Az Üllői úton található Boom – Trikes olyan három kerekű motorkerékpárok – bár már itt ellentmondást fedezhet fel a vájt szemű olvasó – forgalmazásával foglalkozik, amelyek két, ezen a szakterületen komoly múlttal rendelkező német cég, a déli Boom Trikes és a tőle sok száz kilométerrel északabbra található Rewaco üzemeiben készültek. A két kipróbálásra felkínált masina legfeljebb annyiban hasonlít egymásra, hogy mindkettejüknek eggyel több kereke van, mint amennyit egy átlag motoros igényel – egyébként olyanok, mint tűz és a víz. Ismerkedjünk meg velük közelebbről – elsőként jöjjön a motorokra jobban hasonlító trike! Aztán felkapcsolunk egy fokozatot, és elfelejtünk mindent, amit eddig a motorozásról megtapasztaltunk.

Boom Moto-Trike Intruder 1800

A Suzuki Intruder alapjaira épített masina első traktusa tulajdonképpen szinte teljesen megegyezik egy rendes motoréval. Elöl egy vaskos első gumi, normális motorkerékpár-futómű, dupla tárcsafék, szép kerek fényszóró, nagy plexi – minden pontosan olyan, mint egy két kerékkel rendelkező Suzuki cruiseren. Sőt, a hasonlóság folytatódik a vezető „munkahelyénél” is: az üléspozíció és a kezelőszervek is teljesen megszokottak.

A Boom Moto-Trike Intruder tulajdonképpen egy erősen módosított motorkerékpár

Amennyiben bekötött szemmel vezetnek a géphez, és így foglalunk helyet a kényelmes fotelben, észre sem veszünk semmi furcsát. Talpaink alatt nagy taposólemezek, bal kéznél kuplung, jobbnál első fék, a lábaknál ugyanebben a sorrendben pedig váltó és hátsó fék – tehát minden a legnagyobb rendben. Leszámítva két dolgot: bal kézzel lenyúlva egy rendes, autóba illő kéziféket találunk. Na meg azt az apróságot, hogy Intruderünk mindenféle támasztás nélkül szépen függőlegesen áll egy helyben.

A hátsó rész bővelkedik tárolókapacitásban

A Boom Trikes szakemberei ugyanis a kardántól szétkapták az M1800C hátulját, és egy differenciálművet illesztettek annak végére. Innen független kerékfelfüggesztéssel kihajt két féltengely, amelyeknek a végén tisztességes szélességű autó-abroncsokat találunk. A nyomtáv azonban nem eltúlzott, így az egész, átalakított jármű szélessége másfél méteren belül marad – magyarul van rá esély, hogy „motorként” lehet használni akár valós, városi forgalomban is.

A nagy japán V2-es gyári állapotú

A dupla hátsó kerék legnagyobb előnye biztosan az, hogy a csomagszállító kapacitás – csakúgy, mint a terhelhetőség – alaposan megnőtt. A differenciál mögött ugyanis egy hatalmas puttonyt alakítottak ki, amelybe rettenet mennyiségű cucc – például sörös rekesz – fér be. Hogy ne kelljen állandóan lehajolgatni minden apróságért, a Moto-Trike Intruder kapott még egy Harley-Davidsontól származó hátsó dobozt is az idom tetejére. Ennek eredményeképpen pedig az utas ülése elképesztően fejedelmi kényelemmel kecsegteti az oda felkapaszkodó szerencséseket.

Hátul combos autókerekeket- és fékeket találunk

Az egyetlen fennmaradó kérdés, hogy milyen lehet menni egy ilyen szerkezettel? A vezetés alapjait tekintve nagyon is megszokott minden, hiszen a kezelőszervek pontosan ugyanolyanok, mint az összes mai motorkerékpáron. Az egyetlen igazi különlegesség csak az, hogy a gép kanyarodáskor nem dől meg – illetve igen, de nem a kanyar belső íve felé. Magyarul amúgy oldalkocsis motor módjára mindig arra fordul, amerre a kormányt eltekerjük – még egészen nagy sebességeknél is.

Teljesen olyan menni vele, mint egy motorral – éppen csak nem dől meg

Ez kis tempónál még nem annyira szokatlan, amikor azonban tempósan megérkezünk egy kanyarhoz, oda kell figyelni, hogy ne az ívbelső kormányvéget toljuk meg a vas ledöntésének érdekében, hanem izomból tekerjük az egész kormányt arra, amerre fordulni szeretnénk. Eközben persze a Moto-Trike kifelé billen. Bár a futómű stabil, az igazán tempós és dinamikus kanyarodás érdekében nem árt felsőtestünkkel az ív irányába terhelnünk, hogy stabilabbá tegyük a manővert.

Az utasnak fejedelmi dolga van!

Az úthibákat is nagyon jól kezeli a gépezet: a kisebbeken nem billeg túlságosan nagyokat – pontosabb úgy fogalmazni, hogy ezeket alig vesszük észre. Az egész hátsó traktus nagyon profin van összerakva: komfort és úttartás terén is a lehető legoptimálisabb eredményt érték el a német szakemberek. Ráadásul ez a trike még sűrű forgalomban is egészen dinamikusan képes mozogni. Amikor az ember megszokja a szélességet, kellő körültekintéssel már ügyesen előre lehet csorogni a lámpáknál, vagy ahol bedugulnak az autók.

A keskeny nyomtáv miatt érdemes felsőtesttel „segíteni” a kanyarodást

Minden egybevéve egy nagyon kellemes jármű a Boom Trikes 1800-as Intrudere. Nem az ész nélküli száguldozásról szól, de azért élvezetesen lehet vele karistolni. Bőven elég dinamikus, jó a fék alatta (és soha nem esünk el attól, hogy mondjuk blokkol az első kerék!), és nem kényszerülünk állandóan az autók között araszolni, mint egy „igazi” trike nyergében. Mert hogy most jön a durvábbik tesztgépünk, a lapos német szörnyeteg!

Boom Trikes Low Rider

A Boom Trikes Low Rider igazi szörnyeteg: lapos és széles monstrum

Eljött a pillanat, hogy elfelejtsünk mindent, ami a motorokkal kapcsolatban valaha belénk idegződött! A Low Rider ugyanis a trike kategória legszélsőségesebb képviselői közé tartozik. Méreteit tekintve igazából egy személyautónyi területet foglal le magának az aszfaltból: több mint három és fél méter hosszú és csaknem két méter széles! Nevéhez méltóan rettenetesen lapos az egész szörnyeteg, és előröl indulva folyamatosan szélesedik és magasodik, ameddig véget nem ér. Szemtől szemben elképesztően demonstratív és agresszív látvány!

Az első kerék- és felfüggesztés is egyedi munka

Az első kerék ugyan motorgumit hordoz magán, azonban úgy az agyrész, mind a felni vagy az egész futómű teljesen egyedi munka eredménye. Pontosan úgy, mint a Low Rideren minden. Hiszen ezt a gépet teljesen a nullából építették a németek: egyedi a váz is! No de vissza a körbejáráshoz: a bődületesen hosszú és lapos első villák egy annyira széles kormányban végződnek, amilyen még a legelvetemültebb amerikai motorokon sem nagyon fordul elő.

A vezető szinte a földön ül

A kormány mögött azonban már nem motorkerékpár-ülésRE, hanem egy autóülésBE ülünk. Mégpedig szó szerint le a földre, alig valamivel az aszfalt fölé. Ráadásul nincs alattunk semmiféle alváz, hanem lenézve az aszfaltot látjuk sarkaink alatt – százhatvannál is! Persze a teszt során ennyivel nem mentem vele, de állítólag nagyjából ez az elérhető legnagyobb sebesség. Utasaink (kettő lehet belőlük!) ugyanakkor jó magasan, egymás mellett foglalhatnak helyet. Biztonságukról egy lehajtható „biztonsági korlát” gondoskodik – bár őszintén szólva ezt nem szeretném egy ütközés során kipróbálni…

Minden részegységet igényesen, fémmel burkoltak le

A kezelőszervek is teljesen egyediek. Az egyetlen megszokott „motoros” dolog a gáz, mert azt a Low Rideren is jobb csuklónk tekergetésével működtethetjük. A kuplung azonban bal lábunknál van, váltani bal kézzel tudunk, míg jobb virgácsunkkal fékezünk. Ráadásul ezeket „autós” módon, hiszen a bot egy Volkswagen Bogár váltót működtet, a pedál pedig egyben üzemelteti a teljes fékrendszer valamennyi tárcsáját.

Brutális hátsó gumik, rettenet nyomtáv

No és hogy mi hajtja ezt az egész szerkezetet? A kipróbált Low Riderben egy száz lovas Ford erőforrás dolgozott. Ezerhatszáz köbcentiméteres soros négyhengeres autómotor, rendes békés polgári karakterisztikával. Mivel eredeti környezetéhez képest nem kell neki túl nagy tömeget mozgatnia, egészen dinamikusan teszi ezt. Az eredetileg elsőkerék-hajtásra tervezett blokk itt hosszában van beépítve, csatlakozik a régi Bogár-váltóhoz, majd hét hosszú féltengelyen keresztül forgatja a bődületesen széles hátsó abroncsokat. (Csak zárójelben: a Boom Trikes két literes, feltöltött blokkot is kínál laza 300 lóerővel…)

Igazi monstrum az úton!

Induljunk el – bár ez közel sem olyan egyértelmű, mint az Intruder esetében. Elindítjuk a motort (ez halk és selymes hang kíséretében történik meg), majd kicsit hasonlóan csinálunk, mint egy autóban: bal láb kinyomja a kuplungot, bal kézzel megkeressük a váltón az egyest, jobb kézzel finoman gázt adunk, bal láb engedi a tengelykapcsolót, és a Low Rider szépen megindul. Gyorsítunk, majd jöhet a kettes. Ezek sem a legkönnyebb feladatok, ugyanis a váltó síkja kicsit ferde a jármű hossztengelyéhez képest – némi időbe telik hozzászokni a fokozatok pozíciójához.

Látszik, hogy az első kerék irányába fordul. Itt csak akkor van ellenkormányzás, amikor sodródni kezd a hátulja

A fokozatok teljesen igény szerint akár hamar felválthatók, akár jól kiforgathatók – a finoman járó sornégyes mindenhol könnyen viszi a lapos, széles és nem túl nehéz kasznit. Mégpedig meglepő módon. Egyrészt nagyon jól megy, másrészt olyan kényelmes és stabil, hogy az minden elképzelésemet felülmúlta: semennyire nem érezzük az úthibákat. Sem az egyenesfutásra, sem az ívtartásra nincsenek semmilyen hatással. Kanyarban pedig azt csinálunk a Low Riderrel, amit akarunk.

A két utasnak nagyon kényelmes a helye – és jó magasan is van. Szelet kapnak bőven

A roppant széles kormányt ugyan vasmarokkal kell kezelni, de a szörny készségesen követi az elfordított első kerék irányát. Billenés szinte semmi nincs – itt nem kell felsőtesttel korrigálnunk semmit! Mondjuk nem is nagyon tudnánk, hiszen az ülés stabilan tartja törzsünket is. A rettenet széles hátsó traktus nem billen semmit – itt fel sem merülhet a felborulásnak még a lehetősége sem! Amikor agyon erőltetjük kanyarban, a legvégén keresztbe indul el a hátulja – amit egy gyors ellenkormányzással nagyon szépen kordában lehet tartani. Sajnos nem volt lehetőségem egy rendes szerpentinre elvinni a Low Ridert, de az az érzésem, hogy iszonyatosan szigorú tempót lehetne menni vele!

Elképesztően stabil – de ezzel a nyomtávval meg gumiméretekkel legyen is az!

Tűz és víz

A kép kipróbált trike valóban szikrányit sem hasonlít egymásra. Az egyik egy motorkerékpár három keréken: motor az eleje, csak éppen dupla gumit kapott hátra. Hasonlóan vezetjük, mint egy motort – egy oldalkocsishoz pedig egészen hasonló, csak éppen szimmetrikus. Az általa nyújtott élmény is hasonló ahhoz, mint amit a motorokon megszoktunk – éppen csak dönteni nem tudjuk a Boom Moto-Trike Intruder-t. De ha valakinek bejön ez a világ, élvezni fogja – ráadásul közben motorosnak is érezheti magát.

Vele ellentétben a Boom Trikes Low Rider inkább egy háromkerekű autónak nevezhető, bár az eleje mutat némi optikai hasonlóságot a motorokhoz. A menet közben átélt élményeket tekintve viszont ez az a jármű, amelyik sem a négy-, sem a kétkerekűekhez nem hasonlít – a kabriókhoz sem! Teljesen önálló vezetést igénylő különc, amely a nyújtott örömöket tekintve is egy valódi egyéniség. Akkora élménnyel ajándékozott meg, mint nagyon kevés tesztjármű eddigi pályafutásom során. Biztos, hogy ha lehetőségem lesz elmenni túrázni egy ilyen trike fedélzetén, nem fogok nemet mondani!

Műszaki adatok

Hatalmas élmény kanyarodni vele!