Különleges motorok: Honda DN-01

A sorozat előző része: Yamaha WR450F 2trac.

A Yamaha számára tehát nem hozott túlzott sikert a hidraulikus meghajtás. A legnagyobb japán gyártó sem kerülte el ugyanezt a zsákutcát, hiszen a Honda is kísérletezett a hidraulika meghajtásba történő bevonásával szériában készített motorkerékpáron. Ez volt az általunk is tesztelt DN-01.

A Hondánál természetesen szó nincs összkerék-meghajtásról, itt a hidraulikus egység a hátsó kereket hajtja – egyúttal remek bizonyíték arra nézve, hogy ilyen jellegű rendszer lényegesen nagyobb erőt is az aszfaltra tud juttatni. A technika részletes leírása megtalálható tesztünkben, így azt külön nem részletezem.

Ami azóta kiderült: az “emberbarát erőátvitel” működésére sehonnan nem érkezett panasz. A gép roppant egyedi külseje, valamint kategóriateremtő jellege (amely ráadásul sajnos egy olyan kategóriát próbált meg teremteni, amelyre a piacnak a világon semmi szüksége nem volt) azonban halálra ítélték. Az egyik amerikai kereskedő így jellemezte: “DN-01 means: Did Not Order 1” – vagyis a rövidítés jelentése az, hogy senki nem rendelt egyet sem. Így azután a történet vége az lett, hogy rövidesen ez a technikai csemege is eltűnt a szalonokból.

A Honda azonban szerencsére nem adta fel az automatizálással kapcsolatos útkeresést, hiszen később megszületett a DCT, vagyis a duplakuplungos erőátviteli rendszerük, amellyel biztosan nem fogunk találkozni sorozatunk későbbi részeiben. A DCT-vel ugyanis elérték azt, amit a HFT-vel nem sikerült: helyet találtak neki a piacon. Ennek megfelelően el is terjedt, hiszen már mi is tesztelhettük a VFR1200A-t, a VFR1200XA Crosstourert, vagy éppen az NC700D Integrát.

A sorozat következő része: Rokon.