Egy igazi sportember bukása: igy adta fel Laller a Dakart

Laller következtetése

“A konklúzió, amit jelenleg képes vagyok levonni, az az, hogy százszor-ezerszer nagyobb megterhelést jelent az egész, mint ahogy elképzeltem. Iszonyatos a mentális kihívás, tulajdonképp ennek lettem én is az áldozata. Utólag már nagyon-nagyon bánom, hogy megnyomtam azt a gombot, és borzasztóan üresnek érzem magam miatta. Lehet, hogy talán mégis tudtam volna folytatni…? Most már nem érdemes ezen rágódni. Jelenleg épp úton vagyunk a csapattal Bolíviába, és rettenetes érzés látnom a még versenyben lévő pilótákat… Hogyan tovább? A napokban eldől, hogy hazautazunk e, vagy elkísérjük a fiúkat a végéig, egyfajta tapasztalatszerzés gyanánt. Ami biztos, ha következőleg belevágok, sokkal keményebb felkészülést, és összeszedettebb előkészületeket igényel majd ez a feladat. Erre nem tudom, mikor kerülhet sor, de nem hiszem, hogy mindez jövőre lesz. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ide még vissza kell térnem!

A harmadik napra felőrlődött a hatalmas testi-lelki-szellemi igénybevételtől

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek a hihetetlen támogatásért, a váciaknak a szurkolásért, és természetesen a szponzoraimnak, akik nélkül az álmomból sosem lett volna valóság!”

Így zajlik az élet a Dakaron Lallernek rövid ideig tartott

Elemezzünk

Nos, ezeket a sorokat olvasva bizony már lehet véleményt alkotni a történtekről. Természetesen világnézet és vérmérséklet szerint akár többfélét is. Mivel bennem is kavarognak az érzelmek, engedjétek meg, hogy kicsit elmerengjek a történteken. Nem is csak a saját értékrendem szerint, hanem a szurkolók szélesebb rétegeit is “magamba képzelve”.

A technikai személyzet kiválóan felkészítette a KTM-et

Egyfelől lehet azt is mondani, hogy Laller cserben hagyott minket, akik annyira hittünk benne. Hiszen nem teljesítette az ígéretét, miszerint az élete árán is eljut valahogy a célig. Nem ment addig, amíg meg nem sérül, hanem pusztán kimerültségből elengedte az álmát. Az így most már nyilvánvaló, hogy nem volt valós fogalma róla, milyen nehézségek várják ott. Mert oké, hogy mindenhol a világ legkeményebb versenyeként emlegetik a Dakar Rally-t, de más ezt a képet a tévében látottak alapján felállítani, és más belekerülni. Annyi tehát sajnos biztos – hiszen saját szavaival is beismerte -, hogy sem navigációs szempontból, sem fizikailag, sem mentálisan nem volt felkészülve a Dakar támasztotta kihívásokra. Rengeteget edzett ő erre – de sokkal többre van szükség. Ebből a szempontból tehát valóban csalódást okozott, mert nem hogy a célig nem jutott el, de mire igazán nehézzé vált a verseny, ő már ki is szállt belőle. Ebből a nézőpontból cserben hagyta mindazokat, akik akár anyagilag, akár erkölcsileg támogatták. Már csak azért is, mert önhibájából nem tette meg az “eladott kilométereket”.

A tipikus itiner, amely annyi mindenkit állít iszonyatos kihívások elé

Embernek maradni

Ugyanakkor én azt hiszem mégis máshonnan közelíteném meg a kérdést. Az ugyanis, hogy ez után a kudarc után elénk áll – és még fog is -, és felvállalja a történteket a saját gyengeségével együtt teljes őszinteséggel, az emberileg a legnagyobb dolgok közé tartozik. Mert tedd a szívedre a kezed: te nem hazudtál volna be legalább egy laza kis ficamot? “Az utolsó esés után kifordult a térdem, majdnem egy óra alatt alig tudtam odakúszni a motorhoz, mert több méterre estem le tőle. Ez alatt senki nem járt arra (ez igaz is). Mivel egyáltalán nem tudtam lábra sem állni, kénytelen voltam megnyomni a segélyhívó gombot. Szerencsémre csak egy ficam okozta mozgásképtelenségemet, miután az egészségügyiek ezt a táborban helyrerakták, óvatosan már rá tudok állni a bal lábamra.” Egy ilyen történettel simán hősnek tekintené mindenki, és egy rossz szót nem kapna.

A harmadik napra Laller elfogyott – de vállalja saját kudarcát, ami viszont emberileg hatalmas dolog

De nem, Laller igazán őszintén felvállalja saját gyarlóságát és esendőségét. Bevallja, hogy nem készült fel, hogy a Dakar sokkal keményebb a valóságban, mint ő hitte. Az én szememben pedig ettől válik igazi sportemberré. És igazi emberré. Az első hírek hallatán őszintén bevallva arra gondoltam, ezzel eljátszotta élete egyetlen lehetőségét. Ezeket a sorokat olvasva azonban már az a véleményem: tényleg azt kívánom neki, hogy a tapasztalatai birtokában jusson újra el, és immáron valóban érjen el a Dakar Rally céljáig!