Amibe mindenki belefuthat: amikor messzi külhonban rongálják meg a motorodat

A felmentő sereg

A haverok ötleteit azért vetettük el, mert senki sem tudott volna azonnal indulni, beszéltem a közös ismerősünkkel a facebookon motormentés ügyében, de ő sem tudott volna egyből jönni – és ha igen, az is közel 3’000 euró lett volna. Szóval így megegyeztünk egy győrújbaráti céggel, akik szerződéses partnerek voltak az EUB-val. Kedden délután érkezett vissza az a kocsijuk, amivel el tudtak indulni értünk. Nekem annyi kérésem volt, hogy ha már kifizetem ezt az összeget, akkor kettő sofőr jöjjön, ne álljanak meg – és vigyenek minket is haza, ne csak a motort.

Ezt is csúnyán helybenhagyták

Becsületükre legyen mondva, szerda délután öt felé ott voltak Cataniában – még zárás előtt, mert különben ki kellett volna mennünk az utcára a motorral és ott várni őket. Feltették a BMW-t az utánfutóra, és azonnal elindultunk visszafelé. Messinában a komp előtt csak úgy próbaképpen megint megpróbáltam beindítani a motort. Ekkor bezzeg beindult. Egyébként ezt megpróbáltam akkor is, amikor a srácok megjöttek és felraktuk a szállítóra a motort – akkor még nem működött. Itt a kompnál persze már minden szempontból mindegy volt, meg ilyen megrongált elektronikával nem is biztos hogy jó lett volna elindulni.

A komp előtt, a tréleren persze beindult

A két sofőr minden elismerést megérdemel: szinte megállás nélkül haladva csütörtökön éjjel 11-kor megálltunk a Wallis Pest előtt. (Apró érdekesség hogy a Kelemen Jani bent volt.)
Hétfőn megtörtént a kárfelmérés, akkor hívott a Jani, hogy a megrongált féktárcsát 50 százalékban kifizeti a biztosító – mondván, hogy nagyjából a fele már el volt kopva. A bal oldali sértetlent persze nem. Itt is kellett hozni egy döntést: lesz egy új tárcsám, meg egy félig kopott, vagy kettő új, de az egyik már saját zsebből. Ez utóbbit választottam.

A lassan őrlő malmok

Aztán teltek a hetek. Én közben írtam egy levelet az Aegonnak (ott volt a Casco), hogy a 420’000.- forintos szállítási számlámat térítsék meg. Szeptember 20-án adtam fel, 26-án vették át. Majd csönd minden fronton. Janit hívogattam minden pénteken, hogy mi van. Azt mondta, a banktól megjött az engedély a kifizetésre (lízinges a motor és cégnéven van), de az Aegontól meg kell várni a jogalap igazolást, anélkül nem kezdheti el a javítást – az alkatrészek megrendelését sem. Vagy én kifizetem a teljes összeget, akkor ők megjavítják, és majd én lerendezem a biztosítóval.

A felmentő sereg – nagyon gyorsan és korrekten vittek haza minket motorral együtt

Hát én kivártam. Október 26-án válaszoltak a szeptember 26-án átvett levelemre, tehát szigorúan kivárták a 30 napot. Közölték velem, hogy a biztosítási szerződés XY pontja alapján a szállítási térítésük felső határa 300’000.- forint – ebből levonják a 10 százalék önrészt, a 270’000.- forint átutalásáról pedig intézkedtek. Viszont a szerviznek is csak ekkor adták ki a jogalap igazolást. Szóval szerintem itt volt egy szándékos, 30 napos időhúzás az Aegon részéről. Amit nem értek, és emiatt írtam korábban, hogy az EUB sokkal korrektebb volt velem. Pedig nekik összesen fizettem 26’000.- forint körüli összeget a biztosításra (utassal, magammal és motorral együtt). Ők pedig kifizették a szállítást Taorminából Cataniába, kifizettek 200 eurót a Cataniai szállásra, illetve 350’000.- forintot a hazaszállításra. Nem nekem kellett kifizetnem a teljes motormentést, hogy majd később megtérítsék a vállalt részt, hanem a srác eleve nekik számlázta ezt.

Mibe került mindez?

Összegyűjtöttem tételesen valamennyi kifizetett összeget. Íme a lista:

• 420’000.- forint a motormentés
• 300 euró autópályadíj az olasz szakaszra
• 88’972.- forint a bal oldali (sértetlen) féktárcsa
• 179’595.- forint a jobb oldali féktárcsa fele, a teljes javítás önrésze és az áfa fele
• 240 euró szállás Cataniában

Mi térült meg?

Ami visszajött a fenti kifizetett összegekből – ez már rövidebb lista:

• 270’000.- forintot megtérített az Aegon
• 200 euró visszakerült a cataniai szállásköltségből

Mennyibe fájt a “kaland”?

Összesen tehát nagyságrendileg 500’000.- forint veszteség ért, amit persze sok minden enyhít. Ugyanis a túrát szervező Tomi jóvoltából két helyről is visszakaptuk a szállásdíjat (összesen 100 eurót), valamint a hazaút Bari-Dubrovnik kompdíját is. Ezeken felül a hazautazás során esedékes tankolás, kaja, útdíjak sem terheltek, valamint van két új első féktárcsám. Összességében tehát úgy számolom, hogy nagyságrendileg 200’000.- forint lett a tényleges veszteségem. No meg derékba tört és némileg idegesen fejeződött be a nyaralásnak szánt motoros túra. De inkább azt gondoljuk végig, mi lett volna, ha a “miért pont most történne bármi” gondolatmenet alapján nem kötöm meg a biztosítást. Na az lett volna igazán csúnya!