Egy letűnt kor zsenije: Harley-Davidson Fat Bob 103 (2017) teszt

A giga-széles kormányt megmarkolva pedig létre is jön a teljesen relaxált, tökéletesen egyenes hátat garantáló testhelyzet. Amiben a hosszú távoknak is nekivághatunk. Persze tisztában kell lenni vele, hogy szélvédelmünk az nincs, tehát a nagy sebesség nem lesz a legnagyobb kedvencünk. Szokás függvényében azonban normális országúti tempóig (Amerikában autópályásig is) teljesen jól viselhető.

Iparművészeti remek a ledes hátsó lámpa

A másik pici baki, hogy amikor tényleg komoly gyorsításokba kezdünk, kénytelenek leszünk némileg kapaszkodni a kormányba – egyszerűen nem tudjuk máshogy megtartani magunkat. Amikor eltaláljuk a gázkezelés ritmusát, persze ezen is túllépünk majd – de az első csövön gyorsítás során nehéz elkerülni. Fékezésnél jobb a helyzet, mert nagyon jól meg tudjuk tartani magunkat a lábtartókon és a széles tankon – így a kormányt tehermentesen tudjuk tartani. Pedig a fékek fognak rendesen – de erre még visszatérünk.

Örök nyomaték

Az amerikai vékettesek jellegzetessége ez. Ahogy a folyamatos vibráció is – persze ezeken a Harley-generációkon ez már nem olyan, mint a régebbieken. Viszont a 2018-asokon még ennyi sem lesz, sőt… A 103-as (vagyis 1’690 köbcentiméteres) blokk határozott rázkódással indul be, érezzük jelenlétet menet közben is – azonban már szinte csak jelzés értékkel. A márkarajongók által csak “gud vibrésön”-nek nevezett jelenség tényleg inkább kellemes, mint zavaró. Mi több, akár függőséget is okozhat az arra fogékonyaknak.

A végtelenül kiforrott 103-as blokk nyomatéka mindig elegendő

Aztán amikor megindultunk, a nyomaték folyamatosan a kiváló társunk lesz. A Fat Bob maximuma ezen a téren 130 newtonméter, amely 3’250-es fordulaton ébred. Viszont már szinte alapjárattól folyamatosan van tolóerőnk – akár kényelmesen krúzolnánk, akár sportosabbra vennénk a figurát, a 103 köbiches V2-es örök barátunk lesz. Mindezt ráadásul egy kellemes, a gyakorlatban 5-5,5 literes száz kilométerenkénti fogyasztással teszi. Így a jó fazon mellett 18,9 liter benzint is befogadó tank tartalmával elég messzire is juthatunk.

Alul is minden rendben

Egyfelől a Fat Bob hozza a Harley-Davidson nagy gépeitől megszokott színvonalat. Amiben megvan az ismert kettősség is: statikusan vizsgálva látunk egy puha, lityi-lötyi első teleszkópot meg két kőkeménynek tűnő hátsó rugózó elemet. Aztán menet közben olyan lesz az egész, mintha mindenkinek ezt a futóművet kellene lemásolnia. Hibátlan egyenesfutás – ezzel a tengelytávval ez nem csoda -, viszont meglepően könnyen lehet bedönteni a gépet. A széles gumik miatt nem ezt várnánk, de egyáltalán nem kell imádkozni, hogy rábillenjen az ívre.

Elöl két komoly féktárcsa van négy-négy dugattyúval. Hozzá a 130-as gumi és az ABS – tökéletes az eredmény

Az úthibákat érthetetlen módon vasalja ki, szinte soha nem válik kellemetlenné. Sőt, amikor kanyarban kap kátyút, akkor is rezzenéstelenül tartja tovább az ívet. Az egyetlen hátrány tehát tényleg a korlátozott bedönthetőség: ezzel a motorral szép, átgondolt íveket kell választani és azokat az előre eltervezett módon végig is vinni. Amikor tempósan kanyargunk, nagy korrekciónak nem marad hely a szerpentinen – magyarul kevesebb a tartalék, mint sok más sportosabb túramotornál. A maga stílusában viszont hihetetlenül élvezetes menni vele!

Nem csak az egyeneseket imádja, hanem a kanyarokat is!

Az elöl 130-as, hátul 180-as gumik elég jó tartalékkal rendelkeznek ledöntött állapotban. Mivel pedig a Harley-k gyári abroncsai általában igen jól tapadnak, nagy meglepetés itt sem ér majd. Ahogy megálláskor sem: az első két féktárcsát négy-négy dugattyú szorítja, a hátsó szimplát kettő. Amennyiben helyes technikával kezeljük az ABS miatt biztonságos rendszert, nagyon határozott féktávokat vehetünk akár akkor, ha kanyar előtt siettünk, akár akkor, ha vészhelyzet adódik.

Örök darab marad

A Fat Bob 103 köbinches, 2017-ig gyártott változata tehát kifutott modell, már csak használtan érhető el. Így az ára is évjárat és állapot függvényében változik – de az biztos, hogy nem lesz filléres tétel egy arra érdemes példány beszerzése. Viszont ha egyszer megvan, egyrészt nagyon hosszú ideig fog örömet okozni tulajdonosának, másrészt pedig a forma is annyira sajátos, hogy nem fogunk ráunni. Már csak az a nagy kérdés, hogy kinek is való?

A gyár felkészült azon Fat Bob tulajdonosokra is, akik nem csak hátizsákkal motoroznának

Szeretni kell ezt a klasszikus amerikai stílusú megjelenést, a léghűtéses V2-esek nyújtotta életérzést, az előre nyújtott lábú testhelyzetet, a széles kormányt. Nem az igazi két személyes motor, ahogy a csomagszállítás megoldása is legjobban a gyári oldaltáskákkal lehetséges. Létezik hozzá minden, amitől sokkal túrásabb lesz, bár én például szélvédőt nem tennék rá. Egyedül a két stílusos bőrtáskával viszont simán nekimennék vele sok, szebbnél-szebb túrának.

Balról némileg jobban érvényesülnek a fekete hűtőbordák

A következő oldalon a pontozás és a szöveges, kategóriánkénti értékelés következik. Lapozz!