A közút soha nem versenypálya!

A címben is vázolt alapigazságot sokan ki is mondjuk, még többet halljuk – sokszor mégsem vagyunk képesek rá, hogy betartsuk. Emlékszem, nekem még jó sok évvel ezelőtt boldogult Ottó Bácsi említette – mégpedig olyan összefüggésben, hogy ő is édesapjától tanulta vagy hatvan évvel korábban. Apukája a két világháború közti években ezekkel a szavakkal indította el 12 éves fia motoros pályafutását: „a közút nem versenypálya, a versenypályán nincsen ellenforgalom. A közúton a beláthatatlan szakaszokon minden pillanatban azzal kell számolni, hogy valami szemben jön, egy traktor, vagy bármi fordul be elénk, akár egy motoros, vagy kerékpáros is fekhet az úton. Ugyanez vonatkozik a dombos utakra is.”

A túl nagy tempó és egyetlen rossz döntés könnyen vezet kilátástalan helyzethez!

A fenti bölcselet azért jutott eszembe, mert a Prev:Art ezen a címen tett közzé erős két évvel ezelőtt egy remek balesetmegelőzési videót. Azon pontosan a közúti- és a versenypályás motorozás között tettek különbséget, hogy amit a zárt területen, állandó körülmények között szabad, azt utcán, forgalomban soha. Hiszen ott rengetegen vannak rajtunk kívül gyalogosok, autósok – akik nem számítanak rá, hogy mi állat módon száguldozva egyszer csak megjelenünk. Plusz a tapadás sem állandó – így még egyedül egy szerpentinen is tilos határon menni. Emlékeztetőül íme ez a remek filmecske:

Az élet úgy hozta, hogy nem sokkal a fenti videó elkészülte után az alkotók a Bükkben motorozva egy csúnya motoros baleset részeseivé váltak. Történt ugyanis, hogy a kamerát hordozó Ducati utolért egy kisebb csoportot – ebből logikusan következik, hogy gyorsabb volt náluk. Az első motor vezetője azonban nem engedte el őt, hanem „felvette a kesztyűt” – csakhogy nem ismerte eléggé az útvonalat. Így amikor megijedt az egyik kanyarkombinációtól, nyomott egy erős hátsó féket, amelynek következtében motorja irányíthatatlanul a padkára, majd onnan a fák közé sodródott. Ebből a jelentből készült el a „Közút nem versenypálya” második része:

A tanulság azt hiszem pontosan ugyanaz mind a két filmből. Ha gyorsan (és lehetőleg sokáig) szeretnéd élvezni a motorozást, akkor igenis menj el zárt pályára, ott ismerd meg magad és motorod határait, majd ezeken a határokon maradj jócskán belül, amikor közúton motorozol. Mert lehet bármilyen élvezetes a szerpentin, tűnhet akármilyen jónak az aszfalt, bármikor lehet egy kis murva az úton – de te is elkottázhatsz egy kanyart. Ha pedig ilyen esetben nincs tartalékod, úgy járhatsz, mint a videó hőse – aki amúgy roppant nagy szerencsével „csak” egy combcsont-töréssel megúszta az esetet. Ja, és kint a forgalomban soha ne akarj bizonyítani senkinek!