Ötödik: 2 wheel drive motorok

Az 1980-as években elsősorban a Yamahát foglalkoztatta az összkerék-meghajtás alkalmazása motorkerékpárok esetében. Egy modell esetében még a sorozatgyártást is elérte a japán gyár, a WR450F 2-Trac korlátozott ideig szerepelt a hangvillások kínálatában. Azóta a Christini amerikai cég foglalkozik ilyen átalakító készletek forgalmazásával, első sorban terepmotorosok számára. Az elektromos hajtás elterjedésével elképzelhető, hogy még viszont látjuk ezt a technikai megoldást a jövőben, de addig is marad a jó öreg hátsókerék meghajtás.

A Yamaha a Dakaron is versenyeztette 2WD motorját – azóta feladták az irányt

Negyedik: közvetlen befecskendezésű kétütemű motorok

A kétütemű motorokat nem kell senkinek bemutatni, kék füstjéről és jellegzetes hangjáról bárki felismeri. Ez a technika sokáig dominált a motorkerékpárok világában, a könnyű és egyszerű erőforrásokból óriási erőt lehetett kicsikarni. A szigorodó emissziós követelmények miatt viszont befellegzett ennek a megoldásnak. Orvoslására a közvetlen befecskendezést állították csatasorba a mérnökök, viszont addigra már késő volt. Sosem terjedt el ez a megoldás a kétütemű motorok esetében. Egyik legismertebb modell a Bimota V-Due volt.

Későn jött az újítás, addigra már a négyütemű motorok felé indult a fejlődés

Harmadik: visszapillantó tükör helyett kamera

A Norton próbálkozott vele, Nemesis fantázianevű koncepció motorja meg is kapta a kamerát, viszont soha nem terjedt tovább. A kudarcnak két főbb oka volt: a költségek és a jogi szabályozás. Sok országban a törvény úgy rendelkezik, hogy fizikai tükörrel kell rendelkeznie a járműnek, amit egy kamera nem helyettesíthet. A másik ok pedig, hogy egy aprócska üvegecske költsége töredéke egy bonyolult kamera és kijelző rendszer kiépítésének. Ezen felül sokkal jobban függ az időjárási körülményektől, sötét és világos átmenetre, például ha egy alagúton haladunk át. Nem csoda, hogy csak egy ötlet maradt.

A túlbonyolítás mintaképe

Második: aktív futómű

A kínálat csúcsán jelenleg az elektromosan állítható futóművek szerepelnek, amelyek csupán adaptívnak nevezhetőek, mivel hagyományos társaihoz hasonlóan ugyanazon elemekből épül fel a rendszer. Itt a csillapítás mértékének elektronikus állíthatóságáról beszélhetünk, amit az elektronika képes a vezetési körülményekhez igazítani motorozás közben. Az 1990-es évek elején a mérnökök megálmodták az aktív futóművet, ami hidraulikus elven működött volna. Ez elhozta volna az utcai motorok számára a versenyszintű úttartást – egy Rolls Royce autó komfortjával ötvözve. Soha nem valósult meg, mivel óriási mértékben emelkedett volna a motorkerékpárok árazása.

Valószínűleg csak horror áron működhetett volna a dolog

Első: hidraulikus meghajtás

A Honda rengeteg pénzt ölt bele a fejlesztésbe, majd piacra dobták a technikát egy bányarém motor köntösében. Ez borítékolta a modell és a technika egyidejű bukását. Maga a fejlesztés egész okos volt: egy változó geometriájú hidraulikus pumpa alakította át a blokk forgását mozgási energiává. Az ehhez párosuló CVT váltó is komfortossá tette a motorozást, viszont ár-érték arányban nem tudta felvenni a versenyt hagyományos társaival.

Ár-érték arányban sajnos nem vált be a hidraulikus meghajtás

Nektek milyen emlékeitek vannak ezekről a fejlesztésekről? Mivel egészítenétek ki a listánkat?