Senki földje: Harley-Davidson Street Rod (2017) teszt

Két lábbal a földön

Az előző 750-eshez képest komoly előrelépésnek számít az elöl található dupla tárcsa, amire szükség is van, hogy a műanyagot csak a legszükségesebb mértékben tartalmazó, motorossal együtt három mázsa feletti tömeget megállásra kényszerítsük. A fék érzésre “elvárhatóan jó”-ként osztályozható, se nem harapós, se nem nyúlós, adagolhatóságában és erejében tökéletesen megfelel arra a célra, amit egy ilyen tempósabban krúzolós masina rendeltetésszerű használata igényel. Az alapfelszereltségként jelen lévő ABS néha kicsit korábban kimutatja a foga fehérjét a kelleténél, de ott is csak inkább a hátsó kereken.

A lábtartó hamar leér, de lehet vele élvezetesen döntögetni

Ahol az álcázott nakedség egyértelműen tetten érhető, az a futómű. Az elöl 43 milliméteres becsúszószárú, fordított teleszkópok a hátsó, külső tartályos progresszív gátlókkal együtt a jó minőségű közutakon érzik igazán elemükben magukat. A sziluetthez képest meglehetősen sportosan, utcai körülmények között abszolút élvezetesen teszik a dolgukat. Mint a Harley-k többségénél, itt sem kihívás a lábtartó koptatócsavarjaival felrajzolni az ívet a kanyarban, de amíg az bekövetkezik, a felfüggesztés kiszámíthatóan és kezesen teszi a dolgát. Felnyögni csak akkor fogunk, amikor az első kerék átfut egy keresztbordán, olyankor kelletlenül visszacsap a csuklónkra a csillapítás hiánya.

Mátra-aljai guggolós

Az üléspozíciót a legnehezebb értelmezni. Nem is azzal van baj, hogy a forma miatt milyen alacsonyra adja ki magát, hanem hogy az ülés eleje és a tank találkozása elvágólag esik a blokk hátsó hengerével. Emiatt a nyári melegben — még most télen is, amikor e sorokat írom, élénken él bennem az emlék — kényelmetlen fészkelődés, és háromnegyed óránként megejtett jeges vizes ülőfürdő az eredménye a ágyéktájon felszálló pokoli forróságnak. Amúgy az üléssel nem lenne baj, ennél lényegesen többet ki lehet bírni rajta és a rövidebb lábúaknak is elérhető a kéttalpas támaszkodás a piros lámpánál. Persze szigorúan nagyterpeszben, mert a kipufogó csúnyán belerondít az ergonómiába.

Innen nézve látszik a legsúlyosabb hiba: a hátsó henger megsüti a családi ékszert

A lábtartók elhelyezése megmagyarázható, a méretük viszont nem. Más motorokon az utasnak szoktak ilyen filigrán talp-alátámasztással szolgálni. Az így kiadott térdszög nem nevezhető hegyesnek, a hirtelen szélesedő csepp alakú tankon könnyen megtámaszkodhatunk a belső combunkkal. Az egyenes és széles kormány kinyújtott karokkal érhető csak el, a kanyargós szakaszokon határozottabban előre kell dőlnünk, ha nem csak dekorációként akarunk fityegni a motoron.

Kartávolságra

A már említett egyenes és széles kormány a manőverezést teszi könnyebbé a nagyobb erőkar által, valamint remek párost alkot az első futómű meredek villaszögével és rövid utánfutásával. A kormányvégen elhelyezkedő tükrök kicsit megnehezítik a városi közelharcot a gépkocsisorok között, cserébe nem csak jól néznek ki, hanem jó hátralátást is biztosítanak. A kapcsolóknál támad egy kis hiányérzetünk – minőségi és mennyiségi oldalon egyaránt. A műanyagok láthatóan és tapinthatóan olcsóbbak, nyomát sem leljük a Harley-kat jellemző indexkapcsolóknak, és tüzetes kutatás után sem sikerült a vészvillogó gombját fellelni.

A kilométeróra stílusban és megjelenített infók terén is jó

Amit elveszítünk a tapintásnál, azt a látásunknál visszakapjuk. A kilométeróra harmonikusan simul az összképbe, a villámgyorsan leolvasható, hangsúlyos sebességmérő mellett az LCD felületen az összes megtett kilométer és napi számlálók mellett még pontos időt, és váltófokozat-kijelzéssel kombinált fordulatszámmérőt is kapunk. Ennél több egy ilyen motoron nem is kell, de őszintén szólva kevesebb se. Ennyi pénzért a kulcsnélküli indítás nem fért bele, ellenben a kulcstartó távolodása esetén aktiválódó riasztó igen. Mégiscsak egy olyan márkáról beszélünk, amit sokan szeretnének magukénak tudni, esetenként nem a polgári értékrend által elfogadott módon!

A fényszórót kivéve minden LED-es világítást kapott

Merj nagyot álmodni!

A Harley-Davidson Street Rod 750 nem rossz motor, de minimális odafigyeléssel (kétes minőségű részletmegoldások), vagy több bátorsággal (ha ez lett volna az első naked Harley) lényegesen többet ki lehetett volna hozni belőle. Azt a feelinget, amit a nagytesók nyújtanak, azt sajnos csak annyira adja vissza, mint amennyire az A-Klasse is Mercedes. Aki nagyon nem bír magával, és mindenáron Harley-Davidsont akar, azt nem akarnám lebeszélni róla, de mindenképpen hozzátenném, hogy a baráti meglátásom szerint inkább pár évig még álmodozzon. Aztán vegyen minimum egy ezerkettest.

Tök jó naked lehetne, erre ilyen testbe zárták

A harmadik oldalon találod a pontozásos és szöveges értékelést a motorról. Lapozz!