Kétkerekű chokito: Rieju Nuuk Tracker elektromos motor teszt

Magyarországon csak az nem emlékszik a Chokito reklámokra, aki nagyon fiatal és a ma már retronak számító korszak egyáltalán nem érdekli. De a “ronda és finom” szófordulatot talán még ők is ismerik. A kor talán legzseniálisabb reklámkampányával piacra vitt édesség egyik remek kulcsmondata volt a “Chokito – a hurka talán szebb?” is, de végül mégis a fenti szlogen maradt meg az utókor számára. És hogy miért kezdődik egy elektromos motorkerékpár tesztje ezzel a kis múltidézéssel? Amikor először megláttam élőben a Rieju Nuuk Tracker névre hallgató kétkerekű szerkezetet, engem is meglepett a külseje. Mindannyiunk kedvéért azért még egy pillanatra idézzük fel a “tejcsokoládéval mártott karamell szelet ropogós rizzsel” egyik kisfilmjét – főleg, mert az motoros ihletésű:

A spanyol gyár nem egy friss kezdeményezés, hiszen 1934-ben hozta létre két fiatalember – családneveik első szótagjainak összeolvasztásából született a Rieju márkanév. Először bicikli-felszerelésekkel kezdtek, majd teljes kerékpárokat gyártottak. A Második Világháború után már robbanómotoros segédhajtású biciklikkel folytatták, 1953-tól pedig nagymotorokat készítettek. Persze alapvetően a kis köbcentik világában maradtak és ott is értek el piaci sikereket. Az új idők szeléhez igazodva immáron 2010-ben piacra léptek egy elektromos robogóval – ma pedig már igazi elektromos MOTORT is kínálnak.

Mert a Nuuk Tracker egy igazi motor, bármennyire is sokkoló a megjelenése első pillantásra. Meg bármennyire is tiltakozik valaki azért, hogy a jármű maga semmilyen kőolaj-származékot nem képes elégetni. Hiszen normális, nagymotoros méretei vannak, 17 colos kereket találunk elöl és hátul is, no meg egész minőséginek tűnő futóművet és fékeket látunk rajta. Hogy nincs semmi olyan, ami hagyományos üzemanyag-tanknak akarna tűnni? Hogy amikor rajta ülünk, látjuk magunk előtt a dupla acél bölcsőváz felső részét és a villanyakat? Na és? Ez egy elektromos motor, amely annak is akar tűnni. Minden részlete a puszta funkcionalitásról és a minél jobb használhatóságról szól. Úgyhogy ismerjük meg közelebbről!

21. századi technika

A Nuuk Tracker egyik sajátossága – különlegesnek azért nem nevezhetjük -, hogy az elektromos motort a vezető ülése alatt, a hátsó lengővilla első forgáspontjának közelében helyezték el. Innen egy bal oldalon levő bordásszíjas primer és egy jobb oldalon található láncos szekunder hajtáson át jut el ereje a hátsó kerékre. Az elektromotor hatalmas használható fordulatszám-tartománya miatt váltóra nincs szükség. A hátsó lánckerék mérete sokkolóan gigantikus – de így tudták elérni az 1:10,5 teljes áttételt, amire szükség is van a vezethetőség miatt.

A Bosch által szállított léghűtéses villanymotor ebben a kivitelben ugyanis 10,5 kW csúcsteljesítményhez (így A1 jogsival még vezethető a Nuuk) harmatosan gyengécske 245 Nm forgatónyomatékot dob ki magából. Utóbbit nagyjából a teljes fordulatszám-tartományában. Amennyiben ehhez hozzávesszük a jármű menetkészen 140 kilós tömegét (bár itt megegyezik a száraz tömeggel), akkor talán kezded kapiskálni, miről beszélek… (Az általunk két éve kipróbált, de 2016-os gyártású Zero DSR százzal kevesebb newtonmétert adott le és ötven kilóval többet nyomott.)

A hajtásról két akkumulátor gondoskodik, amelyek érdekesen kialakított, zárható és kibillenthető “fiókokban” kaptak helyet. Mivel a Nuuk csak olyan dolgot tartalmaz, amire valóban szükség van, az akksik a lábunk között, a vázban találhatóak – így jó mélyre viszik a súlypontot. Egyenként 50 Ah-t tudnak, együttesen pedig elfogadhatónak nevezhető hatótávot biztosítanak a Trackernek. Hogy mennyit, arra később részletesen visszatérünk, mert összetett téma. 🙂 Érdekesség, hogy bár a töltéshez nem kell kivenni őket, hiszen a Rieju elektromos motorkerékpárja beépített töltővel rendelkezik, mégis könnyedén mobilizálhatóak. Amennyiben nincs konnektor a parkolóhelyünkön, simán bevihetjük őket az étterembe is etetni, ameddig hasonlóan járunk el saját magunkkal.

Tényleg minőségi

Indulás előtt még villámgyorsan fussunk végig a futómű elemein. Elöl a két optikailag is nagyon ütős aranyszínű fordított teleszkóp bár nem állítható, de 41 milliméteres belsőcső-átmérőjével mégis igen masszív darab. A rugóút ugyan nem a legvastagabb a maga 90 milliméterével, de burkolt utakra elvben lehet elég is. Hátul a központi rugóstag elhelyezése problémás lett volna, így kitették a bal oldalra. Itt előfeszítést tudunk állítani, a rugóút pedig megegyezik az elsővel.

A fékek terén van is megalkuvás, meg nincs is. Egyrészt remek méretű tárcsáink vannak: elöl csak egy darab ugyan, de az 280 milliméter átmérőjű, hátul pedig 220-as. Hatásukat megfejeli a gázkar előretekerése és az üzemi fékek meghúzása esetén egyaránt működésbe lépő “regeneráló lassítás”, amely a hajtómotort generátor módba kapcsolva 7 kW teljesítménnyel képes lassítani a Nuuk-ot. Eddig minden nagyon szép, azonban sajnos nem találunk blokkolásgátlót – amely a motor menetteljesítményei miatt azért nem lenne teljesen indokolatlan. Ugyan a jogszabályok nem követelik meg, de szerintem nem ártana.

Nyeregbe!

A vezető ülése klasszikus kerékpárnyereg-fazonra hasonlít és nagyon kényelmes. Külön giga-pirospont az állítható lábtartó-konzolért – én már az első állásban kaptam meg a Tracker-t és eszembe nem jutott kipróbálni a másikat. Az nyilván sportosabb, de számomra így az üléspozíció annyira fejedelmi volt, hogy arra szavak nincsenek! A kormány magassága is tökéletes. A Nuuk ötvözi a túraendurok és a cruiserek előnyeit. Az utasnak sincs oka a panaszra: kényelmes az ülése, nem rossz a térdszöge és rendben van a kapaszkodója is. Tehát a holmi abszolút alkalmas a két személyes használatra.

Viszont ha egyedül vagyunk, a hátsó nyereg egy bajonett-zár oldásával felhajtható és ott is rögzíthető – így még háttámlánk is lesz! Mivel én a kabátom hátuljában hordom az esőruhát, nem volt tökéletes ez a pozíció, de aki normális cuccban motorozik, annak csak ajánlani tudom! Egyetlen dolog van, amibe kissé érdemes belekötni: mivel a megszokott tank fazonját imitáció szinten is elhagyták, így nincs is mit szorítanunk térddel. Magyarul saját testünk tehetetlenségét jóval nehezebb megtartani – ez haladáskor kevésbé zavart, de fékezéskor igen. Főleg úgy, hogy nincs ABS sem, nem a legnagyobb ötlet támaszkodni a kormányon egy vészfékezéskor.

A második oldalon jönnek a menettapasztalatok – meg fényt derítünk arra is, hogy kell használni egy elektromos motort. Lapozz!