Motorozási technikák, 23. rész: FÉKEZÉS KANYARBAN

Sorozatunk korábbi epizódjaiban már sok, szervesen és szorosan ide kapcsolódó témával foglalkoztunk. Mielőtt belevágunk aktuális fejtegetésünkbe azzal kapcsolatban, hogy miként szabad – és lehet – kezelni a féket, amikor már kanyarban van a motor, ezeket érdemes feleleveníteni. Először az általános fékkezeléssel ismerkedtünk meg, majd természetesen alaposan kiveséztük a vészfékezés témáját is. Magával a kanyarodással is foglalkoztunk – ennek a kormánytolás alapos megismerése volt a fő célja. Illetve a közelmúltban veséztük ki azt az esetet, amikor ívet kell módosítanunk a kanyaron belül. Ezen előzmények ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a kanyarban történő fékezés helyes kivitelezését.

Sokan vallják azt az álláspontot, hogy kanyarban nem szabad fékezni – vagy ha igen, legfeljebb a hátsó fékkel és csak finoman. Ez azonban koránt sem igaz. Tény, hogy az első fék megváltoztatja a kanyarodási ívünket – módosulnak a gumira ható erők és jelentősen megváltozik a futómű geometriája is. Az is tény, hogy egyes esetekben az első gumi tapadást veszthet – ez pedig az álmoskönyvek szerint ritkán vezet jóra. Amennyiben azonban megismerjük a járműfizika ide vonatkozó részét – és jól tudjuk alkalmazni is -, egészen hatékonyan, ugyanakkor teljesen biztonságosan tudunk lassítani akkor is, ha már bőven kanyarban motorozunk.

A Kamm-kör

Tisztában kell lennünk a gumiabroncs erőátviteli lehetőségeivel. Ennek fizikai elméletét egy Kamm nevű német fizikus alkotta meg. A lényeg röviden: az abroncs képes hosszirányú (gyorsítás, fékezés) és keresztirányú (kanyarodás) erőket átvinni. Amikor dinamikusan gyorsítunk és az általunk átvinni kívánt erő túl sok, a tapadás elveszik és a gumi megcsúszik (magyarul kipörög). Amennyiben fékezés közben túl nagy lassítóerőt akarunk a talajra tenni, megint csak ez lesz a helyzet: blokkolni fog a kerekünk. Amikor mindenféle gyorsítás- vagy lassítás nélkül kanyarodunk, egészen addig növelhető a kanyarsebesség, amíg az oldalirányú erő át nem lépi a tapadási határt, vagyis a Kamm-kört. Amikor ez megtörténik, oldalirányú csúszás lesz a reakció.

Más a helyzet azonban, ha egyszerre akarunk több dolgot csinálni. Hiszen kanyar közben gyorsítás, de akár fékezés is előfordulhat – jellemzően fordított sorrendben persze. Ilyenkor a hosszirányú- és az oldalirányú erők eredőjét – amely mindkét erőnél nagyobb lesz, de közel sem az összegük (vektorfizika) – kell a Kamm-körön belül tartanunk. Ismerjük a jelenséget: kigyorsításkor túlzottan sok gázt adva a hátsó gumi elindul oldalra – ilyenkor semmi más nem történik, mint hogy az eredő erő túl nagy lesz. Amikor kanyarban rányúlunk az első fékre, ugyanez a helyzet. Ha maximálisan kihasználtuk a gumi képességeit a kanyarsebességünkkel, akkor azonnal megcsúszik – de ha nem, a tartalékaink erejéig bizony simán mehet a fékezés is!

Hogyan csináld?

Mivel menet közben elég körülményes méregetni a gumira ható erőket, ezt a dolgot sajnos érezni kell. Máshogy nem megy. Óvatosan kezdj ismerkedni vele és csak olyan helyen, ahol ismered a tapadást. Magyarul megfelelő az aszfalt.

• Mindig minden kezelőszervvel finoman bánj – óvatosan és lassan növeld a fékerőt, véletlenül se rángasd! De még a hátsót is csak érzéssel nyomd – itt nem működik a telibe rúgás módszere!
• Amikor már érdemi fékerőt érsz el az első fékkel, szembesülni fogsz a felállító nyomaték hatásával, amely igyekszik függőlegesbe hozni a motort alattad. Ennek hatására a paripa „elfelejt” kanyarodni is és megindul kifelé az eredeti ívről. Ez kellemetlen és veszélyes jelenség, de kezelhető.
• Amennyiben ugyanis te a finom fékezés mellett kicsit növeled a tolóerőt az ívbelső oldali kormányvégen, a motor továbbra is azt az ívet fogja tartani, amit szeretnél – éppen csak a sebessége csökken közben.
• Hasznos természetesen, ha az első fék mellett mindig használod a hátsót is. Hiszen az önmagában nem csak a sebességet csökkenti, hanem szűkíti is az ívet – ez pedig pluszban segít kompenzálni az első fék negatív hatásait.
• Végül ne feledd a legfontosabbat: közben VÉGIG AZT AZ ÍVET NÉZD, AMIN HALADNI AKARSZ! Sose kalandozzon el a tekinteted semmilyen veszélyforrásra – mondjuk a szemből érkező teherautóra vagy éppen a szakadékra az út mellett!

Összefoglalva tehát: értsd a járműfizika alapjait (legalább), érezd és tudd is, hogy éppen mi történik a motoroddal, vezesd azt tudatosan és maradj kontrollált motoros. No meg persze gyakorold ezeket óvatosan, alulról építkezve. Mert egy valós vészhelyzetben, amikor a kanyar közepén meglátod a birkanyájat, amely elfoglalja a teljes szélességet, már nem tudsz kísérletezni, hogy vajon hogyan is kellene…