Inkognitóban tesztmotorozás a BMW-nél

A stílus oltárán

Visszatérve a kiindulási pontra magunkhoz vettünk néhány falatot a kikészített szendvicsekből, ledöntöttünk egy kávét és indulhatott is a következő kör. Én a BMW R NineT Scramblerre, tesóm pedig az Urban G/S-re iratkozott fel, ami otthon a gép előtt nagyon is jó ötletnek tűnt. A helyszínen a motorok mellett állva egy kicsit vakargattuk a fejünket a magunk 185 centiméter körüli magasságával és áldottuk az eszünket, hogy elfelejtettünk a Racerre feliratkozni.

Kínpad persze, de régen csalt motor úgy vigyort a fejemre, mint őstílusossága

A Scrambler ülése abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Ugyanis amikor szembesültem azzal a vékonyka bőrcsíkkal, amin üldögélni kellett volna, akkor nagyon elkezdtem remélni, hogy az ülőgumóim komolyabb zúzódások nélkül megússzák a kalandot. Sikerült. Az egyébként gyönyörű és igényes tangaülőkének végül semmi köze nem volt a gumókhoz. Mindazonáltal ezúton szeretném figyelmeztetni sokat tapasztalt motoros társaimat, hogy ha valaha is kínoztak aranyeres panaszok, akkor minden egyes alkalommal, amikor eszedbe jut, hogy de szép is ez a motor, akkor verd bele jó erősen a fejed az asztalba, hátha kimegy belőle ez a gondolat.

Azonban minden kínpadsága ellenére régen szálltam le ennyire vigyorogva motorról. Hörög, csattog, morog, minden pillanatban olyan, mintha egy lovat törnél be éppen. Elképesztő élmény, de egyértelműen csak azoknak ajánlott, akik tudják értékelni, sőt fontos számukra a motorok emocionális értéke. Aki szerint a motor egy gép, ami szolgáljon az nem fogja élvezni. Aki autentikusnak ható boxer élményre vágyik annak viszont elképesztően jó móka lesz. A tesóm kevésbé volt feldobva az Urban G/S-től, de legalább már tudja, hogy mégsem kell neki ilyen.

Csak a Pure NineT nem képviseltette magát a családból

De azért jó volt

A tesztmotorozás előtt még tartottam attól, hogy fél óra motorpróbálgatással nem igazán lehet megváltani a világot. Azonban egyfelől egy kör több volt, mint 30 perc, másrészt az útvonal nagyon jó helyen volt. Parádfürdő és Egerbakta között a Google Maps szerint 23 kilométer hosszan kanyarog az út, és onnan ugye vissza is kellett menni. Természetesen ez nem elég arra, hogy aprólékosan leteszteljen az ember egy motort, de arra igen, hogy kapjon egy képet arról, hogy milyen is a jószág. Az R1200RT nyergében az elején még megpróbáltam kiigazodni a gomberdőn, de gyorsan átadtam magam inkább a motorozás élményének. Akadt arra is hely, hogy az ember húzzon egy kövéret, jutott lakott területen szötymörgésből is és persze ott voltak a kanyarok, amiből jutott talán minden elképzelhető fajta jobbra és balra is. A tempót pedig tényleg mindenki úgy választhatta meg, hogy az neki kényelmes legyen. Ugyanis minden turnus egy felvezető és egy záró motor között haladt. Az elől haladó motorost ugyan nem illett megelőzni, de fel is kellett volna kötni hozzá a gatyát. Valahogy senkit nem hallottam a lassú tempóra panaszkodni két turnus között. A záróember azonban igazán türelmesen kísérte azokat, akiknek inkább a lassabb haladás volt a kényelmes.

Impozáns gépparkot hozott ki a BMW

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért érztem azt, hogy ez jó program volt. Aztán persze rájöttem, hogy csupán túl egyszerű a megoldás és azért siklottam át felette néhányszor. Így elmondhatom, arra jutottam, hogy azért, mert a motorozásról szólt. Nem akartak ránk tukmálni semmit, nem akarták megvetetni velünk ott helyben a motorokat. Csak megkérdezték egy menet végén, hogy tetszett-e a vas. És ez így volt jó.