Bizonyára már mindenki találkozott érdekes és ritka megoldással büszkélkedő motorkerékpárral élete során. Mai szemmel ezek a fejlesztések már mosolyt csalnak az arcunkra, de azt akkoriban nagyon is komolyan gondolták a fejlesztők. Hittek benne, hogy a kidolgozott innováció segítségével a motorkerékpár gyártás úttörőjévé fognak válni. Tévedtek. Összegyűjtöttünk néhányat a legérdekesebb megoldások közül.
Erről manapság mindenkinek a Bimota Tesi különleges megoldása jut eszünkbe, amivel korábban a Yamaha is kísérletezett. A fejlesztés lényege, hogy szeparálják a fékezés során fellépő erőket a futóműtől, ezzel teoretikusan jobb futómű beállítások érhetőek el. A Yamaha a 2017-es EICMA motorkiállításon ismét bemutatott egy modellt, amit ez a fejlesztés inspirált. Mindenesetre nem ebbe az irányba ment a motorok első futóművének gyártása, úgyhogy kíváncsian várjuk a különleges NIKEN modell sikerességét.
Főként a Ducati ugrik be mindenkinek, ha egykaros futóműről beszélünk. Ebben az esetben annyi a különbség, hogy itt előre terveztek a mérnökök hasonló megoldást. A képen szereplő Suzuki Crosscage tanulmány motor kapott hasonló, nem túl bizalomgerjesztő megoldást 1997-ben. Mondanom sem kell, hogy nem lett egy elterjedt típus a saját idejében sem. Kételkedem, hogy a mai modern motorkerékpárok erejét képes lenne egy villaszár biztonságosan kontrollálni.
Listánkon félve szerepel ez a pont, mivel a Kawasaki már piacra dobta saját, kompresszoros motorját, amiből már túra változat is lesz. A turbófeltöltés az 1980-as években volt porondon Japánban, amikor a mérnökök ebben látták a jövőt. Megjelent a Kawasaki GPZ750 és a Yamaha XJ650 turbós változata is. A turbó a downsizing korában az autók esetében egy remekül működő dolog, de a motoroknál már kérdéses. Többletsúly, bonyolult technikai megoldások, mint például az intercooler elhelyezése, turbólyuk mind olyan kérdéseket vet fel, amik miatt eddig nem került szóba komolyan az alkalmazása.
A Buell motorok által alkalmazott féktárcsa különlegessége, hogy a felni peremére rögzítették – így növelve az átmérőt és ezzel együtt a fékerőt. A Buell motorokat leszámítva sosem volt elterjed megoldás, mivel ami előnye, az egyben hátránya is. A nagyobb féktárcsa növeli a rugózatlan tömeget, extra terhet róva a futóműre, illetve pénztárcánkra.
A “Wankel-láz” az autóipar után bejárta a motorgyártást is, szinte az összes nagyobb márka előállt saját bolygódugattyús erőforrásával. Csupán egy kevésbe ismert cég, a Van Veen jutott el a sorozatgyártásig, de 38 legyártott darab után ők is feladták. A Wankel motorok nem megbízhatóságukról és tartósságukról híresek, ami nem volt másképp a motorkerékpárok esetében sem. Folyamatos meghibásodások és a szigorodó emissziós követelmények miatt felhagytak a mérnökök a próbálkozással.
Kíváncsiak vagytok a lista második felére? Lapozzatok a folytatásért.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »