Téli estéken, motoros magazinokat olvasva, interneten búvárkodva terveztük meg a számunkra is sok meglepetést tartogató, nem mindennapi túránkat 2019. augusztusának utolsó hetére. Barátommal kettesben vágtunk neki a Francia-Olasz Alpoknak. A túra kimondottan aszfalt nélküli szakaszokra lett kihegyezve, hogy kipróbáljuk magunkat, tudásunkat, motorjainkat és új tapasztalatokat szerezzünk ezen a területen is.
Első célunk Col de Sommelier volt: miután az aszfaltút véget ér, a kalandút egészen 3.000 méterig vezet fel. Nagy bánatunkra hegyomlás miatt az utat lezárták, így a magasabb szakasz sajnos kimaradt. Kénytelenek leszünk jövőre visszajönni! A nap nagy élménye azonban nem maradt el: a Col du Parpaillon (2.780 m) várt még ránk. Két óra kisebb-nagyobb kövek és tehenek közötti, felhők közé motorozás után egyszer csak az út egy kis nyíláson át a hegy gyomrába vezetett. Az alagút olyan szűk, hogy tán még a motort sem lehet benne megfordítani. Katonák vájták ezt is persze, száz évvel ezelőtt. Kuka sötét, burkolatlan, az is lehet, hogy nincs is kijárata. Néhol csepegett a nyakunkba a víz. Egyszer csak egy kis kanyar és mégiscsak megjelenik a fény az alagút végén. A túloldal is bámulatos, elképesztő élmény ez a hágó!
Másnap a Route des Grandes Alpes egy szakasza következett, a Route de La Bonette. Itt található 2.860 méteren az Alpok legmagasabb aszfaltútja, mely a csúcsot kerüli körbe. A világ tetejéről tárult elénk az Alpok panorámája. Csak néztük és képtelenek voltunk betelni vele. Az út mellett észrevettük azt a félig nyitott páncélajtót, amit kerestünk, de nem hittük el, hogy be is lehet menni. Ez az Ouvrage de Restefond erőd. Mélyen bent teljes a sötétség, csak a telefonok lámpájával megvilágítva kezdtük felfedezni a föld alatti, négy emelet magas, labirintusszerű katonai bunkert és erődítményt. Ez a híres Maginot-vonal része. Figyeltünk, nehogy beleessünk egy aknába és próbáltuk betájolni az irányt, nehogy eltévedjünk ebben a labirintusban. Közben lestük a sarkokat, maradt-e valahol egy ott felejtett csontváz. Szinte még érezni a lőporszagot a lövészállásokban, minden eredeti állapotú. Hátborzongató élmény.
Következő kalandunk a Col de Tende-nél (1.870 m) várt ránk: első világháborús kaszárnyák és erődök mellett letámasztottuk a motorokat, besétáltunk a több mint 100 éves kőfalak közé. Hirtelen megérintett a régi hangulat, ahogy sok száz katona élt-halt itt az első világháború idején. Tovább indultunk a szűk kis hadiösvényeken, és csak néztük a tájat, az erődöket és csak borzongtunk a ránk törő hihetetlen érzésektől.
Aztán a következő célpont: Via del Sale, a sókereskedők útja. Közel 2.000 méteren kanyarog a hegygerinc mellett a hegy oldalába vájt, fizetős látványút. Évszázadokon keresztül a kereskedők karavánjai jártak erre. Most motoros, bringás, gyalogtúrás, terepjárós csapatok jönnek az elképesztő látványért. Mi mégis sokat voltunk kettesben a lélegzetelállító, végtelen tájban. Igazán adrenalin-termelő útvonal. Maga alá forduló szűk hajtűkanyarok, az út mellett közvetlenül több száz méteres szakadékok, lejtők, emelkedők, szűkületek, alagutak, kövek, nyomvályúk, melyek között elkezded magad férfinak érezni.
Már visszafelé, az országút mellett valahol, mindig van egy aszfalt nélküli, felfedezésre váró lehetőség. Délelőtt öröm motorozás, délután aszfalt mentes utakon kerestük a kihívást és az irányt. Előbb fel 2.700 méter magasra, majd délután 5-re leereszkedtünk 2.000 méterre egy fennsíkra, ahol egy régi hegyi pásztor tanyából kialakított turista menedékszállást találtunk. Agroturismo la Meja. Kis oázis. Gyors döntés született: itt éjszakáztunk. A napsütésben képeslapra illő hegyek naplemente után zorddá váltak, a köd is leereszkedett. Nem mindennapi élmény, páratlan táj. Egész napi motorozás sziklák, szakadékok között, mobil térerő nélkül, és a szállás 15 kilométerre a legközelebbi telefonálási lehetőségtől. Tehát még az esti bejelentkezés is elmaradt a feleségeknél. Házasságpróbáló helyzet…
Mindezeket – és a rengeteg más – élményt persze sem a képek, sem a leírás nem adhatják vissza. Ezért készítettük a fentebb látható kis videót a rengeteg felvett nyersanyagból – reméljük, sikerül kis betekintést adnunk mindabba, amit átélhettünk. Ha kedvet kaptatok, vágjatok bele bátran! (A rögzített útvonalunkat innen tudod letölteni.)
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »