A tavalyi év végén eleget tettünk egy régi adósságunknak: bemutattuk nektek azon tartósteszt motoros cuccaink tapasztalatait, amelyeket régóta nyúzunk. Ám 2019-ben álltak hadrendbe újabb holmik is – ezeknek első videójával azonban tudatosan megvártuk, ameddig legalább egy bőséges szezon hordása lepereg. Így ugyanis alaposabb beszámolót tudtunk készíteni róluk. Természetesen videón is megmutatjuk őket és elmondjuk, mennyire vagyunk elégedettek velük a mindennapi hordás során. A film alatt pedig mindegyik termék hazai elérhetőségét is megtaláljátok. Amennyiben csak egy adott felszerelés érdekel, kattints a címsorára – ebben az esetben a videó pontosan onnan fog indulni, ahol azzal kezdünk foglalkozni!
Emlékszem, amikor BobMaster Kolléga részt vett egy kisenduros képzésen, és ott reggeltől estig esett-kelt. A lábán pedig ugyanaz a Decatlonból származó túrabakancs volt, amiben akkor is motorozott – pedig állandóan veszekedtem vele miatta. Hogy akkor ott a földpályás forgolódáson nem törte el egyik bokáját sem, az tényleg az isteni szerencse keze munkája lehetett – legalábbis nekem, aki estem már párat terepen életemben, nagyon úgy tűnt. A lényeg, hogy 2019 elejére ő is ráébredt: szüksége van egy rendes csizmára. Alapos ember lévén rengeteget keresett-kutatott, majd végül legjobb alternatívaként a TCX ST-Figter WP-t vette meg az EuroMotor üzletében.
A szempontjainak megismerése egyúttal bemutatja magát a terméket is. Ez a csizma ugyanis utcai használatra nagyjából maximális boka-védelemmel rendelkezik: a TCS rendszer meggátolja lábfejünk oldalirányú elcsavarodását. Persze tudjuk, hogy csodák nincsenek – de egy átlagos túracsizmához képest a különbség ezen a téren ég és föld. Normál járáskor ugyanakkor a rendszer enged annyi boka-mozgást – de csak hosszirányban -, hogy gyalogolni tudj. Emellett az ST-Fighter WP – mint neve is mutatja – vízálló, és BobMaster szerint annyira kényelmes, hogy az irodában is egész nap hibátlanul elvolt benne. 2019 tavasza óta ebben motorozik – és valóban maximálisan elégedett vele.
A régi tartósteszt cuccokat bemutató videónk felvétele után korábbi csizmámat – amely három évig szolgált a legkisebb hiba nélkül – sajnálatos módon ki kellett hajítanom a kukába. Az Alpinestars Toucan vesztét nem is elsősorban az elhasználódás, mint egy szerencsétlen eset okozta: egy váratlan, de özönvíz-szerű felhőszakadás kapott el hálós nyári nadrágban, a csizma pedig a szárán befolyó vízzel másodpercek alatt teljesen megtelt. Mivel pedig a Gore-Tex membrán miatt a víz kifelé sem jut át a rendszeren, a négy napos túra végéig így, vizesen kellett hordanom. Ez után sajnos semmilyen módszerrel – pedig szódabikarbónától az ózonos kezelésen át a gombaölő spréig próbálkoztam mindennel – nem sikerült olyan állapotúra varázsolni, hogy mondjuk emberek között legyen pofám levenni. Így szegénynek véget ért a pályafutása.
Utódjának kiválasztásakor szempont volt a tökéletes védelem akár nagyenduroval terepen motorozva is, illetve a megfelelő száradás. Mert okos ember a maga kárán tanul… Így esett a választásom a BMW GS Pro nevű, valóban MX-szintű csizmára. Ő ténylegesen egy terephasználatra optimalizált lábbeli – ennek megfelelő kompromisszumokkal. Nagyon magas a szára – annyira felér a térdgép aljáig, hogy kvázi egy egységet is alkot azzal. A sípcsontot, a bokát és a lábfejet is maximálisan védi minden irányból – tekintve körkörös, vastag műanyag burkolatára. A boka csavarodását is a végsőkig igyekszik megakadályozni, hiszen a ma létező talán legkomolyabb torziós rendszert találjuk benne. További hatalmas előnye pedig a belső cipője, amely egyrészt roppant kényelmessé teszi a viselését, másrészt villámgyors száradást biztosít. Természetesen a mindennapi használat során kell kötni kompromisszumot – például ebben gyalogolni komoly megszokást igényel -, de nekem ezek megérik a cserébe kapott védelmet.
Amikor tavaly télen – nagyjából egy éve – először jártam a győri Motocity üzletében, Attila nagyon rám akarta beszélni a Büse felső kategóriás kabátját, az Open Road modellt. Fel is próbáltam, de akkor még ellenálltam. Kicsivel később beadtam a derekam – és az azóta eltelt időben meglehetősen sokat motoroztam ebben a ruhadarabban. Ugyanis egy nagyon átgondolt és kellemes viseletű cuccnak bizonyult. Bár én elég sajátságosan használom, ugyanis saját protektorait kivettem belőle és protektoringet viselek alatta. Ennek nem az az oka, hogy a Level2 szintű védelmi eszközök gyengék lennének, hanem egyszerűen így szoktam meg már évek óta. Ezzel a módszerrel ugyanis ugyanazt a felszerelést tudom terepre és utcára is hordani.
A Büse Open Road kabát valóban átgondolt motoros ruha. Külső rétege textil, de a vastag és kopásállóbb változat. Ráadásul a leginkább veszélyeztetett helyeken további erősítést is kapott az anyag. A vízállóság a cordura esetében természetesen külön megoldást igényel – és ezen a téren nagyon tetszik, amit a Büse mérnökei kiötlöttek. Nincs ugyanis külön vízálló- és thermo bélés, hanem ezeket ötvözték. Mégpedig oly módon, hogy az egyetlen, villámgyorsan becipzározható belső kabát mellkasi része kapott egy plusz hőtartó réteget – hátul azonban vékony.
Az eredmény egy meglepően széles hordhatósági tartomány – én úgy fagypontig nem nagyon fázom benne (egy thermo aláöltözőt hordok ilyenkor a protektoring alatt), viszont akár a 15-20 fokot is kibírom. A Humax membrán vízállósága pedig bizonyított: többször viseltem egész napos esőben, de mindig száraz maradt az alatta hordott pólóm. Persze a hasonló rendszerek általános hibája itt is megvan: amikor a rommá ázott cordurát fújja a menetszél, akkor hiába vagy száraz belül, a közérzeted elég kellemetlen lesz. Erre csak az esőruha lesz a megoldás…
A szellőzésről hatalmas nyílások gondoskodnak a karon és a mellkason és kisebb – de hatékony – kilépők a háton. A rendszer teljesen jó is lenne – illetve az is, csak éppen a protektoringem mellkas-védője ebben hatékonyan megakadályozza. Szóval a kabátnak semmi baja, de ebben a kombinációban igazán nagy kánikulákban mégsem ezt hordom, hanem egy hálós dzsekit. A kabáton rengeteg zseb van – ezek azonban nem igazán nagyok és kesztyűben pakolni sem könnyű bennük. Mindezzel együtt valóban abszolút elégedett vagyok vele, és a kánikulai időket leszámítva sokáig tervezem még hordani. Erre a tervre az bátorít fel, hogy a benne lemotorozott biztosan több, mint tízezer kilométer után az elhasználódásnak vagy kopásnak ténylegesen semmilyen jelét nem lehet észrevenni rajta. Frissen mosva szinte új ruhának is el lehetne sütni – tehát az élettartama valóban átlagon felülinek ígérkezik.
Éveken át hordtam egy valóban nagyon olcsó – amúgy nem is márkás – off-road kesztyűt a nyári hónapokban. Sokat bírt, és a nagyjából hatezer forintos árát nagyon megszolgálta. Azonban mint rendes terepes kézvédő, nagyon vékony anyagból készült, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy aszfalton egyszer sem pereceltem vele. Ott valószínűleg hamar megadta volna magát. Utódjaként olyan kesztyűt kerestem, amelyben normális protektorok vannak és aszfalton is megfelelően védhet – persze maximális szellőzés mellett. Tiszta sor, hogy erre egy perforált bőr a legjobb megoldás – éppen csak ha azt jól összesarazom egy becsúszó terepezés alatt, nehéz kitisztítani. Ezért szavaztam újra textilre – és esett a választásom az EuroMotorban a Hevik California-R modellre.
A motoros szezon nagy részében ezt nyüstöltem 2019 tavaszától – és nagyon elégedett vagyok vele most is. Ígéretes a kézfejen levő kemény protektor – szerencsére aszfalton még nem teszteltem – verekedni meg nem szokásom -, így élesben nem lett kipróbálva. A szellőzés annál inkább – és valóban akár kánikulában és terepen motorozva is teljesen jól megfelelt. Ami különösen nagy előnye általam hordott elődjéhez képest, hogy ujjai úgy vannak párnázva, hogy a hosszú – 7-800 kilométeres – napokon sem lesz tiszta bőrkeményedés az ujjam a sok órás gázhúzástól. A kapacitív betétek miatt pedig a mobil matatását is meg tudja oldani benne mindenki, akinek erre szüksége van. Igényesek és jól összeállítottak az anyagok, és a legalább 15 ezer kilométernyi nyúzás és többszöri mosógépes mosás ellenére abszolút jó állapotban van. Tart a csuklón a tépőzár, nem foszlik sehol – egyszóval biztos, hogy marad még jó ideig.
Cimkék:
Csodaszép helyek, izgalmas hadiösvények, parádés tájak és mesés látnivalók jegyében zajlott a túra, amelyet egy húsz perces videó segít átadni.
Elolvasom »Rengeteg motoros van, aki retteg kanyarban a fékezés gondolatától is. Pedig semmilyen veszély nincs ebben, csak ismerni kell a fizikai hátterét.
Elolvasom »A Premier sisakok az olasz precizitás és a motoros szenvedély ötvözete. Magyarországon pedig ez a bolt gondoskodik arról, hogy ezt a minőséget ne csak a magazinokban lássuk, hanem a saját fejünkön is érezzük.
Elolvasom »Ti kértétek a kínai motorokat, Indián letesztelte első körben a CFMOTO 800MT Exploret
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »