Természetesen szóbeszéd szinten is mindenkinek van valamilyen elképzelése, hogy a környezetünkben található nemzetek útjain mekkora veszélynek vagyunk kitéve. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a déli államokban sokkal dinamikusabban – ha úgy tetszik, “vadabbul” – vezetnek, mint mondjuk a szabálykövetésben élen járó osztrákok vagy svájciak. De objektíven nagyon nehéz megítélni, hogy egy-egy ország úthálózata mennyire lesz veszélyes, hogy készüljünk, amikor túránk során belépünk oda – mert nem árt, ha az ember képben van ezen a téren is.
A kimondottan ezen elemzéseket végző szervezet neve EuroRAP (nem, nem ritmusos dalokban mondják el a statisztikai adatokat – nevük a Road Assessment Programme, vagyis közúti értékelési program rövidítéséből ered). Tagja mind a 29 európai állam, amelyek ugyanazon értékelési rendszer szerint elemzik saját közúti közlekedésüket és ezeket nyilvánosan, összegyűjtve meg is tekintheti bárki az EuroRAP honlapján.
Nézzünk néhány érdekességet – a teljesség igénye nélkül. Kezdjük értelemszerűen Magyarországgal. Hazánk adatait a KTI szolgáltatta a nemzetközi szervezet számára. 31’700 kilométernyi úthálózatunkból 2’912, vagyis kevesebb mint tíz százalék képezte az elemzés tárgyát – azonban ezeken a szakaszokon zajlik a forgalom 54 százaléka és történik a halálos kimenetelű balesetek harmada! A felmért utak közül mindössze 6 százalék kapott jó besorolást – összességében hazánk az EU tagországok közül a legrosszabbak között szerepel. Ennek oka a nagyon magas baleseti darabszám.
Folytassuk a környező országok közül a pozitív példákkal. Senki nem fog meglepődni sem Ausztrián, sem Svájcon. Sógoréknál a személyi sérüléssel járó vagy halálos közúti balesetek száma folyamatosan, évről évre csökken. Kivételt képeznek ez alól a motoros-, kerékpáros és gyalogos sérülések. Az összesen 38’502 ütközés (ehhez 48’044 sérülés és 455 haláleset tartozik) 10,2 százalékát teszi ki a motoros balesetek aránya, amely sajnos az elmúlt évtizedben folyamatosan növekszik.
Jöjjön egy másik kedvelt motoros célpont, vagyis közvetlen északi szomszédunk. Szlovákiában is a teljes úthálózat nagyjából egy tizede, mintegy ötezer kilométer képezi a vizsgálat tárgyát – és ezeken a szakaszokon zajlik a forgalom több mint fele. Ezen utak csaknem kétharmada (64%) a két legkockázatosabb kategóriába esik, és csupán 18 százalék a legkevésbé rizikós két sávba.
Még rosszabb a helyzet Lengyelországban: az országban 380’000 kilométernyi utat tartanak nyilván, amelyből 55’000 burkolt és mindössze 1’000 (!) gyorsforgalmi besorolású. A magas baleseti számok fő okai a falvakon átvezető igen terhelt tranzitutak, a rossz útminőség és biztonsági rendszer, valamint a közlekedési morál. A közúti balesetek igen jelentős része a gyorshajtásra vezethető vissza. 2007 óta Lengyelország folyamatosan a legveszélyesebb közlekedésű állam Európában: úthálózatának 73 százaléka a legkockázatosabb besorolású kategóriákba tartozik.
Még két érdekességre szeretném felhívni a figyelmeteket. Az egyik a “déli államok veszélyesebbek” sztereotípia. Érdemes visszagondolni arra a közelmúltban beterjesztett angliai kezdeményezésre, amely szerint a szigetország rendőrségi vezetőinek szervezete a motorkerékpárok mennyiségének növelésében látja a közúti biztonság fokozásának fő kulcsát – ez pedig pontosan a dél-európai statisztikákra épült. Amennyiben megnézzük Olaszország adatait, azt látjuk, hogy a csizma hegye felé haladva egyre kevesebb a piros és fekete szín – vagyis csökken a veszélyességi mutató. Holott a szóbeszéd szerint éppen ott vezetnek “állat módon” a helyi erők.
Érdemes kicsit elmélyedni Franciaország statisztikai adataiban is. 1’028’455 kilométernyi közútra terjed ki a vizsgálat, amelyből 11’466 kilométer gyorsforgalmi szakasz. Ez egy több mint tíz éves időszak során végrehajtott hatalmas fejlesztés eredménye, amely következtében sikerült a halálos balesetek számát (2011-re) 3’970-re szorítani – hat évvel korábban még ötezer fölött jártak. Az utak fejlesztése mellett a nagyon durva sebességmérés és a szigorú pontrendszer is hozzájárult az eredményhez: ma útjaik 97 százaléka a két legbiztonságosabb kategóriába tartozik. Az egyetlen komoly negatívum éppen minket érint: a motorosok a közlekedőknek csupán 2 százalékát teszik ki, azonban a halálos balesetek 28 százalékában érintettek – a megtett kilométerekre vetítve 23-szoros a kockázati tényező! Valószínűleg ez is hozzájárul, hogy kimondottan durván akarják korlátozni a kétkerekűek megengedett tempóját – noha ez náluk is országos tiltakozást váltott ki.
Zárszóként annyit szeretnék kérni, hogy amennyiben Görögországba vagy akár a közelebbi horvátokhoz indultok majd túrázni, felejtsétek el a biztonságos déli államokról olvasottakat. Mind a két térképen a fekete színből látunk a legtöbbet sajnos…
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »