DCT a gyakorlatban: Honda NC750X 2018

Ahogy az már az első pillanattól megvolt az NC széria életében, az automata mellé kapunk egy remekül és pontosan használható manuális üzemmódot is. A fokozatokat a bal hüvelykujjunkkal le, mutatóujjunkkal pedig fel tudjuk kapcsolgatni. Ez igencsak jól jön a kanyargós szakaszokon, amikor véletlenül sem szeretnénk, hogy a kanyar kellős közepén teljesen kiszámíthatatlan helyen és időben felváltson az automata. Ugyanis az előző bekezdésben taglalt dőlésérzékelő csak hosszirányban teszi a dolgát, de pont nem érdekli, hogy éppen egy szűk manővert próbálunk kivitelezni (például megfordulás). Ez baromi idegesítő tud lenni. Főleg körforgalomban, de egy egyszerűbb tempós ívnél is kicsúszik egy meglepett szitokszó az ember száján, amikor nem számít rá.

Manuális automata

A manuális belenyúlás lehetősége folyamatosan megvan automata üzemmódban is. A motorfékhez szükséges visszagangolás csak egy pöccintés a bal hüvelykujjunkkal. Azért még itt fejlődhet a rendszer. Ha az alacsonyabb fokozatban érezhető motorfék nem társul gázelzárással, akkor a DCT két másodperc mérlegelés után simán felülbírálja a motorost és ha ideális a fordulat, akkor felvált.

Így működik  gyakorlatban: az NC750X idei újításai mellett megmutatjuk a DCT összes üzemmódját is

És ez bizony tud nagyon kellemetlen lenni. Például ha kanyarhoz közeledve szeretnénk pici motorfékkel, de egyenletes gázzal berepülni az íven, akkor lehet hogy pontosan a kanyar bejáratánál vált fel stabil gáz mellett, aminek köszönhetően már az apex előtt gyorsulni fogunk. A másik ilyen, amikor utolérünk egy autót és a megfelelő előzési pillanatra várva csak egyetlen fokozattal visszaküldjük, hogy jobban reagáljon az előzés pillanatában. Igen, jól sejti mindenki. 2-3 másodperc stabil gáz után, ha olyan a programfokozat, visszaállítja az eredeti állapotot.

A hüvelykujjunkkal le, a mutatóval felválthatunk. Automata üzemmódban is

És a DCT még akkor is élhet a vétójogával, amikor mi magunk szeretnénk felváltani. Például D állásban már 60-nál magától váltja a 6-ost, de 2-es sportfokozatban 70-nél hiába tikkel a bal mutatóujjunk, maximum az 5-ös fokozatig jutunk, a hatost meg sem próbálja.

Négy programból kettő jó

A „D” programot egyszerűen nem bírtam elhelyezni fejben, hogy hol célszerű használni. Városba semmiképpen, az ott jellemző 30-60 közötti sebességtartományban a váltó folyamatosan dolgozik, mint a trolibuszon a relé. Lassú csorgáshoz sem jó. Én például nem tudtam egyenletes 40-nel haladni vele, ahol ő már ránk erőszakolja a 4-est. 60 felett meg úgyis mindegy, mert ott csak végfokozatban hajlandó haladni.

Csak a kipörgésgátló ikonja új, a színes egérmozi maradt

Az „S1” menetprogram ezzel szemben egészen használható, én azt tenném meg D-nek. A 2’000-es fordulatszám helyett feljebb, picivel 3’000 alatt érzi a felváltás szükségét. Négyest 60 körül kapunk, hatosba csak 100 km/h körül teszi be. Ezt leginkább közúti túrázáshoz jó, hiszen óra szerint 90-nel haladva tarja magát, nem úgy mint…

Felesleges sportosság

…az „S2„, ami 93 alatt visszavált ötösbe, és a már említett vétójog miatt hiába pöccintjük be manuálisan hatosba, 3-4 másodperc múlva önként és dalolva megint visszavált. Hogy azt ő jobban tudja. Ha száznál lassabban nem túrázunk, akkor jó lehet ez a fokozat is, de én inkább városban (!) éreztem az előnyét. A szélesebb fokozatonkénti fordulatszám-tartomány miatt könnyebb vele az egyenletes haladás (a traffipax előtt is), jobban reagál a gázra hirtelen irányváltásoknál, egyszerűen jobb.

Innen jobban látható a felváltásért felelős kapcsoló

Az „S3”, vagyis a valóban sportosnak tekinthető program pedig egyszerű matematikai folytatása az előzőnek. Azon kívül, hogy autópályatempóig nem akar végfokozatba kerülni, igazából nem ad semmi pluszt, valójában nem lehet dinamikusabban közlekedni vele, csak a motor forog egy mindenki számára kellemetlen fordulatszámon. Se városban, se főúton nem igazán élveztem, aki pedig versenypályára tippelne, mint értelmes felhasználási terület… nos, az sürgősen kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

A kevesebb néha több

A fentiek ellenére a DCT-nek van létjogosultsága, csak még nincsen teljesen kész. A mechanika remek, a váltások gyorsak és finomak. Még az elindulást követő „kuplungcsúsztatás” is teljesen jól működik. Több olyan ismerősöm is van, aki 250-es/400-as robogóról ült át NC-re, nekik tökéletes választás és csak szuperlatívuszokban beszélnek róla. Nekem is lényegesen több időm maradt nézelődni. Gyakorlatilag néhány kanyarban elsziszegett „eztmostmiértkellett?” zsörtölődést leszámítva stresszmentesen suhantam át a tájon.

A motor továbbra is kellemes, igazi igásló

Amennyiben lehetőségem lenne változtatni, akkor én kidobnám a jelenlegi D programot, és alapértelmezettnek az S1-et tenném. E mellé hoznék be egy olyan sportfokozatot, ami valahol az S2-n alapszik, de az utolsó fokozatot csak 85 kilométer/óra alatt cseréli kisebbre. Emellett manuális beavatkozáskor lehetne hosszabb a türelmi idő, amíg a rendszer felülbírálja a motorost. A kipörgésgátló áráért cserébe inkább beépítenék egy oldalirányú dőlésérzékelőt, hogy a kanyarban felváltás zavaró jelensége megszűnjön.

Végső álmom

Tökéletessé pedig akkor válna az egész DCT-rendszer, ha tanuló módba kapcsolva a manuális pöcköket figyelve fel tudná ismerni, hogy a motoros hogyan szeret valójában közlekedni és ahhoz állítaná be a fordulatszámban meghatározott sávokat. N, D, S, User. Ennyi elég is lenne a boldogsághoz. És akkor én is megszeretném, ahogy az egész NC750X-et is.