Rekorder Kawasaki H2R

A Kawasakinak köztudottan régi tulajdonsága, hogy a saját hajánál fogva húzza ki magát a vízből, mégpedig nyers erőt használva. Így volt ez a annak idején a kasszát és filmvásznat robbantó GPZ900R-rel, és utána az egy ideig a világ leggyorsabb szériagyártású motorkerékpárja címet viselő ZZR1000-rel is. Utána néhány évre víz alá nyomta a “kis” gyártó fejét a konkurencia, azonban a ZX12R-rel keményen beleálltak a csata első sorába, majd a ZZR1400 vált komoly alternatívává az addig Hayabusára szorult motorosoknak.

Légterelőkkel

Aztán 2015-ben egy nagyon komoly beetetőkampány végén kitolták a fényre a mindent vivő fegyvert, a turbós H2 (utcai) és H2R (csak pálya) testvérpárt. Természetesen mindenki az alagsorban kereste az állát, annyira durva cuccot legóztak össze ezek a komisz sárgák, és az első menetpróbákon hozta is a szemre várt dinamikát a motor. Fontos, hogy míg az utcai torlónyomással körülbelül 210 lóerőt tud, addig a pályaverzió 300 felett tol a kerékre. A japán tuningalkatrészeket gyártó és motorokat versenyeztető Trick Star pimpelt fel egy H2R-t, amit rendszeresen futtatnak kisebb versenyeken és küldözgetik kiállításokra. Most azonban elég komoly célt tűztek ki maguk és a motor elé: el akarták érni a 400 kilométert óránként. Persze apróságokat variáltak vele, például leszerelték a nagy stabilizáló füleket, amik így egyenesben inkább csak a légellenállást növelték volna – és külön gyönyörű a belső nézetben megfigyelhető valódi szénszálas kompozit idom belső része. Tessék az eredmény mozgóképen:

Előtúrtam nektek két videót 1990-ből, amiken az akkori hiperbombázót futtatják meg ugyanazon a pályán. Gondoljatok bele, valós mért 300 kilométer óránként az akkori gumikon, mindenféle elektronika nélkül. Maga a csoda minden képkockája!

Végül még egy kis belső nézet az öreghez – komolyan félelmetes a dolog. Külön érdekesség, hogy mennyivel később jön le valamiért a falról, mint a H2R pilótája a fenti videón.