A leggazdaságosabb motoros navigáció: WayteQ xRIDER

No de jöjjön maga a bölcső! Ebbe az xRIDER könnyen és nagyon pontosan becuppan, a tetejét egy kis műanyag pöcök azonnal meg is fogja – ennek kioldásával tudjuk egy kézzel is könnyen kivenni. Motoron azonban kevés lehet ez a rögzítés, így a bölcső hátoldalán egy kis csavar van, amely néhány mozdulattal véglegesen megfogja a tokban a készüléket – innen az tuti hogy soha nem fog kihullani, hajtsunk akármilyen kátyúba!

A bölcsőből kijövő vezeték egy gyorscsatlakozóban végződik, amelyre villámgyorsan – bedugva és csavarmenettel rögzítve az érintkezést – tudunk kétféle hosszabbítást is illeszteni: egy szivargyújtósat és egy olyat, amely két meztelen vezetékben végződik. Ez utóbbi készült motoros felhasználásra, hiszen az akkumulátorra fixen rákötve állandó tápellátást tudunk motorunk fedélzetén biztosítani. Ugyanakkor egy mozdulattal széthúzhatjuk a toldást, lekaphatjuk a bölcsőt és használhatjuk az xRIDER-t mondjuk az autónkban, szivargyújtóról megtáplálva. Szerintem ebben a rendszerben sok hiba nincs…

Fontos tudománya még a WayteQ újdonságának a kékfogas kapcsolódási lehetőség. Így ugyanis Bluetooth kapcsolatot hozhatunk létre bukósisakunkkal és menet közben a hangutasítások is segítik haladásunkat. Ennek tesztelése még várat magára, ugyanis a motoromban levő kommunikációs központ rendelkezik ilyen lehetőséggel, így azzal elvben össze tudom majd lőni az xRIDER-t. A leírás szerint “tovább hangosíthatjuk a készüléken hallható hangokat (navigáció, filmek, zenék) egy megadott rádiófrekvencián keresztül: már csak az autórádiót kell a megfelelő frekvenciára hangolni és kedvenc zenéi, vagy a navigációs szoftver hangját az autórádión élvezheti” – nos, ennek a feltérképezése is még a jövő zenéje – hogy stílszerű legyek.

A kiépítéssel és a készülékkel kapcsolatban mindent kitárgyaltunk, így marad néhány szóban a Sygic szoftvere. Mivel egész eddigi navigációs életemben (ez olyan virtuális valóság féle dolog lehet) garminos voltam, ennek a logikáját még picit szoknom kell. Elsőre ugyan nem ütköztem komoly akadályokba. Használat előtt a készüléken töméntelen dolgot testre szabhatunk a térkép beállításaitól (mi mindent mutasson a végtelen mennyiségű lehetőség közül – én nagyjából letiltottam mindent, hogy a térképet magát lássam az utakkal) a sebességkorlátozásokon és az azokkal kapcsolatos riasztásokon keresztül egészen a navigációra vonatkozó dolgokkal kapcsolatban.

Annyira régiesen gondolkozom a témakörben, hogy nekem motoron mindig a legrövidebb út van beállítva mint tervezési opció, a térképet pedig két dimenzióban nézem úgy, hogy Észak felül legyen – kvázi mintha papírtérkép lenne előttem. (Így sokkal jobban átélem, mi merre van és éppen hova tartok.) A Sygic szoftvere ebből a szempontból nagyon barátságos, ugyanis a nézetek közti váltás valóban egy mozdulattal megy menet közben is. A kijelzőre koppintva a jobb oldalon megjelenik három “gomb”, amelyek közül a középső a 2D és a 3D között kapcsol – az alsóval és a felsővel pedig a nagyítás állítható. Remek!

Maga a navigáció nagyon egyértelműen működik. Ha simán egy pontra akarunk eljutni, megadjuk annak paramétereit, választhatunk a lehetséges felkínált útvonalak közül (nagyon korrekt!), és már mehetünk is. Egyetlen negatívum amivel találkoztam, a viszonylag lassú újratervezés abban az esetben, ha letérünk a kijelölt útvonalról. Úgyhogy a legokosabb valószínűleg nem eltéveszteni azt…

Van még persze rengeteg olyan terület, amit ki kell tapasztalni a Sygic-kel kapcsolatban. Elsősorban a hosszabb, több érintési pontot tartalmazó útvonalak megtervezésére gondolok. Én ugyanis főleg erre használom a navit: túrázásra! Megtervezem, merre akarok menni, az útvonalat PC-ről átlövöm a készülékre, aztán indulhat a gurulás! Garminon ez magától értetődően ment, itt azonban nem lesz ennyire egyszerű – vagy ki tudja. A készüléken persze lehet akármilyen sok érintőpontos útvonalat is tervezni, de azon nem szeretnék órákat pötyögni. Eddigi gyors keresgélésem alapján létezik megoldás a Goggle Maps-en megtervezett útvonal Sygic-re való átkonvertálására is – de erre a tartós teszt folytatásában fogok visszatérni.

Mindent egybevéve az első benyomások alapján a WayteQ xRIDER egy roppant kedvező és jó vételnek tűnik. A motoros felhasználás minden követelményét teljesítő készüléket kapunk egy egészen használhatónak tűnő navigációs szoftverrel együtt nem egészen ötvenezer forintért, amelyet bármikor autóban is hadra foghatunk – szerintem ha a még nyitott kérdésekre is ilyen pozitív válaszokat ad az xRIDER, nem sok nála jobb ajánlat marad a piacon!