Heresokkoló stílusdiktátor: Yamaha SCR950 teszt

Béke és szeretet

A V2-es blokk az égadta világon semmit nem változott. A 942 köbcentis lökettérfogat maradt, persze idén már megfelel az Euro4-es normáknak. Érdekes módon ettől nem lett gyengébb, sőt erősödött: már 54,3 lóerő – ami kőkemény négy százalékos izmosodást jelent. Ráadásul ezt ugyanott adja le. Persze a békés karakterisztika – viszonylag hosszú löket és alacsony sűrítés – miatt úgyis a nyomatékon van a hangsúly, az meg dicséretes: a nagyjából 80 newtonméter már háromezernél kicsúcsosodik.

A 942 köbcentis V2-es erőforrás nagyon jóindulatú, alul is nyomatékos – jó vele motorozni!

Így a 950-est nem kell pörgetni: nagyon szépen megy alulról. A nagy lendtömeg érződik: nem pörög fel túl vehemensen és vissza is csak olyan kis csillapítottan esik a fordulat. De ez mind jó, ha a megfelelő ember kezébe adjuk. Aki kezdő, újrakezdő, eddig gyengébb motorja volt, vagy tapasztalt motoros ugyan de már nem vonzza a száguldozás – nos ők mind meg fogják találni a szeretni valóságot ebben az erőműben. Végtelenül kiszámítható és békés, közútra bőven elegendő a tudása – röviden tehát azt mondhatjuk, hogy simán tök jó vele motorozni!

Bal felől érvényesül igazán a blokk

Ahol ugyanaz kicsit kevés

Az eredeti bobber kivitel esetében el voltam ájulva a futóműtől. A 41 milliméteres becsúszószárú sima első telók abban a szegmensben hosszúnak számító rugóútjukkal kiemelkedően jól muzsikáltak – de a hátsó két Öhlins rugózó elem is kiválóan teljesített. Na most a helyzet az, hogy nem csak a kipufogót nem tették arrébb semmivel a Yamaha mérnökei, hanem a futóműhöz sem nyúltak hozzá. Nyilván tudták ők, hogy ugyanaz nem ugyanolyan jó mindenre, de tuti hogy arrafelé is van egy pénzügyi osztály, amelyik hátrakötötte a sarkukat – meg a kezüket is.

A futómű semmit nem módosult a korábbi XV változatokhoz képest

Az SCR950 családtagjaihoz hasonlóan nem egy könnyű cucc: kicsit több mint negyed tonna menetkészen. Jó és közepes minőségű aszfalton pontosan ugyanolyan kiválóan teljesít, mint XV nevű ősei. Csakhogy egy scrambler nevű motortól kicsit többet várunk – és más körülmények között is szeretnénk rendeltetésszerűen használni. Igazán gyatra aszfalton kicsit elfogy a hátsó traktus komfortja, hepehupásabb földútra érve pedig az egész csomag feladja a küzdelmet. Felüt, elpattog, leveri az alját – ami végül széria változatban nem kapott védelmet -, egyszóval ilyen helyen csak óvatosan gurulni szabad vele, keményen veretni nem.

Hátul is ugyanazt a kétoldali Öhlins egységet találjuk – a scrambler stílushoz nem illik tökéletesen

Mindent a szemnek? Szó sincs róla!

Az SCR950 fő erőssége vitán felül a külseje. Gyönyörű vas, egy-két eltévesztett apróságot leszámítva minden porcikája rendben van. A tesztmotor a kevésbé mutatós Yamaha Black fantázianevű egyszerű feketében pompázott – a másik elérhető fényezés, a Racing Red szerintem élőben sokkal befosatósabban mutathat. De összképét tekintve nagyon szép az egész scrambler, minden alkalommal elégedett lesz a tulajdonosa, amikor közeledik hozzá és megpillantja.

A széles, egyenes kormány könnyű irányíthatóságot biztosít

Az egész motor használati értéke a kategóriában elvárt alapszintet nézve azt lehet mondani, hogy rendben van. Igazán trágya utakra és rendes földutakra visszafogottan alkalmas, de a mindennapi életben egy nagyon stílusos rohangászó motor. Várható tulajdonosainak java része úgysem a távoli sártengerek feltérképezésére fogja használni, a többit meg tudja. Egy-két korábban eléggé kivesézett területen kell némi kompromisszumot kötni – de ez szerintem nem megoldhatatlan feladat.

Szép az a kerék, a kissé pogácsás gumival meg főleg jól mutat

Főleg ha megnézzük az SCR950 árát, amely 3,2 millió forintra jön ki a hazai sarctengerben. Közvetlen riválisai a Ducati Scrambler, amely némileg gyengébb, cserébe sokkal könnyebb – ennek alapváltozata ugyan hasonló árban van, de kicsit is stílusosabb kivitelei mind drágábbak 10-15 százalékkal. Aztán ott van a kategóriában nagyon régen jelen levő Triumph Street Scrambler, amely megint jóval többet kóstál. A BMW R nineT Scrambler pedig már egy jó millával feljebbről indul a mi hősünknél – persze mind teljesítményében, mind presztízsében ki is emelkedik a komplett mezőnyből.

Minden “kötelező” stílusjegy megvan

Egyszóval aki jól megismeri, mit vesz meg az SCR950 személyében, az mind beszerzését, mind használatát, mind pedig várható fenntartási költségeit tekintve meg fogja találni számításait. És ami a legfontosabb: lesz egy igazán stílusos, kellemesen motorozható masinája. És masszőrhöz sem kell többet járni a tojglikkal!

A következő oldalon a pontozást és a kategóriánkénti értékelést találod. Lapozz!