínűsége némileg nagyobb az igazi hanging-off stílusban.
• Messze ez a legfárasztóbb motorozási stílus. Amikor egész nap az Alpok hágóit szeled, és végig így tolod, esélyesen kezed-lábad remegni fog estére.

Akkor melyiket alkalmazd?

Jó sokat beszéltünk a lehetséges kanyarodási stílusokról. És persze mindent még nem is említettünk, hiszen különböző kombinációk és “vadhajtások” vannak ezeken kívül is. Például amikor az első videónkban látható módon még a lábat is odatesszük az első kerék mellé – de ezek egy része megint csak nem közútra született. A nagy kérdés azonban még nyitva maradt: melyiket alkalmazd? A helyzet az, hogy szinte az összeset. Ezért olvashattad a cikk elején azt, hogy meg KELL ismerned és alkalmazni KELL tudnod mindet. Hiszen van egy csomó kérdés, aminek minderre hatása van.

• Milyen az út jellege és vonalvezetése? Széles avagy keskeny? Mennyire beláthatók a kanyarok? Milyen gyorsak az ívváltások?
• Milyen a tapadás? Tiszta az aszfalt, esetleg tele van bitumenes bejavítással, vagy gyakran felhordják az útpadkáról a murvát a járművek?
• Milyen motorral mész? Bár minden motoron lehetséges alkalmazni valamennyi kanyarodási stílust, de mégis elég eltérő módon tudsz gyorsan menni egy túraenduroval mint egy sporttúrával – és pláne egy rendes sportmotorral. Magas építésű, hosszú rugóutakkal rendelkező túraenduron egész sokáig tud működni a francia stílus, amely egy rendes szupersporton elég osztályidegenül mutat…
• Milyen gumi van a motorodon? Persze aki csak tisztán aszfaltra való abroncsokat használ, annak ez nem olyan lényeges kérdés, de aki hol ilyennel, hol félig vagy egészen off-road használatra (is) tervezett gumival is megy, annak bizony a tapadási felülethez és a gumi szerkezeti deformációihoz is igazodni kell.
• Milyenek a testi adottságaid? Számít a méret, a tömeg és a mozgékonyság. Aki magas, nehéz, vagy – és ez a nagyobb baj – kötött az izomzata és merev, annak sokkal rosszabb eredményt és pontatlanabb motorirányítást fog hozni a hanging-off, mint egy fürge, vékony, sportos laza motorosnak.
• Éppen milyen a hangulatod és mennyire akarsz gyorsan menni a kanyarokban? Igen, még ez is hatással kell legyen arra, hogy az ismert stílusok közül éppen mit húzol elő. De az sem mindegy, mennyire vagy fáradt…
• Végezetül még arra is képes kell legyél, hogy kanyar közben változtass a testhelyzeteden! Lehet, hogy éppen bedőlsz felső testtel egy balosban, amikor feltűnik egy enyhén a te oldaladra átlógó autóbusz. Ha ott villámgyorsan képes vagy lenyomós testhelyzetre váltani, akkor lehet, hogy még az ívedet is simán tarthatod tovább – mert annyival keskenyebbé tetted a járművedet, amennyi a biztonsághoz kell.

Egy szó mint száz – és ez tényleg az utolsó: tanulj meg sokféle módon kanyarodni. Persze a jó ív az elsődleges – azzal tudod a legtöbb biztonsági tartalékot képezni. De ismerned kell a stílusokat is – és a megfelelő időben és helyen, pontosan alkalmaznod is kell tudni.