Heresokkoló stílusdiktátor: Yamaha SCR950 teszt

A Yamaha világbajnok-közeli szinten űzi a meglevő alapokra minél több stílus felépítésének művészetét. Csúnyábban mondhatjuk ezt úgy is, hogy igyekeznek a lehető legtöbb bőrt lehúzni mindenről – bár végső soron nincs ezzel a világon semmi baj. Minden okos gyár ezt csinálja. Így aztán a három éve bemutatkozott és remekül sikerült XV950-es bobber alapjaira bemutattak egy sportosabbnak nevezhető Racer változatot is tavaly.  Most pedig megérkezett az általam kimagaslóan a leginkább ígéretesnek tartott és legjobban várt variáns, a scrambler – logikusan már az SCR950 névre keresztelve.

Elöl 19-es, hátul 17-es kerekek biztosítják a scramblerességet

Persze nem minden előzmény nélkül robbant az arcunkba a múltidéző “terepmotor”. A Faster Sons programban neves motorépítőket “kérdeztek meg”: mit hoznának ki az XV alapjaiból. Ezen munkákból ihletet merítve született meg a tényleg ígéretes scrambler kivitel, amely manapság annyira felkapott – és a vásárlók által is keresett – kategóriája miatt komoly sikerre számíthatott. Hiszen a scramblerek a múltat idézik, mégpedig annak leginkább univerzális motorjait – bár abban az időben a legtöbb motor sokoldalú volt, mivel inkább használati eszköznek készültek, mintsem státusszimbólumnak.

Nem a kanyarvadászat világbajnoka, de közútra egy kellemes és békés partner – amelyik nagyon szép is!

Mindent a stílusért!

Az SCR950 műszaki paramétereiben gyakorlatilag nem találunk eltérést a bázisként szolgáló alapmodellhez – vagyis az XV950-hez – képest. Az erőforrás, a futómű adatai mind megegyeznek. A kerékméretekben van némi difi, illetve az üléspozíció változott. No meg a megjelenés, hiszen ez a scrambler fő ismérve és erőssége – legalábbis a Yamaha ezen modellvonalában. Ennek érdekében fűzöttek a kerekek, széles a kormány és igazi felegyenesedett az üléspozíció.

A csepp alakú tank kiválóan illik a motorhoz

A kerek fényszóró, a szélvédelem hiánya, a V2-es blokk megmaradtak, ahogy sajnos a hatvanas évek stílusához továbbra sem illő, számomra hányingert keltően visszataszító műszeregység is. Elnézést a csúnya megfogalmazásért, de ezeknek a szép motoroknak ezzel a részével egészen egyszerűen képtelen vagyok megbarátkozni! A ledes hátsó lámpa sem illik az összképbe – na de azt nem látod menet közben! A digitális izét viszont folyton! Az egyetlen szerencse, hogy amikor leszállsz a nyeregből és egészében ránézel az SCR950-re, az összkép kiválóan eltalált mivolta mindig feledtetni fogja ezt a két félresikerült részletet.

A betűjelzés a SCRamblerre utal

Na de milyen mint motor?

Egy motorkerékpár azonban soha nem szimpla dísztárgy – így nagyon fontos, hogy milyen vele menni. Az XV950 a bobberek mezőnyében meglepően jól sikerült cucc volt. A Racer kicsit vitathatóbb lett csutkakormányával, de még mindig egészen élvezetes volt menni vele. Na de milyen a scrambler, amelyiknek legkomfortosabb kell hogy legyen a vezetői pozíciója és a futóműve is. Kezdjük az értékelést a videóval, aztán jön a tételes bemutató írásban is!

Videónkban mindent megtudsz az SCR950-ről, amelyet aszfalton és földúton-mezőn is kipróbáltunk

A nyeregbe pattanva elsőre minden szép és jó, hiszen a vezetői helyzet valóban komfortos. Az ülés a családon belül itt a legmagasabb, a lábtartók hátrébb vannak mint az alap XV-nél, de talán egy árnyalattal előrébb a Raceréhez képest. Így itt is pont a kipufogó mellé esik a jobb oldali, így olyan széles lábtartó konzolt kellett csinálni neki, hogy kikerülje a csövet. Sokkal bölcsebb lett volna feljebb húzni a kidörrentő hátrafelé menő ágát – a stílushoz is ezerszer jobban illeszkedne, no meg a vezetőnek is nagyot segítettek volna vele!

Kimehetünk vele könnyű terepre, de a tömeg és a futómű együttese nem igazán erre teszi alkalmassá a motort

Így ugyanis minden megálláskor beleakadsz a nadrágszáraiddal a baromi széles lábtartókba. Amik szintén csak a pozíciójuk miatt érnek le viszonylag hamar. A megváltozott hátsó kerékméret miatt ugyanis kicsit nagyobb a szabadmagasság – kell is az terepre! -, így ha beljebb lennének a taposók, jobban dönthetnénk aszfalton a scramblert. A másik probléma, hogy megint csak a lábtartók pozíciója okán nem igazán tudjuk megfogni térddel-combbal a tankot. Jobb oldalon némi kompromisszummal a légszűrő-házat szorítva még menne a dolog, de bal felől csak a V2-es hátsó hengere adhat “fogódzó pontot”. Az meg sajnos meleg…

Lö vibrátor

Aztán jön a legviccesebb rész. Ahogy felegyenesedett a felsőtest, a széles lábtartó-pozíció miatt valahogy a férfiember – nem tudom szebben megfogalmazni, bocsássátok meg – a heréin ül. A lányok nem azon, de hasonlóan érzékeny részecskéjükre kerül az ő súlyuk is. Többen kipróbáltuk a motort, mert elsőre kissé ijesztő volt a kezdő tízen-pár kilométer után zsibongó zacskópár érzése. Mindenki ugyanígy járt. Gondoltam rá, hogy lányoknak még bejövős is lehet ettől az SCR950 – és neve elhallgatását kérő tesztpilóta-hölgyünk valóban meg is erősítette: magasabb fordulaton alábbhagyott a vibráció, így addig nem is engedte felpörögni a főtengelyt.

A Faster Sons kormánytáska ugyan leng egy kicsit menet közben, de praktikus és nagyon passzol a stílushoz

Mivel én mentem legtöbbet a géppel, rá kellett jöjjek, hogy a második nap vége felé ezt is megszokja az ember. Akkor már nem zavart a jelenség – éreztem, de nem zavart. Aztán hogy hosszú távon milyen hatásai lennének – folyton kanos lennék tőle, vagy éppen soha többet – arra nem tudok válaszolni. Vagy nem is akarok…

A következő oldalon jön a motor és a futómű – és az is kiderül, mit tud terepen a SCRambler. Lapozz!