Gondolatok és megfigyelések a motoros testvériségről

De említsünk egy másik példát is. Az a társunk, aki megnyerte a Pető Intézet jótékonysági aukcióját és hihetetlen segítséget nyújtott ezzel egy nemes és tényleg tisztán karitatív mozgalomnak, éppen nem rendelkezik motorral. Akkor ő nem motoros? Azt kell mondanom, hogy igazabb motoros sokunknál! Ezen az említett aukción a valóban nemes célt a támogatói jegyek megvásárlásával alig néhányan segítették kis összegekkel – pedig meg voltam róla győződve, hogy egy ilyen nemes dologra néhány forintot nagyon sokan fognak áldozni. Tévedtem. Pedig biztosan sok igazi motoros olvasta a lehetőséget.

A képen három igazi motorost látunk, pedig nem is mindegyikük motorozik rendszeresen

Ki hát az igazi motoros? Akinek nincs A kategóriás jogsija, de motorozik, az nem az? Akinek nincs motorja, az nem az? Akinek ötvenese van, az nem az? Aki robogózik, az nem az? Aki mondjuk a szabályokat betartva motorozik és sose ment gyorsan, az nem az? Aki nem jár motoros találkozókra, az nem az? Te meg tudod mondani, ki a MOTOROS? Én nem vagyok az, mert felteszem ezeket a kérdéseket? (Fogok ilyen véleménnyel szembesülni, ebben már most biztos vagyok.)

A valóság

Bármekkora berzenkedést fog kiváltani, le kell írni az igazságot a témával kapcsolatban. Ki a motoros? Mindenki, aki már közlekedett két kerekű, belső égésű motorral hajtott járművel, és motorosnak érzi magát, az motoros. Ennek a világon semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen ember. Mert mi – bár ugyanaz a csodás hobbink vagy közlekedési eszközünk van -, egy ugyanolyan társadalmi csoport vagyunk, mint a pipások, a horgászok, a kertészkedést kedvelők – és sorolhatnám. Vannak köztünk jó és rossz emberek egyaránt. Ahhoz mindenképpen sokkal jobban meg kell ismerned a másikat, hogy a testvérednek tekinthesd – ehhez édeskevés az, hogy ő is motorozik.

A felvonuláson a drága túramotor és az ötvenes vas együtt gurul a cruiserrel és a sportmotorral. Ugyanilyen összetartónak kellene lennünk minden pillanatban!

Tudom előre, sok olyan vélemény lesz, hogy mennyire felhígult a motoros társadalom. Mert a sok újgazdag divatmajom, satöbbi. Egy kérdésre válaszoljon minden hosszú évtizedek óta motorozó társunk őszintén (legalább magának). Biztos, hogy a tényleg régi időkben az összes Pannoniát és Csepelt megülő pilóta talpig becsületes és jó ember volt? Sajnos tuti hogy nem. Akkor is voltak köztünk gazfickók – mert a motor akkor is egy közlekedési eszköz volt, ahogy ma is az. A motoros pedig pontosan olyan tagja volt a társadalomnak, mint bárki más.

Igyekezzünk tényleg összetartani!

Mitől lehetünk jobbak? Az elmúlt két hétben a cikk elején említett történésekből okulva az a kép rajzolódott ki bennem, hogy elsősorban emberileg kell változnunk. Nyilván mélységes tiszteletem a kivételnek, de nagyon sokaknak kellene dolgozni ezen – saját magán. Tiszteljük jobban egymást! Tartsunk sokkal jobban össze! Amennyiben el akarunk érni valamit a jövőben a saját érdekeink miatt, erre mindenképpen szükségünk lesz. Nem elsősorban belerúgni kell a másikba, empatikusabbnak kell lennünk. Nem a különbségeket keresni, hanem megpróbálni elsősorban elfogadni a másikat. Ettől testvérek nem leszünk, legalábbis nem minden motorossal. Egy néhánnyal lehet – akiket valóban nagyon mélyen megismerünk. A motorosok széles tömege nem lesz a testvérünk – de elfogadóbbak és összetartóbbak lehetünk. Az biztosan csak előnyünkre fog válni – akár emberként, akár társadalmi csoportként!