Motoros nagyvilág: mi a helyzet Keleten?

Bár sokan azt gondolják, hogy a nagy nyugat a motorizáció hajtóereje, azonban van egy hírem széles e tömegnek: nem az. Olyannyira nem, hogy a büszke sportmotorjaink, péniszhosszabító krómparipáink a teljes nyugati piacon hozhatnak nagyjából annyi nyereséget a nagy gyártóknak, mint körülbelül az underbone mopedjeik ülései a világ többi részén. Arról nem is beszélve, hogy mifelénk fanyalogva fordulnak el az “igazi férfiak”, amikor egy elektromos motor 100-150 kilométeres hatótávját meghallják (bár évi 350 napra bőven elég lenne nekik ez a távolság…).

A világhíres Innova

Azt is tudjuk, hogy az igazi Keleten a másik véglet megy, ahol egész nap nézegethetsz utcaképeket, hogy egy 150-esnél nagyobb motorkát felfedezz rajta. Itt a közlekedési helyzet sem indokolna nagyobb gépeket, csak gazdagok különc játéka szokott lenni a cirkáló vagy sportmotor arrafelé. (Arról a videóról nem is beszélve, ahol a hiperszuper túraendúrós európai centinként araszol le a patakparton, amikor két helyi kisfiú a modepjével vagy negyvennel átszáguld a képen.)

Múlt és jövő

Van nekünk azonban egy átmeneti régiónk is, mint Török- és Görögország, ahol nem csak kulturális, de motoros értelemben is vegyül a nyugati és a keleti tempó. A közelmúltban Törökországban volt szerencsém tartózkodni, így engedjétek meg hogy most az ottani helyzetről írjak néhány észrevételt – valamint mutassak nektek néhány vicces képet is.

Cseh hadifogoly

Ami elsőre mellbe vágott, az a hihetetlen mennyiségű és arányú elektromos robogó. De nem ám mind ilyen félbiciklis vacak, mint nálunk falun divatba jött, hanem rendes komoly robogók. Különös vadhajtások a hátul kétkerekű, de nem dönthető modellek, amikért valamilyen különös perverzióból (talán a vagány autószerű popsi?) rajonganak türk testvéreink. Mondjuk ott, ahol egy tuning-Tofas TÉNYLEG menőnek számít, semmin ne csodálkozzunk!

Gyári!

Na szóval az elektromos robeszek. Ahogy kérdezgettem tőlük, ők frankón ezekkel járnak, akár a szomszéd falvakból/városokból is! Egy normálisabb forma olyan 300’000.- forintnyi kemény valutáért van már, és 40-50 kilométer/óra körül mennek végre, átlagosan 40-50 kilométer hatótávolsággal. Természetesen simán ketten is ratyiskodnak rajtuk összebújva, ami nagyon gyanús, hogy török nemzeti sport, annyi mosolyogva egymáshoz simuló fiatalt láttam kismotorokon. A durva, hogy sok olyan elektromos robogó van kint, ami európai szemmel is jól néz ki, teljesen vállalható lenne a nagy pesti forgatagban.

Ez itten egy szép elektromos robogó

A másik mániájuk a körbecsövezés. Szerintem egy szegényebb afrikai országban összesen nincs annyi fém a járműveken, mint a törököknél csak a robogók köré kalapálva! Nem is csodálom, hogy szükségük van rá, amilyen egyéletes nintendót játszik némelyik, Allahra bízva rongyos életét.

Csöves

Erősen képviselteti magát a Yamaha BW’s 100 köbcentis változata, amit egyértelműen nem csak a kölcsönzősök nyomatnak, hanem az istenadta nép köreiben is igen népszerű. Gondolom a városhatárokon kívüli valóban ázsiai útviszonyok miatt. Amit más hasonló országban nem láttam eddig, az a temérdek eredeti Jawa 250 – meglepően sokat napi használatban tartanak! Viszont a Kanuni-MZ-ket kifejezetten hiányoltam, főleg az izgalmas “modernizált” darabokat. A török optikai tuningot amúgy is egy szóval el lehetne intézni, és az semmiképpen nem pozitív…

Az ízléstelen hátsón kívül guszta!

Szintén a görögök után itt is tapasztaltam azt, hogy bár van záróvonal az út szélén, aki érzése szerint lassabban megy a kelleténél, az simán lehúzódik egészen a széléig, a kétsávos útból csinálva így három-négysávosat is. Nincs olyan igazi magyaros szemétkedés, amikor minden hülye a belső vonalhoz húzódva nézi mi van elöl, hanem nyugodtan lehet haladni annak aki akar. A finom dudálás sem az agresszió jele, hanem csupán annak tudatása, hogy “Helló, jövök!”

Csak hogy tudd, merre jársz

Majd elfelejtettem mondani, hogy természetesen a távol-keleti márkák vannak túlsúlyban, méghozzá olyanok, amikről errefelé nem is hallottunk. Honda CG klónok tömegével, és ami a robogócsövön kifér, eredetiben a Honda Lead, a már említett Yamaha BW’s, szintén hangvillás Cygnus-jellegű de más nevű vasak (műanyagok). Amúgy is érdekes, hogy teljesen ugyanolyan modelleknek is más, arrafelé talán jobban csengő neveket adnak. Viszont közlekednek velük gond nélkül!