Csajok a BMW Bike Maratonon

A BMW Motorrad és a Bike Maraton Egyesület szervezésében idén került sor a jubileumi, 10. BMW Bike Maraton nemzetközi motoros túraversenyre, rekordszámú résztvevővel és remek útvonallal. A Csajok a Motoron csapata (Lipcsik Gyöngyi, Horváth Emese Nikolett és jómagam, Sári Zsófia) teljesítettük a kihívást, ami már önmagában is nagy szó – nem beszélve a dolog különlegességéről, hogy ritkán fordul meg igazi női csapat ezen a versenyen. Élményeknek, tapasztalatnak nem lettünk híján, mindenkinek merem ajánlani, aki folyosón visszafelé nem téved el és mindkét szemére lát. Na persze azért motorozni tudjon… A maraton időtartama nagyságrendileg 24 óra, távja pedig 886 km volt – már ugye azoknak, akik nem tévedtek el. Szép tájakon, változatos útvonalon haladt a mezőny. Mivel a verseny java Ausztriában zajlott, az utakra itt nem volt panasz, igazán nagy élmény volt, hogy tényleg arra az ívre lehetett tenni a motort, amelyikre kell, nem pedig arra, ahol nincs épp kátyú.

Szőrterápia a ház egyáltalán nem vad őrével (Fotó: Lipcsik Gyöngyi)

Mi még pénteken bemelegítésképpen leutaztunk Győrbe a lányokkal, hogy másnap a starthoz pihenten érkezzünk. Ennek érdekében a szálláson még egy kis szőrterápiát is bevetettünk, az őrző-védő jószágot kenyérre lehetett kenni. Start előtt még tankoltunk, aztán majdnem elindultunk a tett helyszínére, de a Vasmacska beijedt és nem indult be. Szerencsére rögtön jött egy kolléga és megmentett minket, neki ezúton is köszönjük! Begyűjtöttük az itinereket, rajtszámokat és a mellényt, aztán felsorakoztunk az induláshoz.

Nekünk is furcsa volt, hogy csajok álltak mellettünk ernyővel, meg szerintem nekik is, hogy nők ülnek mellettük a motorokon. Jövőre kérünk szép szál fiúkat is! (Fotó: Bike Maraton Egyesület)

Már bent Győrben láttunk csapatokat, akik másfelől jöttek mire odaértünk, úgyhogy kicsit el is bizonytalanodtunk, de szerencsére a döntéseink jónak bizonyultak – a navigáció az egész verseny során jól ment. Két helyen tévesztettünk, de elég hamar rájöttünk, hogy mit és hol, így eltévedni nem sikerült, csupán néhány plusz kilométert jelentett. Sopronban elhagyódott egy combtáska, de mivel nem Borsodban jártunk (ahol földet sem ért volna), egy kedves hölgy megtalálta, és a verseny után hiánytalanul visszakaptuk. Összességében a szombat sikeres volt, sötétedés előtt célba értünk Szombathelyen. Nem emlékszem, hogy valaha is itinerrel mentem volna vacsorázni, de idén ez is megvolt, a vacsora és egy kis sör után elvonultunk aludni.

A CsAM csapat az egyik ellenőrzőponton (Fotó: Bike Maraton Egyesület)

Másnap hajnalban volt indulás, az első csapat 4:30-kor startolt. Nagyon kellemes volt a hőmérséklet, igazán jól éreztük magunkat, még rendes kávé nélkül is azonnal felébredtünk a hűvösnek köszönhetően. Nem sokkal messzebb egy búzamező környékén majdnem sikerült összetalálkoznom egy őzzel. Az út jobb szélén leskelődött, és tuti, hogy csak ránk várt. Amikor meglátott, látszott rajta, mit gondol: „Na, jönnek. Akkor most szaladás jobbra. Jajj nem mégsem, balra lakom asszem.” Az ABS és a dual fékrendszer igen jó szolgálatot tett, elég nehéz lett volna kikerülni valamit, ami maga sem tudja merre tart. Ezúton köszönöm a Vasmacskának (Honda VFR 800, RC 46) hogy megmentette a becses fenekemet! A vasárnapi szerpentineket nagyon élveztük, majrécsík nem maradt egyik motoron sem. Kicsit jobban együtt mozgott talán a mezőny mint előző napon, többször is volt szerencsém más csapatvezetőkkel csacsogni egy kereszteződésben, amíg a csapattársak keresték a helyes irányt.

Kis pihenő (Fotó: Sári Zsófia)

Itt említeném meg, hogy elképesztő összetartás volt a bandában, ha valaki az út szélén állt és láthatóan nem az itinert olvasta vagy dohányzott, azonnal mindenki kérdezte, baj van-e, kell-e segítség. Ez volt az, amitől a leginkább úgy éreztem, hogy igazán jó társaságba keveredtem! A vasárnapi első speciál szakasz végi pihenő volt a kedvencem, kellemes hőmérséklet, szép táj, közös piknik, masszázs a fájós nyakú kollégáknak, aztán indulás tovább.

Amikor a fiúk rájöttek, hogy megvan a maga előnye egy női csapat részvételének a versenyen…(Fotó: Sári Zsófia)

A vasárnapi szakaszon egyetlen pont okozott fejfájást, a Ford szalonnál sikerült elmenni jobbra, bal helyett, mert a táblát benéztük. Ez plusz kilométerekbe került, nagyságrendileg húszba, plusz az átlagsebesség. Az utolsó speciál szakaszon meg kellett állnunk pihenni, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik csapattársam lassabban halad, mint szokott. Kiderült, hogy majdnem elaludt. Gyorsan orvosoltuk édességgel, és már mentünk is tovább. Annyira használt a kúra, hogy a befejező szakasz előtt már meg sem álltunk pihenni, rögtön továbbmentünk, hogy mielőbb célba érhessünk.

A Csajok a Motoron csapata a célba érés után (Fotó: Sári Zsófia)

A végeredmény: a 34 csapatból a 19. helyet sikerült megcsípnünk. (Utólag kiderült, hogy volt egy kis zavar az erőben, úgyhogy ez a 20. helyre módosult, összesen 120 hibaponttal.) Szerintem ez abszolút jó eredmény, tekintve a balszerencse áradását. Volt itt táska elhagyás, doboz probléma, telefonos átlagsebesség-mérő véglegesnek tűnő elromlása, de mi azért csak végigmentünk, és az előző öt csapat hibapontjait nézve nem sokon múlott, hogy még előrébb végezzünk. Tanulságok: kell egy megbízható eszköz az átlagsebesség méréséhez, mert a fejszámolás fárasztó. Nézd meg hatszor, rendesen becsatoltad-e a táskádat és ne rongyolj túlságosan, vagy legalább ne felejtsd el közben, hogy nézni kell a táblákat is. Büszke vagyok a csapattársaimra, hogy első alkalommal vettek részt a versenyen és helytálltak, örülök, hogy velük motorozhattam. Hajrá Csajok, remélem jövőre is ott leszünk!