Nyilván a közúti forgalomra értem a kérdést, hiszen ezzel a motorral szinte kizárólag ott fogunk közlekedni: vidéken és városban egyaránt, de sem a terepmotorozás, sem a versenypályák nem fognak magukhoz csábítani. A forgalomban való dinamikus haladásra pedig teljesen megfelelő a fél literes kéthengeres ereje. Különösebb forgatás nélkül tudunk szabályosan haladni, amennyiben pedig szabálytalanul akarunk, kicsit pörgetni kell a blokkot.
Vitathatatlan, hogy a hétszázas nagytesó ebből a szempontból stresszmentesebb motorozást kínál, hiszen alacsonyabb fordulatokon működik – sőt, ott is erősebb -, azonban ha csak önmagában nézzük az ötszázast, akkor azt kell mondani, hogy bőven elegendő a tudománya. Még autópályára is, legfeljebb nem mi leszünk a belső sáv ördögei. Bár meglepő módon hozzá kell tenni, hogy a megnyújtott fordulatszám-tartománynak hála végsebességre még többet is tud az NC-nél – de ott már a fordulattal együtt az étvágy is nagyon megnő.
Azonban szigorúan véve a fogyasztás is csak relatív tekinthető soknak. A teszt során 4,4 literes átlagot mértünk, amelynek a világon semmi baja nincs a gép tudománya fényében. Városban és tényleg szabályos-közeli országúti haladással pedig még biztos, hogy egy árnyalattal lejjebb is lehet vinni – sokkal nem, én a 4 alatti fogyasztásban (életszerű használat mellett) azért nem hiszek. Szóval nincs ezzel sem baj, csak ne enne olyan szemtelenül keveset a 700-as…
Az üléspozíció elég magas és egyenes ahhoz, hogy jól átlássuk a forgalmat – nagyon fontos szempont a biztonsághoz vezető úton! – és kényelmesen nekivághassunk egy hosszabb túrának is. Elfáradni nem fogunk sem mi a vezetőülésben, sem utasunk. Az egyetlen gondot már a mindennapi közlekedésben is a csomagok jelenthetik. Míg ugyanis az NC700X tankja helyén egy világbajnok tárolórekesz lakik, addig itt szép, hagyománytisztelő fémtartályt találunk. Persze nézzük mindennek a jó oldalát: így legalább mágneses tanktáskánkat villámgyorsan a helyére tudjuk csattintani.
Amennyiben azonban nem akarunk ilyennel operálni, kénytelenek leszünk néhány dobozra is költeni egy kis pénzt – még szerencse, hogy a gyári katalógusban biztosan fogunk a kedvünkre valót találni. Amennyiben egy hátsó dobozt állandóra felköltöztetünk, a mindennapi életünk már meg is oldódik. Erre pedig marad pénzünk, hiszen 220’000.- forintot spóroltunk a kasszánál az NC700X-hez képest.
Talán kiderült már a cikk legelején, hogy a címben jelzett egyetlen hiba nem magában a CB500X-ben van, hanem a cég modellpolitikájában – vagy legalábbis én nem értem azt teljesen. Az NC erősebb, kevesebbet fogyaszt és ott az a bitang jó tárolórekesze. A CB viszont kicsit könyebb, szerintem jobb vele kanyarodni, és számomra szimpatikusabb a fékrendszere. No meg ha valaki éppen az “igazi motorokhoz” vonzódik, még a több fém és kevesebb műanyag (például a “rendes” tank) is ide billentheti a mérleget.
Úgyhogy ha nekem kellene saját célra választanom, bajban lennék. Mert ugye egy szinte hiba nélküli jó motort ismerhettem meg a CB500X-ben, de akkor is ott a másik… A magam részéről felteszem a kezem, és mindenki döntse el maga (egy nagyon, de tényleg nagyon alapos menetpróba után), hogy melyikbe tud jobban beleszeretni.
Az utolsó oldalon találod tesztalanyunk részletes műszaki adatait. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »