A már egyedüliként versenyző magyar motoros, Kárpáti Peti számára az embert próbáló hetedik nap után már „csak” egy rövidkének számító, 180 kilométeres speciál szakasz volt hátra a célvonalig. Akkor azt érezte, hogy nagyon várja már a végét. Az utolsó táborhely ugyanis több mint ezerháromszáz méter magasan volt, és éjszaka borzasztóan lehűlt a levegő. Éjjel háromkor arra ébredt a sátrában, hogy nem mozognak az ujjai. Úgyhogy kivergődött a folyamatosan elérhető orvosi szolgálathoz – de semmilyen rendellenességet nem találtak. A hét napja tartó folyamatos durva rázkódás és a hideg együttes hatása volt.

Az utolsó napra maradt, a Morocco Desert Challenge teljes hosszához képest rövid 180 kilométer nem vezetett különösebben nehéz terepen – a navigáció azonban trükkös volt. Az pedig előzetes aggodalmai ellenére Péternek semmilyen nehézséget nem okozott. Így felszabadultan és nagyon jókedvűen motorozva a nyolcadik napot a 33. pozícióban zárta – ami több mint szép eredmény! Tapasztalatot szerezni ment csupán, de a végére minden kilométert élvezve futott célba. Összetettben a 41. helyet szerezte meg az összesen célba futott ötven motoros között – ezzel az eredménnyel pedig egyáltalán nem volt boldogtalan. Hiszen mint mondta, a fő cél maga a cél volt – azt pedig megcsinálta! (A részletes eredményeket itt tudjátok megnézni.)

A legnagyobb amatőr tereprali

Gert Duson 2008-ban álmodta meg a családias hangulatú amatőr tereprali verseny ősét. Először Líbiában, majd Tunéziában, 2013-tól pedig a biztonságos és politikailag stabil Marokkóban rendezik a viadalt. Elsősorban amatőr versenyzőket várnak – a népszerűség azonban évről évre nagyobb. A tengerparttól tengerpartig tartó és összekötő szakaszok nélküli tereprali fejlődési üteme elképesztő: a jubileumi 10. viadalon tavaly 700, idén azonban már több mint ezer fő alkotta a mezőnyt. Persze szerelőkkel együtt! A szervezéshez és lebonyolításhoz is 170 ember kell.

Kárpáti Peti elmondása szerint a Morocco Desert Challenge valóban családias rendezvény maradt – bár ekkora tömeg mellett ez már szinte elképzelhetetlen. Egy jó példa erre, hogy a szervezők saját családtagjai készítik napközben a sivatagban a szendvicset, hogy minden versenyzőnek legyen mit enni napközben. A vacsorák fogásait különösen dicséri mindenki – és a hangulat valóban remek volt. Minden este eligazítást tartanak, amelyen mindig felhívják a versenyzők figyelmét az egymásra figyelésre. Akadt példa arra is, hogy egy versenyautóból jéggé fagyasztott vizes palackokat adtak ki a motorosoknak – így órákkal később is még hideg vizet kortyolhattak!

[do_widget id=text-10]

Boldogan és fáradtan

Nos, ezt a versenyt teljesítette a fentebb említett eredménnyel Kárpáti Peti. A célba futás után azonban nem lehetett azonnal leengedni. Le kellett adni a GPS berendezéseket, amelyek a szervezők tulajdonaként csak a verseny idejére voltak a motoron. Azután el kellett motorozni – de már aszfalton – a végállomásként szolgáló tengerparti szállodába, ahol nyolc nap után végre ágyban alhattak a versenyzők. (A táborhelyeken mindenkinek a saját sátrát kell esténként felállítania, majd reggel visszaadni a szervizcsapatnak, akik elviszik a következő állomásra.)

Kora este tudtam Petivel beszélni, aki annyira fel volt dobva, hogy azt mondta: most nagyon fáradt, de akár holnap elkezdené elölről – akkora élményt adott neki a Morocco Desert Challenge és az igazi afrikai sivatag. Aztán ma reggel már azt írta, hogy a végén a tervezett nagy esti bulizás is elmaradt, mert egyrészt az idő is rossz volt a tengerbe ugráláshoz, másrészt olyan mértékben győzött a kimerültség, hogy a mezőny java része simán elaludt. Mindenesetre Péter távolabbi céljai között szerepel a Dakarra való eljutás – és természetesen annak teljesítése is. Régen futott célba Magyarországról regisztrált motor a világ legnagyobb tereprali versenyén – így drukkoljunk, hogy sikerüljön az álom!